Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-104

22 Az országgyűlés képviselőházának litikát!) és el fog- pusztulni az egész európai polgári társadalom is. Én tudom nagyon jól, hogy ezen a kis magyar nyelven, ebből a magyar Képviselőházból elhangzó beszédnek nincs súlyos jelentősége, de ón azért mégis szívesebben venném, ha a magyar kormányzat azokból a miniszteri bársonyszékekből nemcsak a magyar helyzetre, de a fenyegető európai helyzetre vonatkozólag is felmelné a maga szavát és megmondaná, odakiáltaná azi európai országoknak, hogy ezen az úton biztosan megyünk bele egy európai katasztrófába. Ha én ezektől a katasztrófáktól félek és reszketek, ez azért történik, mert tudom, hogy mi ezeknek a következménye. En láttam ösezeomlani Magyarországon kívül egy másik államot, amely a világ legnagyobb és leghatalmasabb állama volt, amelynek a gazdasági megalapozottsága óriási volt, amely az egész világ által piacra dobott gabonának kétharmadát dobta a piacra, amely népnek volt megélhetése, ahol a világon a legnagyobb olcsóság volt, és én tudom nagyon jól, hogy Európa keletén van egy hatalom, amely állandóan lesben áll arra, hogy ennek a megőrült Európának az örököse legyen. S ÍEurópa államférfiai a helyett, hogy keresnék az utakat és módokat, hogy Európát a katasztrófából miként vezessék ki, — bocsánatot kérek a kifejezésért — apró handlirozásokkal töltik el országuk idejét és azt a drága időt, amelyet a történelem nekik még meghagyott országuk és Európa megmentésére. Ebben a szituációban, amelyben általában Európában vagyunk, itt áll ma egy magyar kormányzat, és ez, a magyar kormányzat nem jön ide ugyan az ország elé ezzel, de tényleg a cselekedeteiből látszik, hogy maga is ugyanazon a véleményen van, mint mi, hogy nincs kiviteli térületünk és nincs piacunk; s ha nekem a kormánnyal szemben van egy súlyos szemrehányásom, akkor én a tízesztendős kormányzati politikával szemben legelőször azt tudnám megállapítani, hoigyi katasztrofálisan rosszul képviselte Magyarországot a külpolitikában. Bethlen István grófról mindig azt szokták mondani, hogy a belső gazdasági ügyek intézéséhez nem értett, de a külpolitikát jól csinálta. Én ezzel szemben? azt merem állítani, hogy mivel mindenkit az eredmények igazolnak, (Mojzes János: Az optáns-ügy volt az egész külpolitika tíz éven keresztül! Ez volt az alfa és az omega!) sajnos, Bethlen István gróf politikája ezen az egy területen sem igazolódott, mert itt állunk (Mojzes János: Mint Bálám szamara!) teljesen piacok nélkül és nem tudjuk hova vinni azokat a termékeinket, amelyeknek eladása az országnak elsőrangií érdeke. Mert mi lesz azzal a magyar gazdával, aki nem tudja el adni a maga termel vényeit? Mi lesz azzal a magyar iparossal, aki nem tudja eladni a maga termelvéniyeitl Hiszem, hogy utolsó idegszáláig és utolsó vér csepp jéig hajlandó a kormányzatnak mt rendelkezésre állani s hajlandó a maga adóját kifizetni, de hova fejlődünk? Méltóztassék végignézni az egész ország társadalmán, amely társadalom megélhetése súlyos kapcsolatban van a magyar kivitel kérdéseivel, mert ha exportálni tudom a magyar mezőgazdaság és ipar termeivényeit, abban az esetben munkát tudok adni itthon nemcsak száz és ezer és százezer munkáskéznek, hanem ezer és ezer lateinernek és intelligens embernek is. Ha azonban megnézem, hogy ez a kormány tíz esztendő alatt mit produkált kereskedelmi szerződésekben, akkor meg kell állapítanom, hogy semmit. (Mojzes. János; Egypár vámbá10

If-, ülése 1982 június l£-én, kedden, borút!) Veszem Európa legnagyobb államait. Németország határai el voltak zárva előlünk; nem kereskedelmi szerződések erejénél fogva voltak elzárva, de tényleg el voltak zárva. Nem mondhatnám, hogy Magyarországon nem okoz súlyos fájdalmakat minden egyes polgár szívében az, hogy Németországban változhattak és változhatnak a politikai áramlatok, de egyben megmaradtak, abban, hogy velünk szemben, akik pedig velük szemben teljesítettük kötelességünket azon a mértéken felül is, amely mértékig egy szövetségesnek kötelességét teljesítenie kell, Németország, amely pedig legnagyobb fogyasztóipiacunk lelhetne, teljes mértékben elzárkózott. Méltóztassék nézni Angliát, amely nekünk nem volt szövetségesünk, de amely bizonyos tekintetben fogyasztópiacunk volt; vámjainak az utóbbi időben történt felemelésével Anglia olyan mértékben zárkózik el előlünk, hogy az a kivitel is, amely eddig tőlünk Angliába irányult, kétségessé válik. Itt van Ausztria és itt van Csehszlovákia, amelyek tulajdonképpen egy ugyanazon fogyasztóterülethez és vámközösséghez tartoztak, ahova mi tartoztunk és amely vámközösségben ők is megtalálták és mi is megtaláltuk számításainkat és megélhetésünket. Ezen vámközösség szétdarabolása következtében sem ők nem találják meg számításaikat, sem mi nem találjuk meg számításainkat. Náluk is és nálunk is az a helyzet, mint amikor e^y hatalmas nagy üzletet szétbontanak darabjaira, és sok lesz a főnök; akkor az egész dolognak vége az, hogy az alkalmazottak tönkremennek, az üzlet elpusztul és a főnökök is csak ideig-óráig tudnak megélni. Nekem tehát ebben a kérdésben az a felfogásom, hogy igenis, méltóztassék tenni valamit a magyar kormánynak nemcsak abban az irányban, hogy Magyarország kapjon jó kereskedelmi szerződéseket, — ami reánk nézve elsősorban fontos —, hanem abban az irányban is, hogy Európában végre bekövetkezzék a megértés korszaka, hogy Európába bekövetkezzék az a korszak, amikor az egyik nép kereskedelmi szerződésével nem akarja megölni a másikat, nem akarja térdre kényszeríteni a másikat, hanem a másik nép megélhetését saját javára akarja elősegíteni. Mert ha Európában a kereskedelmi szerződések rosszasága következtében bekövetkezik egy^ rothadás, bekövetkezik az ellátatlanoknak feltámadása azokkal szemben, akik az ő érdekükben tehetetlenségük folytán mit sem tudtak tenni, akkor ezt a tüzet nem lehet lokalizálni az egyik ország határán, mert az egyik országban felgyúló tűz abban a kicsi Európában a másik ország népét is végig fogja perzselni. Méltóztassék megengedni, hogy ma felhasználjam alz alkalmat arra, hogy itt ismét felvessem, azt a kérdést, amelyet az utóblbi időben tpbb alkalommal a Képviselőház elé hoztaan. Örülök, hogy itt van a kereskedelemügyi miniszter úr. A miniszter úr nyilatkozatát ebben a kérdésben nem fogadhatom el, hogy a kereskedelemügyi miniszter úr az olasz szerződés kérdésében nem nvilatkozhatik. A kereskedelemügyi miniszter úr a magyar kereskedelemnek a legfőbb Őre. A kereskedelemügyi miniszter úr kezein mennek keresztül nemcsak «i ma gyár kereskedelemnek, jhianem a magyar termer lésnek legfőbb értékei is. A kereskedelemügyi miniszter úrnak kell a külügyminiszter úr mellett gondosko'dni arról, hogy a magyar mezőgazdaságnak és a magyar iparnak feleslegei