Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-111

288 Az országgyűlés képviselőházának 111. ülése 1982. évi június 27-én, hétfőn. szólalásával szemben mondotta — a képviselőt neon lehet megfosztani attól, hogy ne szavazzon, mert köteles szavazni. Meg lehlet azonban itt fosztani a szerkesztőt egy kardinális jogtól és elvesznek egy jogot tisztán csak azért, mert egyetlen egy lap van, a szociáldemokratapárt lapja, ebiben! az országban, amelynek országgyűlési képviselő a felelős szerkesztője és ezért kell ezt a törvényt meghozni, ezért kell ezt a rendelkezést belevenni, hogy ezzel a rendelkezéssel gyorsabb tempóban tudják a Népszava sajtópereit üldözni. Engedjék meg nekem, hogy elmondjam, hogyan történnek ezek a sajtóperek. Tessék csak az optánsügyre gondolni. Az optánsügyben kapott a Népszava legalább 60 pert. Akármit mondhatott, akár ha dicsérte volna is, akkor is pert indítottak, vagy elkobozták a Népszavát. Miérté Mert az akkori miniszterelnök úr képviselte ezt az álláspontot. (Propper Sándor: A mai is! Mindkettő optáns!) Összeférhetlenségről beszélünk, uraim! Nem komédia ez? Amikor a miniszterelnök képviselte a maga egyéni érdekét, a maga vagyoni érdekét és az államéletet ebbe az irányzatba illesztette be, ugyanakkor a Népszava pereket kapoitlt és ebiből az esetből kifolyólag most hoznak egy külön törvényt, hogyha adódik még elő hasonló eset, ha lesz egy nagy, generális, az állam és a nemzet egyetemes érdekeivel öazszefüggő inkompatibilitás, akkor a Népszavát megint lehessen üldözni, mert a polgári sajtó azt nem meri megírni. Ha nem volna üldözést, •az is megírta volna jobban. Tisztán ebből született meg ez a gondolat, mert az optáns ügyből kifolyólag 60 sajtópert sóztak a Népszava nyakába és nem lehetett mindjárt becsukni az írókat. De tovább megyek. Ha sikkaszt egy képviselő, annak több joga van, ha csal, ha lop egy képviselő, annak több joga van, azt ki kell kérni a Képviselőháztól, ellenben azt a szerkesztőt nem kell kikérni. Nem látják az urak az ellentétet? Hiszen lehetne példákra hivatkozni. Volt már sikkasztó képviselő és azt ki kellett kérni. Hogy a praktikumnál maradjunk, itt van Dréhr Imre ügye. Dréhr Imrét kiadták ós a mentelmi bizottság körülhatárolta azt, hogy milyen) ügyben lehet őt kihallgatni. A DréhrÜg|y kapcsolódik a népjóléti minisztérium panamáihoz. Mi történik az ügyészségnél? Az, hogy vizsgálják, a népjóléti minisztériumban előfordult panama-ügyeket, de az ügyészség nem tudja kihallgatni Dréhr Imrét a vele öszr szefüggő kérdésekben, mert erre nincs kiadva. A panama védettebb, mint a szólásszabadság ebben az országban? (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Úgy van!) Nem érzik az urak, milyen igazságtalanság ez? Nem érzik az urak, menynyire képtelen állapotot teremtenek egy ilyen külön gyűlölet-rendelkezéssel? A belügyminiszter úr jmjonldiotta itt a Házban: én minden politikai irányzatot akarok érvényesülni engedni, ott kint azonban a szolgabíró, meg a csendőr dehogy engedik meg ezt, agyonverik az embereket, ha szocialistáknak mondják magukat. Az igazságügyminiszter úr azt mondja: ém az igazságot képviselem, és hoz egy rideg, önző, osztály jellegű rendelkezést, amellyel el akarja fojtani a véleményszabadságot, hogy még gyorsabb tempóban tudja becsukatni az embereket, mint ahogyan eddig csináltaEz már a bíróságokon is látszik. Egész rendszerré váilt, hogy a szocialistákat külön kell üldözni, mint politikusokat, külön kell üldözni, mint írókat, külön kell üldözni, mint szervezkedő társadalmi réteget, mert ők egy alacsonyabb társadalmi réteg. Nem azt bizonyítják be az urak ezzel a törvénnyel és ezzel a szakasszal is, 'hegy egyoldalú osztályjellegű törvényt hoznak, amit pedig nem lenne szabad hozmi? Ez nemzetellenes izgatás, élesebb akármilyen beszédnél, mert csak szembe kell állítani ezt a tételt azzal, hogy egy lopó, csaló képviselőt ki kell kérni, a szerkesztőt pedig nem kell kikérni. A csalót, a panamázót védeni fogja a mentelmi jog, a szerkesztőt ellenben nem fogja védeni, ezt szabadon ki kell adni. Ez nem másért van, mint a Népszaváért, hiszen úgy is látjuk ma egyes törvényszékeken, egyes tanácsok azt mondják: dehogy kell ki; kérni, fütyülnek a szerkeszitőret az 1914. évi sajtótörvény világosan előírja, hogly a szerkesztőt kell meghallgatni. Most már bírói határozatban mondták ki, hogy nem kell meghallgatni a szerkesztőt. A szerkesztő köteles ezt bejelenteni, most pedig nem kell, hogy a szerkesztő bejelentse, hanem nyomozás útján is meg lehet állapítani. Tehát már gyakorlatilag, az igazságügyminiszteren vagy az igazságszolgáltatásán keresztül is ugyanezt a rendszert csinálják, amit ma szankcionálni akarnak ezzel a rendelkezéssel. Furcsa dolog ez. Tessék csak meggondolni a dolgot. Hiába hoznak ötletszerűen törvényt* hiába verekszenek ki egyoldalú gondolkozásba beleélt vagy gyűlölettel elvakult emberek ilyen rendelkezéseket egyes törvényekben, ezek megint annál nagyobb igazságtalanságok, annál nagyobb sérelmek lesznek és annál inkább bizonyítják azt, hogy olyan lehetetlen állapotokat teremtenek, amellyel nem oldják meg a problémákat. Nem kell azt hinni, hogy nem fogunk azért megjelenni. Legyenek nyugodtak, ha becsuknak is minden embert, harcolunk, küzdeni fogunk még jobban, még erősebben, ha nehezen bírjuk is, de bírnunk kell, mert az államhatalom így csinálja. Önökön múlik, a kormányzaton múlik, hogy rendesen, becsületesen csinálják-e. Do ha azután beszélnek arról, hogy itt nem olyanok a szocialisták, mint más országokban, akkor ezt maguknak tulajdonítsák, önök tesznek vaddá, mert más országokban sehol sem verik. nem pofozzák, sem csendőrrel, sem rendőrrel a szocialistákat, csak ebben az országban. Nem bánnak sajtójával sehol sem úgy, mint ahogyan ebben az országban és nem hoznak lex-Népszava törvényeket a különböző országokban, csak itt, Magyarországon. Ha tehát mi, magyar munkások, azt mondjuk, hogy gyűlöljük ezt a rendszert, akkor okunk van rá, hogy gyűlöljük, mert az önök vaksága, elfogultsága és egyoldalú gyűlölete az, amely ilyen törvénycikket, ilyen törvényszakaszokat iktat be a törvénytárba. Mi, magyar munkások, ragaszkodunk ahhoz, hogy szervezkedjünk, hogy nekünk is legyen politikai véleményszabadságunk olyan, mint amilyen az uraknak van, többet nem kérünk, ebhez jussunk van, ezért verekedni fogunk és ezt a harcot állni fogjuk büszkén, önérzetesen, dacosan, jelszavunk az lesz, hogy csak azért is, tovább harcolunk annak a nagy gondolatnak az érdekében, amely kiirtja ezt az egyoldalú rideg^ osztályuralmat, amely a népet gúzsbaköti és minden szólási és mozgási szabadságától megfosztja. Gondolják meg tehát az urak, sokkal előnyösebb, ha ezt nem csinálják meg. önökön múlik, a kormányzaton múlik, hogy a harc