Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-111

Az országgyűlés képviselőházának 111. lefolyását enyhébbé vagy vadabbá teszik-e. A csendőrpofozás és a szólásszabadság elkobzása a harcot nem teszi enyhébbé, az bennünket tol hátrább és a vadságot szabadítja fel, ezt váltja ki, ezt kell kiváltania. A kormányzatnak látnia és tudnia kell, hogy milyen intézkedéseket nem szabad tenni. Azért, mert haragszanak az optáns gróf urak a Népszavára és 60 sajtópert indítottak, nem csuktak be mindjárt 60 embert, azokat szeretnék most gyorsan becsukni. Kérem, gondolják meg a dolgot, bár kevés remény van erre, töröljék el a szakaszt és fogadják el Propper és Györki képviselőtársaink javaslatát. Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Gróf Hunyady Ferenc! Gr. Hunyady Ferenc: A 8. | meglepetésszerűen gyors letárgyalása következtében nem vagyok abban a helyzetben, hogy ezen szakaszhoz beterjesztett módosításomat megindokolhassam, mert amikor felhívtak, éppen az ajtó előtt tartózkodtam. Mégis kifejthetem nézetemet, mert Propper igen t. képviselőtársam módosításával kapcsolatosan a magam indokait a Ház elé tudom hozni. Ugyanakkor bátor vagyok a Ház elnökét már most megkérni, hogy a Propper-féle törlést javasló módosítást két részben legyen szíves> elénk ^ terjeszteni, mert én a paragrafus első bekezdésére vonatkozó törlést el tudnám fogadni, de nem tudnám elfogadni a második részre vonatkozó törlést. Amikor ebben a kérdésben álláspontomat indokolni kívánom,, ki akarom emelni azt, hogy közéleti működésem alatt sohasem voltam híve a közéleti prostitúció azon fajának, amely a sajtónak való egyoldalú hízelgéssel akarja a maga közéleti pozícióját alátámasztani és sem túlságos kedveskedésekkel, sem anyagi áldozatokkal, sem másféle módon nem igyekeztem a magam részére a sajtóban népszerűséget gyűjteni. Éppen ezen erkölcsi függetlenség következtében nyugodtan jelenthetem ki, a nélkül, hogy magamat gyanúsításoknak kitegyem, hogy nem szeretem, nem örülök és nem tartom jónak azt, hogy a sajtót kivételes elbánásban részesítsük. A kritika szempontjából sem és akkor, amikor a törvény egyetlen foglalkozási ágra nézve sem disztingvál, egyetlen foglalkozási ág képviselőit sem kívánja kizárni a törvényhozási munkából, akkor ennek a §-nak első bekezdése a felelős szerkesztők és kiadók becsületes foglalkozást űző tagjait kizárja. Ezt tehát nem lehet helyesnek és jónak tartanom, annál is inkább, minthogy ez a rendelkezés a legkönnyebben kijátszható. (Ügy van! Ügy van! bal felöl.) A strohmann-rendszert méltóztatnak itt törvénybeiktatni, (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) a .strohmann-rendszernek újabb gyönyörű virága fog itt kifejlődni. De tökéletesen felesleges is, mert hiszen az előzetes szöveg részletes indokolásul szolgál, amikor ennek a §-nak második bekezdését igazolja és kifejezetten azt mondja, hogy ezzel természetesen az eddigi visszaélések lehetősége teljesen megszűnik. Ha csupán arról volt szó, hogy ezzel a paragrafussal meg akarták akadályozni, hogy a normális büntetőjogi eljárást ki lehessen húzni és el lehessen _ halasztani azáltal, hogy a képviselői mentelmi jogot paizsnak tartják eléje, akkor a második bekezdés ennek tökéletesen megfelel. Ha a második bekezdést fogadjuk el, akkor a képviselő felelős szerkesztő vagy a nemképviselő felelős szerkesztő teljesen egy- ! forma, úgy az egyikkel, mint a másikkal szemben teljesen egyformán lehet lefolytatni azt az eljárást, amelyet a sajtótörvény előír, disztingülése 1932. évi június 27-én, hétfőn. 289 ció nincs és az egyenlő elbánás biztosítva van. Ennek következtében, minthogy az első bekezdés feleslegesen disztingvál a sajtó egyes munkásaival szemben, ennek törlését kérem, a második bekezdésnek pedig egy csekély módosítással való elfogadását. (Lázár Miklós: Nagyon helyes!) Itt azonban nagy sajnálattal kell megállapítanom, hogy kimaradt valami ebből a §-ból, mert ha már a sajtó munkatársainak összeférhetlenségéről van szó, akkor egy harmadik bekezdést kellett volna ideiktatni, amely, sajnos, nekem sem jutott idejekorán eszembe, amely kimondja azt, hogy a kormány által szubvencionált sajtónak minden egyes munkatársa,, aki a sajtótól bármilyen fizetésben vagy tiszteletdíjban részesül, ne lehessen a Ház tagja, mert az azután f tényleg összeférhetlenség, hogy a kormány által indirekte fizetett emberek itt benn ülhessenek. Ez a bekezdés tökéletesen kimaradt. Ezek alapján a 9. § első bekezdésének törlését, s a második bekezdés átstilizálását javasolom. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Kabók Lajos! Kabók Lajos: T. Képviselőház! Propper Sándor és Györki Imre képviselőtársaim a 9. §-hoz törlési indítványt terjesztettek be. Ehhez a törlési indítványhoz csatlakozom annál is inkább, mert alapos meggondolás után magam is csak azt tudom megállapítani, hogy ez a szakasz nem szolgált semmi egyéb célt, mint ki akarja kapcsolni a kormánynak azt a politikai ellenfelét, amely ezideig a sajtó útján tudta a kormány helytelen tevékenységéről véleményét nyilvánítani, s azt a nagy nyilvánosság elé hozni. Hivatkozik ez a szakasz az 1914 : XIV. törvénycikk 17. $-ára. Ez a § a következőket foglalja magában (olvassa): «Időszaki lap felelős szerkesztője csak nagykorú magyar állampolgár lehet, aki állandóan az ország területén lakik, bűntett miatt ö,t éven belül, aljas okból elkövetett vétség miatt pedig három éven belül büntetve nem volt, csőd vagy gondnokság alatt nem áll, szabadságvesztésbüntetést nem tölt és a politikai jogok gyakorlásától felfüggesztve nincs és ezenfelül előzetes letartóztatásban vagy vizsgálati fogságban, vagy feltételes szabadságra bocsátva nincs.» Ez a 17. § tehát világosan megszabja azokat, a. feltételeket, melyeknek alapján valaki időszaki lap felelős szerkesztője lehet. Mi szükség van arra, hogy ezt a Vtmost úgyszólván teljesen félredobják és egy külön intézkedést foglaljanak bele ebbe a törvényjavaslatba, amely megkülönbözteti a törvényhozás azon tagjait, akik időszaki lap felelős szerkesztői és akikre nézve a mentelmi jog nem vonatkozik. (Büehler József: Ez direkt Népszavaszakasz.) Ez kifejezetten a Népszava ellen irányuló szakasz, amely így akarja a szociáldemokrata munkásság egyetlen sajtóorgánumát kiszolgáltatni, attól elvonni a lehetőséget, hogy a kormánnyal szemben politikai véleményét nyilvánítsa azokra a tevékenységekre vonatkozólag, amelyek napjainkban általában megtörténnek. A helyzet, amely általában tapasztalható a kormány különböző közegei részéről, igenis amellett szól, hogy egy ilyen rendelkezésre semmi szükség nincs és ezt ebbe a törvényjavaslatba belefoglalni semmi körülmények között . nem szabad. A példák egész sorát lehetne felemlíteni, én csak egyetlen egyet ragadok ki, amely az elmúlt héten a Képviselőházban is óriási nagy felháborodást keltett, a sarkadi csendőrbrutalitást, amely a vidéki lakosság súlyos bántál-