Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.
Ülésnapok - 1931-111
Az országgyűlés képviselőházának 111. ülése 1932. évi június 27-én, hétfőn. 287 gár nyilvános gyűlésen elmondja, így destruál a törvények ellen, megállapítja az élő törvények haszonitalaniságát, azt becsukják. De a törvény szerkesztőinek szabad destruálni, nekik szabadi rámutatni a törvény Ihiáinyos s ágaira olyan formában, amint ezt az indokolás teszi. Lehetnie szó arról ilyen rendkívüli időkben, hogy az ember lenyeli az ilyesmit. Ennek azonban feltételei volnának. Ha az igaz ságügy miniszitter úr csakugyan komolyan akarná rendezni ezt a kérdést, ha neki nemcsak az a különleges fájdalma volna^, hogy a szocialista újságírók lassabban meneteinek a börtönbe^ mint ahogy azt magának elképzelte, elképzeli vagy szeretné, akkor másképpen kezelné ezt a dolgot és nem ilyien incidenltális törvényhozási bakugrásokkal próbálna a dolgon segíteni, ha-, nem elővenné és megoldaná sorba a problémákat. Legelső sorban azt kellene megcselekednie, hogy magát a sajtójogot vagy megreformálná, vagy visszaállítaná az 1914 : XIV. te. hatályait. Bocsánatot kérek, amikor jogtalanul, indokolatlanul, törvénytelenül 18 esztendő után még mindig érvényben van a háborús kivételes hatalomról szóló törvény, egészen természetes, hogy bizonyos mimikri áll elő s a sajtónak az a szegény munkása, aki éppen egy jogtalan intézkedés következtében fokozottan r van kitéve a kormány üldözésének, valamiképpen védekezik. t Ez az, t. miniszter úr, ami önöknek fáj és ezért viszik be a javaslatiba ezt a paragrafust. Én! azonban figyelmeztetem a miniszter urat, niem aaért szólalok fel, mintha olyan naiv lennék és azt hinném, hogy a miniszter urat meg fogom győzni. Hiszen a miniszter úr alig várta ezt az állapotot és lépést, hogy ez bekövetkezzék. Ellenben arra figyelmeztetem a t. miniszr ter uirat és az egész kormánypártot, hogy ez kétélű fegyver, amely valamikor visszafelé is elsülhet. Nem jó törvények alkotásánál, a biaitetőjog mértékének kiszabásánál pillanatnyi szempontokra éis pártérdekekre tekintettel Lenni, mert ez igeni siilyos precedenseket teremthet és akkor az egyik rezsim a másiknak baklövéseivel ütheti agyon azt a letűnt rezsimeti, amely a baklövést elkövette. Méltóztassék visszaállítani az 1914 : XIV. tcikket, amely elég szigorú törvény; állítom, hogy Európa legszigorúbb sajtótörvényei közé tartozik, ha ugyan nem a legszigorúbb sajtótörvény. Ez ma nincs érvényben!. Ma azért a deliktumlétrt, amelyre az 1914 : XIV. te. államfogházat állapít meg, börtönbe csukják az, újságírót, úgy mint a közönséges 'betörőt, gyilkost vagy egyéb széllhámosti. És hogyan mérnek és mérlegelnek? A magyar btüntlető igazságszolgáltatás terén az utóbbi esztendőkben olyan különös dolgok történtek nieg, hogy például a puccs megszervezőit, akik az állam léte ellen fegyveresen akartak felkelni, kéthónapi államfogházra ítélték, ellenben a kormányt bíráló valamelyik lapban megjelent cikk szerzőjét öt esztendőre csukták a börtönbe, közönséges börtönbe és megláncolva, megbilincselve hurcolták végig Budapest utcáin a gyűjtőfogháztól a Markó-utcai fogházig. Ha önök ezt jónak és célszerűnek látják és tartják, ami csinálják, alz eddigi baklövésekhez ez méltón társul hozzá, eggyel több az ellenforradalmi esztelenség és kilengés. A többi mellett ez is megáll, de azt hiszem, ennek jó következményei nem lesznek. Ha ennek megtették volna a szükséges előintézkedéseit, ha, mondom, hatályon kívül helyezték volna az 1912 :LXIII. te. alapján kiadott sajtórendelet, ha ezenkívül azt a felületes, indokolatlan és könnyelmű vájdaskodási hajlamot előzően, mederbe terelték volna, talán fel se vettük volna ezt a dolgot, talán nem is szólaltunk volna fel. De bocsánatot kérek, ilyen viszonyok között, amikor a sajtó meg van bilinlcselve, amikor kivételes hatalom alatt élünk, amikor felületes, könnyelmű vádaskodással állunk szemben az államhatalom részéről, — amit a mentelmi bizottság konstruktív tagjai állapítottak meg egy konkrét esettel kapcsolatban — akkor nem szabad ilyen Veszélyes játékot űzni; nem szabad azésrt, mert káros, veszélyes, kétoldalú és kétélű fegyver. Ismétlem, nekem nincs reményem arra, hogy én a t. kormányt és a t. többséget meg tudjaim győzni ezekről az igazságokról. Az az egy bizonyos, hogy az az üldözött párt 1 , az az üldözött világnézet, amelyet ezzel a paragrafussal is isuijtani akarnak, ki fogja bírni az üldözésnek ezt a szakaszát, ezt a periódusát is. Hiszen! olyan sokat kellett szenvednie, olyan sokat kellett tűrnie, olyan borzalmasan egyoldalú, kivételes és hallatlanul lealázó bánásmódban van része a munkásosztálynak 1919 óta, hogy egy kanállal több vagy kevesebb, már igazán nem számít Nekem nincs reményem arra, hogy az urakat, még kevésbbé arrai, hogy 1 a kormányt meggyőzzem ennek a herzenspinkeljenek helytelen voltáról. A jövőire nézve azonban tanulság lehet az, amit elmondottam és ha az urak úgy látják, hogy valahol valami igazságtalanság, céltalanság és oktalanság rejlik, talán méltóztassék mégis megfontolás tárgyává tenni, nem lehetne-e belátóbb, okosabb, bölcsebb és előrelátóbb szempontokat venni irányzóul, amikor ilyen nagyon fontos és súlyos közjogi és alkotmányjogi biztosíték fejéire tesszük a szekercét. Ezeket voltam bátor elmondani. Kérem, méltóztassék ezeket megfontolni és javaslatomat minidenesetre elfogadásra ajánlom. Elnök: Szólásra következik? Herczegh Béla jegyző: Farkas István! Farkas István: T. Ház! Mióta az 18484,ki sajtótörvénynek azt a rendelkezését, hogy gondolatait mindenki szabadon terjeszthesse sajtó útján, hatályonkívül helyezték, t azóta a magyar sajtójogban mányiig visszafelé mentünk. Volt itt kisgazdapárt, van egységespárt, amely állítólag átvette Kossuth Lajos és a 48-as eszmék hagyományait, ezzel szeretnek dicsekedni, hia egyszer egy évben kimennek a temetőbe, »vagy ha politikai okokból valahol szükség van arra, hogy ezt a felfogást 'hangoztassák, db állandóan, rendszeresen m és tervszerűen a szólásszabadságot, a sajtót már a háború előtt is fokozatosan gúzsba kötötték, gúzsba kötötte azonban különösen ez a rendszer ebben alz elmúlt tíz esztendőben. Nem érzik az urak, hogy azzal az egy ténnyel, hogy itt kivételes rendelkezés van, hogy itt még a kormány elnöktől függ, hogy valaki lapot indíthasson, mennyire bebizonyítják, hogy kormányzati rendszerük nem bírja el a kritikát, a társadalom kitermelt újabb eszméket és gondolatokat? Az uraknak látniok kellene, hogy ez nieom más, mint egy tégla a forradalmosításhoz, nem más, mint az egyoldalú oszr táilyéirdek beillesztése a törvénytárba, a jogszab ályotoba. Ez a. szakasz par excellence Néoszavaszakasz. a Népszava ellen szól. Az előbb az igazságügyminiszter úr azt mondta, hogy nem lehet a képviselőt megfosztani attól, — az előző szakaszníál, Györki képviselőtársunk fel39*
