Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.
Ülésnapok - 1931-111
280 Az országgyűlés képviselőházának 111. ülése 1932. évi június 27-én, hétfőn. akkor feltétlenül nemcsak erkölcsi, hanem anyagi összeférhetlenségbe is keverednek. Erzi p ezt maga a bizottság is és a bizottság jelentése is, amidőn a 6. §-hoz többek között a következő reflexiókat fűzi. Azt mondja a bizottsági előterjesztés indokolása, hogy «a bizittság megfelelően annak a gyakorlatnak is, amely e tekintetben az összeférhetlenségi állandó bizottságnál eddig kifejlődött, azon véleményen volt, hogy az ilyen megbízás az öszszeférhetlenséget nem feltétlenül állapíthatja meg» és így tovább. Roppantul labilis és roppantul gyenge ez a megokolás és egyáltalában nem helytálló. Ha a régi összeférhetlenségi bizottságban kialakult gyakorlatot vesszük alapul, akkor meghagyhatjuk a régi törvényt és gyakorlatot. Hiszen ép j pen az volt a cél, hogy új törvénnyel szűkebb térre szorítsuk, lehetetlenné tegyük az összeférheti en séget. Ezek alapján nem lehet a régi öszszeférhetlenségi állandó bizottság gyakorlatát figyelembevenni és éppen ennek alapján kapukat nyitva hagyni és anyagi, jogi és erkölcsi összeférhetlenséget lehetővé tenni. De az indokolás sem mer határozott álláspontra helyezkedni, mert azt mondja (olvassa): «Az ilyen megbízás nem feltétlenül állapíthatja meg az összeférheitlenséget.» Ha a bizottság olyan biztos lett volna munkájában, akkor az indokolásban azt is mondhatta volna, hogy feltétlenül kizárja az összeférhetlenséget az ilyen megbizatás. (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) Ez volna a határozott álláspont, amely mellett ki lehetne tartani, itt azonban az indokolás azt mondja, hogy ez nem feltétlenül meríti ki az összeférhetlenség fogalmát. Hiszen az volna a célja e törvényjavaslatnak, — és ezt ígérték a közvéleménynek is, — hogy feltétlenül kizárjon minden öszeférhetlenséget. Ha mármost valami nem feltétlenül összeférhetlen, oda már gyanú fér, az már lehet összeférhető, még a bizottság indokolása szerint is. Nem tudok egyetérteni Hunyady képviselőtársammal abban, hogy ő külön katholikus érdekeket keres. A törvények alkotásánál nem szoktak külön érdekeket keresni, sem katholikus, sem egyéb érdekeket, hanem általános nagy érdekeket kell szem előtt tartani. Itt senkit sem érdekelhet az, hogy milyen különleges katholikus^ érdekek fűződhetnek ahhoz, hogy a vallásalapítvány funkcionáriusai helyet foglalhassanak a Képviselőházban. Itt nagy egyetemes érdekekről kell beszélni, csak ezeket lehet figyelembe venni. S ha ezeket vesszük figyelembe, akkor ez a szabadalmazott összeférhetőség a törvényben nem maradhat benne. Ezek alapján kérem, méltóztassék ezt a módosítást elfogadni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Herczegh Béla jegyző: Bródy Ernő! Bródy Ernő: T. Kép viselőház! Ennek a szakasznak sokkal súlyosabb jelentősége van, semmint gondoljuk. Nem erről a katholikus részéről akarok beszélni, hanem arról ia részéről, amely egyrészről a díjazási kérdésre, másrészről a vállalati' mineműségre vonatkozik. Méltóztassék csak figyelembe venni, mit mond ez a szakasz. (Olvassa): «Az országgyűlés tagjainak összeférhetlensége szempontjából közszolgálatnak kell tekinteni fizetéssel vagy rendszeres díjazással összekötött minden alkalmazást az államnál, stb.» Tehát fizetéssel vagy rendszeres díjazással összekötött alkalmazás összeférhetlen. Most már az a kérdés, mit nevezünk fizetésnek és rendszeres díjazásnak és hogy mi áll szemben a fizetéssel és rendszeres díjazással. Előveszek egy nomenklatúrát, amelyet a 6-os bizottságnak általam még többször idézendő jelentéséből produkálok, amely különbséget tesz rendszeresített illetmény és külön dájiazás, külön javadalmazás közlött A 6-os bizottság felállítja azt a fogalmat, hogy a rendszeres illetménnyel szemben áll a tiszteletdíj, a rendkívüli munkadíj, a jelenléti díj, az óradíj, az átalány, a jutalék, \SD jutalom, a segély. Ezek mind nem a rendszeres díjazás vagy fizetés fogalma alá esnek. Tehát majd akkor, amikor a kibúvóajtókat és kiskapukat akarják felállítani, másféle címeken fogják felállítani és ezen a címen el fogják ejteni ezt a szakaszt. Ez az egyik, amit ki akarok emelni. A másik a következő. Azt mondja folytatólag az előbb említett szakasz (olvassa): s,.. minden alkalmazást az államnál, a törvényhatóságnál vagy a községnél, továbbá az olyan intézetnél, vállalatnál, üzemnél, amely legalább felerészben tulajdonukban van.» Bt van a legnagyobb sérelem. Ha kellett új törvény, akkor főképpen azok miatt az új alakulatok miatt kellett, amelyekben az államnak nincs fele tulajdona, hanem kevesebb réme van, ellenben más címen mindenféle érdekeltsége van az államnak. Rögtön reá fogok erre mutatni, amint hogy már az általános vitánál tartott beszédemben is rámutattam arra, hogy iaz államnak mindenféle vállalatokkal 55 közvetlen és 43 közvetett érdekeltsége van. Kimutatás van erről, hogy ennyi érdekeltsége van. Már most itt van a 6-os bizottság jelentése, amely rámutat ennek a kérdésnek! súlyosságára. A 6-os bizottság azt^ mondja (olvassa): «A 60s bizottság vizsgálatánál kiterjeszkedett az egyes tárcák kezelése lalatt álló, az állami költségvetésben nem szereplő üzemek és alapok, részvénytársaságok, szövetkezetek és egyéb hasonló alakulatok' kezelésére.» Ï3s itt van a 6-os bizottság egy javaslata, amelyet a Képviselőház elfogadott. Mit mond ki ez, 1 ? Én kérem is ennek a határozatnak végrehajtását. Azt mondja a 60 s bizottság javaslata (olvassa): «A 6"0s bizottság javasolja,» — és ezt a Kénviselőház elhatározta — «mondja ki a Képviselőház, hogy 1931 december 31-éig állapítsa meg mindegyik! minisztérium a pénzügyminisztériummal egyetértésben, hogy tárcája, beleértve laz alája tartozó üzemeket, költségvetésének mely tétele alatt milyen gazdasági, társadalmi kulturális alakulat, minő támogatásban részesül.» A 6-os bizottság tehát maga javasolta, és maga a Képviselőház felhívta a minisztériumokat, hogy tárcájuk alá tartozó és általuk segélyezett vállalatok névsorát mutassák be. Ha ez a fejtegetésem elméletinek látszik, rögtön gyakorlati példákra fogom ezt lefordítani. (Hallßuk! Halljuk!) Nagyon fontos, figyelemre méltó és az egész üzleti gesztióval szoros öszszeköttetésben áll az a rendszer, amely ezen segélyezések terén fennáll. Itt van Szabóky Alajos tanulmánya «A költségvetési évek beruházásairól», amelyben összeadja, hogy 449 millió pengő keretébe tartozó beruházások vagy kamatozó kölcsönök alakjában vagy üzletrész alakjában engedélyeztettek, és így azok megfelelő kamatot, illetve osztalékot hoztak', vagv kamiat nélküli kölcsönként bocsáttattak rendelkezésre. Tehát közel 450 millió pengőt
