Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-111

Az országgyűlés képviselőházának ill. ülése 1932. évi június 27-én, hétfőn. 277 a következményeket, csempésztek bele egy szájár* ^.î

13 a Friedrich-féle javaslatba, (Minalííy Vilmos: Nem csempészték!) Tisztelt uram, en is tudom, mi történt akkor, talán iobban, mmt ön (Mihálffy Vilmos: Dehogy!—'Elnök csenget.) igenis állítom, hogy becsempésztek. Elnök: A képviselő urat figyelmeztetnem kell, hogy méltóztassék kerülni az ilyen természetű kifejezéseket. Gaal Gaston: Kérem, ebben, legalább sértő szándék részemről nem volt. Elnök: A képviselő úr ezen kijelentését tudomásul veszem, de a képviselő úr által a törvényes rendelkezésre vonatkozóan használt kifejezést kifogásolnom kellett. Gaal Gaston: Becsempésztek valamit egy javaslatba! (Zaj. - Mihálffy Vilmos: Nem csempészték be! Nagyon megvitatták és tárgyaltak a kérdést!) Mihálffy képviselőtársam, ne tessék haragudni. Ha haragudni méltóztatik, azt tessék a folyosón nyilvánítani, ott akceptálom, idebenn ne tessék haragudni. (Mihálffy Vilmos: Nem haragszom! — Folytonos zaj.) Ha nem haragszik, akkor ne tessék kiabálni. Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak nyugalmukat megőrizni, ne méltóztassanak beleszólni a szónok beszédébe. Gaal Gaston: Egy bizonyos, az tudniillik, hogy maga az általam igen nagyrabecsült képviselő úr, aki akkor, mint kormányelnök hozzájárulj ahhoz, hogy ezt a szakaszt felvegyék, hogy áttörjék az ötvenesztendős magyar és nemcsak magyar, hanem világszerte érvényesülő gyakorlatot, már nem egyszer mondotta nekem: igaz, én csináltam, de nagyon megbántam. Egy másik ilyen kijelentés miniszteri székből történt. Korányi tisztelt miniszter úr, aki akkor is pénzügyminiszter volt, kijelentette veiem való vitájában, hogy talán jobb lett volna nem csinálni ezt, de ha már megcsináltuk stb., stb. Tisztelt képviselő urak, legyenek meggyőződve arról, hogy ami a jogosságot, a méltányosságot, a hazafias érzést, a többi polgártársak jogos érdekei iránt való figyelmet és megértést illeti, vagyok legalább annyira tárgyilagos, mint a képviselő urak közül bárki és amikor azt az intranzingens álláspontot foglalom el, hogy ha a katonát, a fináncot, a vámőrt, szóval a végrehajtó hatalom szerveinek egyrészét a törvényhozásból kizárja ez a törvényjavaslat és megakadályozza abban, hogy képviselő legyen, akkor azt kívánom, hogy ez a végrehajtó hatalom összes vonalán, minden vonatkozásban érvényesüljön, engem ebben a kérdésben az vezet, hogy ötven év által szentesített jogot védelmezek, amellett, hogy ezzel tökéletesen kongruens a magam meggyőződése is, hogy tudniillik ennek az elvnek az áttöréséből az országra haszon nem, legfeljebb kár származhatik. Éppen ezért nem tér vissza arra, amit a tisztelt miniszter úr a múltkor közbeszólás alakjában mondott s ami látszólag csakugyan azt mutatja, mintha a Hunyady-féle javaslat enyhítést jelentene a. tisztelt miniszter úr szövegével szemben. (Östör József előadó: Sőt!) Látszólag úgy van. Kijelentettem, hogy ez is rossz, azt is rossznak tartom, mert én azon az állásponton vagyok, hogy tisztviselő egyáltalában ne lehessen képviselő, ha nem mond le tisztviselői állásáról. Azt is megmondottam múltkori felszólalásomban, hogy nyugdíjas tisztviselő, vagy nyugdíjas katona természetszerűleg tagja lehet a Háznak, (Zaj a jobboldalon.) mert annak minden függősége megszűnt az előző imperiumával szemben. Azonban tisztelt miniszter úr, nem voltam illogikus, amikor azt fogadtam el •=KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ X. hogy miért nem voltam, azt nem akarom megismételni — azt Hunyady tisztelt képviselőtársam nagyon szépen és bőven kifejtette. Inkább legyen valamely intézkedés, amelyet csinálunk, kisebb rossz, mint nagyobb rossz. Ez, ami ebben a javaslatban van, nyitott tért enged mindenféle protekció lehetőségének. (Úgy van! Ügy van! balfelől.) Az a javaslat, amelyet gróf Hunyady t. képviselőtársam beterjesztett, egyforma mértékkel mér minden olyan képviselőnek, aki a köztisztviselői státusból ennek a törvénynek alapján kerül be a magyar törvényhozásba. Ezeket kívántam a magam részéről a kérdéshez újból is elmondani. Főképpen azért, mert úgy méltóztatott a kérdést feltüntetni, mintha azok, akik a köztisztviselőknek ide való bevonását helytelenítik, tisztviselőellenes álláspontot foglalnak el, sőt méltánytalanságot méltóztattak emlegetni, stb., stb. Kijelentem, hogy szívesen látom egyenlő feltételek mellett az egész magyar köztisztviselői kart képviselői hivatásban, itt az országgyűlésben, de prerogatíyák nélkül. A prerogatívák azok, (Úgy van! Ügy van! balfelől.) amik ellen mindig küzdöttem, akár gazdasági téren, akár politikai, akár más téren nyilatkoztak is meg és miután itt prerogatívákat iktatunk a törvénybe, ezért nem vagyok abban a helyzetben, hogy ezt a szakaszt a magam részéről megszavazzam. (Élénk helyeslés és éljenzés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik ? Héjj Imre jegyző: Senki sincs feljegyezve. Elnök: Senki feliratkozva nem lévén, kérdem, kíván-e még valaki szólani! (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. Az igazságügyminiszter úr kíván szólani. Zsitvay Tibor igazságügy miniszter: T. Képviselőház! Ezzel a kérdéssel a Hunyady t. képviselőtársam által javasolt új 5. § tárgyalása során elég behatóan foglalkoztam és mindaz, ami a mai pót, vagy kiegészítő vitában igen érdekes felszólalások alakjában — hogy úgy mondjam — elhangzott, engem még csak jobban megerősít abban, hogy sem az egyik, sem a másik szélsőség mellé ne forduljak és ne foglaljak állást sem abban az irányban, — hogy úgy mondjam — hogy a tisztviselők prerogativái — amit nem látok ebben a javaslatban — szaporodjanak, sem abban a tekintetben, hogy az ő fellépési lehetőségeiket megszigorítsuk. A magam részéről azt tartom, hogy nincs semmi hozzátennivalóm a konklúziók tekintetében, amint már a legutóbbi ülésen kifejtettem, mégis meg kell állapítanom, hogy Gaal Gaston t. barátomnak az a párhuzama,, amelyet a fegyveres erő tagjai és egyéb közszolgálati alkalmazottak között von, azt hiszem, valamennyiünkre igen meglepŐ\ annál is inkább, mert hiszen nagyon jól méltóztatnak tudni, hogy nemcsak a passzív, hanem az aktív választójog tekintetében is a világ minden parlamentjében, — nagyon kevés kivétellel — megkülönböztetést tesznek a fegyveres erő tagjaira nézve. (Gaal Gaston: Nagyon helyesenj) Azt hiszem, ezt egyáltalában nem kell kifejtenem, mert nincsen kétség és az ismeretek tekintetében nincs különbség közöttünk abban a tekintetben, hogy ezek az elemek nem háttérbe szoríttatnak azzal, hogy szolgálatuk minőségénél fogva közjogi okokból (Gaal Gaston: Éppúgy a köztisztviselők is!) minden kiegyensúlyozott alkotmányos államban egyformán másképpen kezeltetnek, mint más közalkalmazottak. (Zaj. — Gál Jenő: A hadbírákkal hogy állunk? Azok 38