Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-111

276 Az országgyűlés képviselőházának 111. vaslat, amelyen határozottan meglátszik, hogy kompromisszumok, engedmények, lefaragások stb. eredménye. Én már akkor a mélyen t. miniszter úrnak írásban tettem meg megjegyzéseimet nagyon röviden, mert hiszen beteg voltam (Zsitvay Tibor igazságügy miniszter: Tudom!), alig volt pár napom, írásban tettem előterjesztést és abban felhívtam a miniszter úr figyelmét, hogy a nyugdíj^prerogatíva sérti a törvény betűit és szellemét és én semmi körülmények között nem tartanám igazságosnak, ha előmeneteli váigy szempontjából itt tisztviselő és tisztviselő között különbségeket tennénk és azokat, akik nem a hivatali dolgokra bazirozzák jövő terveiket, hanem inkább politikai térre akarnak áttérni, előnyben részesítsük az otthon, hivatalában dolgozó tisztviselővel szemben. Ami Váry t. barátom egyes megjegyzéseit ( illeti, különösen megragadta figyelmemet az a j megállapítása, hogy a tisztviselő, aki elhagyta ott az állását, illetőleg nyugdíjba ment visszahelyezés! lehetőséggel, mert az 5. § 1. pontjában az van 'benne,, hogy az a tisztviselő tulajdonképpen már nem tisztviselő, hiszen az impériumot elhagyta, megszűnt befolyás alatt állni, megszűnt a tisztviselői kar tagja lenni. Ezt is tagadom, mert eszerimt a javaslat szerint minden joga megmaradt, helyesebben miniden lehetőség megmaradt — mert jogot csak a Hunyady-féle javaslat biztosított volna — ez a javaslat csak lehetőséget biztosít arra, hogy visszamehessen, tudnilik, hogy ha jól viseli magát, akkor visszamehessen (Gr.Hunyady Ferenc: Ez a legveszedelmesebb!) és még az sincs megmondva, hogy abba az állásban mehet vissza, amelyben volt (Zaj.) vagy pedig üti figura dooet, magasabb állásba kerüljön. Nem akarok nevekkel szolgálni, de egy csomó képviselőtársamat megnevezhetném, aki — amikor ez a törvény még meg sem volt — máris egyfelől a nyugdíjtörvény, másfelől a létező választási törvény megfelelő megkerülésével magasabb pozícióba avanzsáltak s onnan tértek vissza megint újra képviselőnek. Ha az impérium elhagyása megtörténik abban a pillanatban, amikor az illetőt kvázi szabadságolják, illetőleg nyugdíjazzák a törvény szerint, akkor azt kérdezem: hol a logika abban, hogy katonáknak nem szabad képviselőnek lenni, rendőrtisztviselőnek nem szabad képviselőnek lenni, vámőrnek sitt», nem szabad képviselőnek lenni? (Zsindely Ferenc: Ugyanez áll az aktív választójogra is!) Hiszen nyugdíjas katonák most is vannak köztünk. Ha nyugdíjba helyezik a katonákat, akkor azoknak az impériuma megszűnik- Miért csak éppen a miniszteriális tisztviselőkre és egyéb közigazgatási szakon működő tisztviselőkre vonatkozik az, hogy az impériumuk megszűnik abban a pillanatban amikor őket nyugdíjazzák. (Zsindely Ferenc: Mindenkire vonatkozik, aki nincs katonai szervezetben!) Akkor miért csinálják ezt a dehonesztáló megkülönböztetést, hogy míe katona nem lelhet képviselő (Zsindely Ferenc: Aktív választójoga sincs a katonának!) még ilyen nyugdíjazás árán sem, a vámőr sem lehet, a finánc sem, azután a rendőr sem, akik között akárhány doktor juris van és nemi karddal teljesít szolgálatot, hanem az irodában... (Puky Endre: Ez a különbség éppen! Éppen a kard a különbség! — Mihálffy Vilmos: Szavazati joga ^ nincs a katonáknak! — Ügy van! Ügy van! jóbbfelől.) doktor juris fogalmazónak a rendőrségen nincs kard az oldalán legfeljebb ha parádéra megy, de soha a kardjával nem dolgozik, hanem ceruzával dolülése 1932. évi június 27-én, hétfőn. gozik. (Ügy van! balfelől. — Zaj.) Abban a pillanatban, lamikor nyugdíjazzák, egyenlővé válik a nyugidíjas katonával (Gál Jenő: Hát a hadbírói) és a nyugdíjas katona kap passzív választójogot, mint ahogy örömmel üdvözüljük itten Fráter altábornagyot — nyugdíja», altábornagyot — aki elég vitéz katona volt és kardját, azt hiszem ma is hordja. Mégis itt lehet közöttünk képviselő lehet és senkinek ez ellen kifogása nincs, nem is lehet. (Folytonos zaj.) Miért van az, hogy akkor, ha a szolgálatból nyugdíjazzák — jogosulatlanul, ezt is hangsúlyozom — akkor a többi tisztviselőnek megszűnik a tisztviselői jellege, ellenben a katonának vagy a vámőrnek, stb. nem szűnik meg katonai vagy vámőri jellege. (Mihálffy Vilmos: Aktív választójoga nincs a katonának!) Ez a javaslat az illogikus kedvezések szimbóluma, amikor ilyen megkülönböztetéseket tesz az állami végrehajtó hatalom különböző közegei között. Én tehát semmiféle logikát nem látok ebben (Zaj.) és nem tudom elfogadni Váry tisztelt barátomnak megengedem, nagyon ügyes, nagyon körmönfont, sőt majdnem rabulisztikus érvelését, amellyel ő csak a végrehajtó hatalom egyetlen ágára kívánja ezt a kedvezést kiterjeszteni, ellenben kizárja belőle a végrehajtó hatalomnak azt a többi részét, amely szerintem éppen úgy kizárandó minden politizálásból, mint ahogyan kizárandó az a civil tisztviselő is, aki a közigazgatási szakon tagja a végrehajtó hatalomnak. Amúgy is óriási befolyása van a tisztviselői karnak a törvényhozásra, mert hiszen az végzi a kodifikáció munkáját. Mióta eszemet tudom — 26 éve vagyok képviselő, (Éljenzés, mozgás és zaj.) — soha még nem fordult elő olyan eset, hogy innen, ebből a testületből, indult volna ki egy törvényjavaslat, nem fordult elő az, hogy egy képviselő által előterjesztett törvényjavas! latot tárgyaltunk volna itt a Házban . . . (Zaj és felkiáltások jobb felől: Miért nem csináltak? — Bródy Ernő: Csináltunk!.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Gaal Gaston: . . . hanem az előkészítés, a megindítás mindig a végrehajtó hatalomtól indul ki. A tisztviselők azok, akik kodifikálják a javaslatokat, azok viszik be egész elgondolásukat, effész mentalitásukat minden törvényjavaslatba, amely a Ház elé kerül. Akkor még a ineg-szavazáshoz, kvázi az illető javaslatnak a törvénytárba való beiktatásához idehozni őket szerintem nem kívánatos. (Mihálffy Vilmos: Huszonhat év óta miért nem csinált javaslatot? — Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, maradjanak csendben. Gaal Gaston: Képviselő urak, önökön meglátszik nagyon, hogry érintve érzik magukat. Joggal érzik magukat érintve, mert nem függetlenek most sem. (Folytonos zaj a jobboldalon.) Még a nyugdíjazott tisztviselő sem független, amint a közbeszólásokból látom, annál kevésbbé független az a tisztviselő, akit mint fiatal embert nyugdíjazunk azért, hogy pályát változtasson, de megtartjuk a lehetőséget arra, hogy, ha jól viseli magát, akkor a kormány majd állá1 sába vaffy még magasabb állásba fogja heI lyezni. (Ügy van! Ügy van! a báb- és a szélső| baloldalon.) De, ha ez olyan egészen egyszerű és terméI szetes kérdés, akkor azt kérdezem önöktől: miért j őrizkedett ettől a magyar törvényhozás 1848, I vagyis a népképviselet behozatala óta, egészen • 1920-ig és miért csak 1920-ban, forradalmi han{ gulatban, amikor senki sem tudta, hol a feje, szinte könnyelműen, szinte meg sem gondolva