Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-111

Az országgyűlés képviselőházának 111. ezerholdasok legyenek itt!), amely az államfenntartó gondolatot képviseli és amely szaktudásánál, hazafiasság-ánál fogva nálunk mindig a nemzet vezető rétege volt. Ennék alapján állok; ezért követelem, hogy ne tegyük lehetetlenné, ne nehezítsük ínég- a végletekig a tisztviselői elemek ide való bejutását, amelyre elvégre az élettel való közvetlen kapcsolatait s az azokból származó, nagy, értékes tapasztalatait hozza ide. Ami a benyújtott módosítást illeti, ne méltóztassék ezt elfogadni, mert az eredeti rendelkezések — ezt a tárgyalás későbbi folyamán majd látni fogjuk, — többnyire mind enyhítésben részesülnek, csupán itt a közalkalmazottakra vonatkozó szakaszoknál szigorítjuk meg a rendelkezéseket. Ez semmi más, mint annak az értékes elemnek (Egy hang a jobboldalon; A tisztviselői osztály a Prügelknabe!) elkeserítene. De nagyon csodálkozom Györki igen t. képviselőtársamon, aki ezekkel a módosító indítványokkal előállott, mert ezek tisztára antidemokratikusaki (Ügy van! Úgy van! a jobboldalon.) Tudniillik, ha az ő javaslatai a törvénybe kerülnek, — méltóztassék ezt nekem elhinni, aki az életben dolgozom és gondolkodom már ifjúkorom óta, tehát tisztán látok — akkor csak gazdag, anyagilag módos tisztviselő juthat ide be, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) míg azok, akik anyagi javakkal nem rendelkeznek! és így rá vannak utalva a fizetésre, kik pedig szellemi értéküknél fogva hivatva volnának idejönni, nem is mernek arra gondolni, (bármennyire kívánatos volna is, hogy ide bekerüljenek, mert nem kaphatják' vissza még azt a hivatali pozíciót sem, amelyet a képviselőség kedvéért elhagytak. Különben legyünk tisztában azzal, (Kóródi Katona János: Még a fiatalokat m kizárják! — Györki Imre: A strébereket!), hogy ennek az eredeti javaslatnak is csak akadémikus jellege van. A mai folytonos létszámcsökkentések mellett méltóztatik elképzelni azt, hogy az a tisztviselő^ akinek az állása megüresedett, amikor mandátuma megszűnik, egy éven belül, vagy egy éven túl is nagyon válogathatna az állásokban? Ez csak kvázi biztosítéka annak a tisztviselőnek és én már régen nem leszek itt, de talán — még nagyot mondok — Györki képviselő úr sem, amikor ennek a javaslatnak már foganatja is lesz. Éppen ezért hozzájárulok azokhoz az igen fontos jogi érvekhez, közjogi és tudományos érvekhez, amelyek az előttem szólott igen t. képviselőtársaim beszédében elhangzottak és ezen az alapon is kérem, hogy a benyújtott határozati javaslatokat, illetőleg módosításokat ne méltóztassék elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: Gaal Gaston! Gaal Gaston: T. Képviselőház! Mindenekelőtt F. Szabó t. képviselőtársamnak arra a kijelentésére kívánok reflektálni, amikor ő azt mondta, hogy méltánytalanság a tisztviselőket a törvényhozásból kizárni. Ezt a vitát úgy jogi, mint egyéb alapon méltóztassék Montesquieutől elkezdve mindazokkal a tudósokkal elintézni, akik ebben a kérdésben nagyon világos álláspontokat foglaltak el attól kezdve, amióta felismerték annak veszedelmeit, ha a három főhatalmi hatáskört összezavarjuk és azoknak gyakorlóit egyik vagy másik imperiumba beengedjük. Hozzáteszem azonban, t. képviselő úr? hogy nekem eszem ágában sincs a tisztviselő e 1932. évi június 27-én, hétfőn. 275 lőt a Képviselőházból kizárni. Tessék a tisztviselőnek az állásáról lemondani, azután választassa meg magát tetszése szerint úgy, amint ezt bármely más ember megtenni kénytelen. (Mihálffy Vilmos: Ön pedig mondjon le a földbirtokáról!) Bocsánatot kérek, ha egy gyárvállalatnak vagyok olyan művezető igazgatója, akinek jelenléte nélkül azt a gyárat vezetni tovább nem lehet, mondjuk, fővegyésze vagy akármi, ami végett állandóan ott kell tartózkodnom s akkor én képviselői ambíciókat táplálnék magamban és fellépnék a választáson és az időmet itt töltenem, akkor az a gyárvállalat nekem azt mondaná, hogy a törvény értelmében félévre nekem felmond és engem egyszerűen elbocsát. Semmi kifogásom az ellen, ha azok a tisztviselő urak, akik törvényhozói vénát éreznek magukban és azt hiszik, hogy nagy tehetségeiket itt a Képviselőházban a nemzet javára jobban értékesíthetik, mint a hivatalukban, méltóztassanak éppen azzal az előnnyel, amivel más ember is rendelkezik, a választáson résztvenni, de tessék az államnál viselt állásukról lemondani. Mert az igazságtalanságot én miben látom? Abban, hogy egy egészen fiatal tisztviselőt két-három-öt-kilenc évi szolgálat után, amikor neki a törvény értelmében sem végelbánás, sem pedig nyugdíj nem jár, ha fellép képviselőnek, kényszerül az állam nyugdíjazni. (F. Szabó Géza: Végkielégíteni!) vagyis a nyugdíjtörvény szellemét és egész értelmét kijátszva, terheli meg az ő nyugdíjával ezt az amúgyis nyomorúságos helyzetben lévő államot. (Zsitvay Tibor igazságügy miniszter: Nem kap okvetlenül nyugdíjat!) Bocsánatot kérek, bent van a javaslatban, hogy nyugdíjazni kell, vagy végelbánásban kiell részesíteni (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: A szabályok szerint!), szóval olyan tisztviselőtj akinek a nyugdíjtörvény értelmében nem jár nyugdíj, sem pedig végelbánás, mert hiszen ez csak azoknak jár, akik vagy kiszolgálták idejüket, vagy pedig megbetegedték, ugy, hogy hivatalukat ellátni, családjukat tovább'fennitártani nem képesek, ezek helyett teljesen egészséges tisztviselőket, akik csak ambícióból jönnek át a Képviselőházba, egyszerűen nyugdíjazni kell. Eddig csak visszaéléssel lehetett a kérdést elintézni, hamis orvosi bizonyítványok alapján, most ennek a törvénynek alapján fogjuk igenis ezt magunk, saját magunk legalizálni. Ezt óriási igazságtalanságnak tartom, szemben a többi tisztviselővel, akik oitthon maradnak, dolgoznak be csületesen a hivatalukban és csiak a fizetésüket kapják, szemben azokkal a tisztviselőkkel, akik ide kerültek képviselőnek és kapják egyfelől magas képviselői tiszteletdijukat, másfelől pedig jogosulatlan nyugdíjat élveznek, amely nekik a törvény szelleme értelmében abszolúte nem jár. Én tehát még egyszer megismétlem: semmi kifogásom, az ellen, hogy a tisztviselő is felléphessen képviselőnek, ha levonja ennek a vágyának a konzekvenciáit és azt az állását, amelyet az államnál, tehát a végrehajtó hatalom fogalmi körében betölt, elhagyja, de elhagyja nem prerogativával, hanem egyszerűen lemondás útján. A mélyen t. miniszter úr emlékszik, amikor kiadta nekem is ezt a javaslatot még eredetiben, amelyet sokkal jobbnak tartok — ezt a tminiszter úr iránti elismerésként hangoztatom —, miután azonban ez bizalmas volt, annak részleteit természetesen nem ismételhetem, annyit azonban elmondhatok, hogy sokkal jobb volt, mint a mostani ja-