Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.
Ülésnapok - 1931-111
Az országgyűlés képviselőházának 111. dést, a köztisztviselői összeférhetlenséget, minél előbb és minél szigorúbban szabályozzuk. Teljesen aláírom szó szerint természetesen azt, amit t. képviselőtársam elmondott a hatalmak megoszlására vonatkozólag, nemcsak azért, — ha szabad személyeskednem — amit már Montesquieu írt ebben a tekintetben 200 évvel ezelőtt, hanem azon, mondhatnám igazán mimózaszerű érzékenységénél fogva, amelyet igen t. képviselőtársamban úgy köztisztességi, mint alkotmányjogi kérdésekben immár huszonhat év óta tisztelek. Odáig azonban nem követhetem t. képviselőtársamat, hogy én is azt mondanám, hogy egyrészről, ha egy köztisztviselőt megválasztanak, amikor az ide bejön, mintegy magával hozná imperiumát, másrészről, a tisztviselő, ha megint r kimegy a magisztrátusi székbe, innen magával vinné mandátumából folyó törvényhozói mivoltát. Hogy más szavakkal fejezzem ki a tételt, én a köztisztviselői minőséget nem tartom karakter indelebilenek, sem pedig a mandátumot stigmának, úgyhogy sem egyiktől, sem másiktól szabadulni ne lehessen. Amennyire azonban lehet, meg kell szabályoznunk és csökkentenünk kell azt, hogy a politikai karrier a tisztviselő szempontjából — hogy triviálisan fejezzem ki magamat — mintegy bearanyozza a szamárlétrát. Ez az egyik. A másik pedlig az, hogy meg kell akadályozni azt is, hogy a politikai magatartása mintegy személyfelvonó lift legyen, amelyen az illető kényelmesen feljut egy olyan emeletre, (Szilágyi Lajos: Soronkívüli előléptetéssel! — Gaal Gaston: Vannak előttünk szép példák ezen a téren! — Váry Albert: Kivételek azok! — Gaal Gaston: Egy egész tucatot tudnék előhozni!) ahová kevésbbé politizáló vagy helyesebben mondva, kevésbbé politikus kollégái nehezen és szűk, meredek lépcsőn bírnak csak előrehaladni. Óhajtandó végül még az, hogy a tisztviselő reaktiválása akár az államnál, akár pedig a törvényhatóságnál is ne attól függjön, hogy itt hogyan viselkedett, mit^ .mondott és — ami egy másik igen fontos kérdés — mit hallgatott el? Mert az egész javaslatban, bár nem akarok messze menni és egészen új kérdést felvetni, méltóztassék nekem egyetlenegy rendelkezést az egész javaslatban megmutatni, amely arra vonatkoznék, ha a képviselő megfeledkeznék a köz iránti kötelességéről és bizonyos esetekben hallgatna. (Helyeslés balfelöl.) Ez a hallgatás pedig úgy egyéni érdek szempontjából, mint a kormány kényelmi szempontjából bizonyos körülmények között igen értékes magaviselet lehet az illetőre nézve. (Ügy van! Ügy van! balfelől. — Helyeslés. — Gaal Gaston: Klozetszavazás stb.! — Hajós Kálmán: Aki szokta!) Ez a kérdés elvi része nézetem szerint és amint említettem, nemcsak pozitív magatartásában nyilvánuló összeférhetlenség, hanem negatív is, amellyel, azt hiszem, majd idővel mégis foglalkozni kell, remélem, minél kevesebb gyakorlati példát fogunk tudni erre. Ami a kérdés gyakorlati részét illeti, a hatalmak megoszlásának tana ma már körülbelül kétszázéves. Montesquieu hozta elő először L'esprit des lois című művében és azt teljes joggal állíthatta, hogy mitto vobis prolem sine matre conceptam, vagyis ő ezt az elméletet, ezt a tant maga gondolta ki, maga hozta az akkor nagyon bámuló közönség elé és azóta mondhatnám dogmája az alkotmányos uralkodásnak. Azonban, hogy a gyakorlati részét vegyük, azt látjuk, hogy Franciaországban, Monülése 1932. évi június 27-én, hétfőn. 273 tesquieu hazájában, ahol bizonyára tisztában vannak az ő tanának jelentőségével, ott van a lyoni polgármester esete, aki felváltva miniszterelnök és akinek nemrégen azt vetették szemére, azt hiszem a kamarában, hogy őt a lyoni földcsuszamlás jobban érdekli, mint a, lausannei konferencia. Ezt az összeférhetlenséget itt természetesen nem akarom elbírálni vagy kommentálni, csak megjegyzem, hogy Montesquieu^ hazájában hogyan gondolkodnak erről a kérdésről. Angliában például magam is nem egy képviselőt ismerek, aki éveken keresztül igen jól bevált a gyarmatokon, vagy egyéb közszolgálati állásokban, és éppen a gyarmatokban az anyaország érdekében teljesített szolgálataik fejében az anyaországban népszerű emberekké lettek és mandátumhoz jutottak. De — és talán igen t. képviselőtársam éppen erre utalt — igen érdekes az amerikai tudósok, különösen az egyetemi világ felfogása ebben a kérdésben és legutóbb a háború óta különböző publikációkban, amelyek részben folyóiratokban, részben könyvekben jelentek meg, — ez nagyon nevezetes és különös dolog — szintén foglalkoztak a Montesquieu-féle elvvel, és a séparation des pouvoirs tanávai, de már abban a vonatkozásban, amely a modern állam létét, különösen Amerikában, e nagy kapitalisztikus koncentrációk hazájában, fenyegeti, tudniillik szembeállítják, illetőleg taglalják a politikai államnak úgy a kapitalista, mint a szocialista gazdasági szervezetekkel való harcát és rámutatnak arra, hogy a közjogi egyenlőség tana mellett egyre jobban kidomborodik most bizonyos irányzat, amely az állampolgároknak közgazdasági, vagyonjogi értelemben vett egyenlőségét hirdeti és ezt vetítik azután viszsza a division des pouvoirs elméletre, de mondom, Amerikában is, ahol nagyon behatóan foglalkoznak az egész Montesquieu-féle elvvel, lehetővé válik, legalább tudomásom szerint, hogy kiváló köztisztviselők a Capitoliumba bejuthassanak, akár a szenátusba, akár pedig a Képviselőházba. Szóval, ha a külföldi példákat nézem, azt hiszem, ezek inkább a törvényjavaslat álláspontja mellett szólnak, mint ellene. Ami pedig a hazai viszonyokat illeti, őszintén szólva, kellő előfeltételek mellett, amelyeket éppen Váry Albert igen t. képviselőtársam is precizírozott, azt hiszem igazán nem válhatik a köznek hátrányára, ha egyrészt a köztisztviselők egy része, akik az életet ismerik, ide bejönnek és itt segítenek, részt vesznek olyan viszonyok szabályozásának kodifikációjában, amely viszonyokat ők már kívülről ismerik, másrészt pedig, ha mint volt képviselők kimennek az életbe és ott akár a magisztrátusi, akár a bírói székben végrehajtanak, vagy pedig ítélkeznek olyan jogviszonyok alapján, amelyeknek kodifikációjában többé J kevésbé, kiisebb-naigyobb szerencsével és sikerrel tényleg résztvettek. (Ügy van! Ügy van! jobb felől.) E 'Szempontokból kifolyólag nagyon sajnálom, hogy îl fi cl módosítás nem fogadtatott el, amelyet legjobb tudomásom szerint Vargha Gábor igen t. képvhselőtársam nyújtott be a bizottsági tárgyalások során, és amellyel nagyon soká és behatóan foglalkoztak és ép>pen azt akarom képviselőtársam figyelmébe ajánlani, nehogy azt gondolják, hogy mi a keres?tény párt értekezletén a tisztviselők kérdését félvállról vettük. Mondom, nagyon sajnálom, hogy a bizottság ezt a módosítást nem fogadta
