Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.
Ülésnapok - 1931-111
â?2 Àz országgyűlés képviselőházának il ez ellen nagyon szépen védekezhetünk, erre fel is hívom az igazságügyminiszter úr figyelmét; ugyanis az én elgondolásom szerint a köztisztviselőt képviselőségének megszűnése után vissza kell venni, de csak abba az állásba, amelyet megválasztása folytán elhagyott. (Gr. Hunyady Ferenc: Hogy nézne ez ki a megyénél?) Lehetővé kell tenni, hogy ugyanabba az állásba visszatérjen, amelyet elhagyott. (Gr. Hunyady Ferenc: A megszűnt képviselőség négy éve után hogyan kerül vissza? — F. Szabó Géza: Azért akadémikus jellegű az egész!) Olyan törvényt nem tudunk csinálni, amely minden esetet előre lát, bizonyos, hogy itt hibák lesznek. De ha kimondja a törvény, hogy vissza kell venni, akkor üresedés vagy a legközelebbi választás alkalmával módot kell adni arra, hogy a választáson a többivel egyenlően fusson. Ahol autonómia van, ott a törvénnyel nem igen lehet feltétlenül biztosítani a visszavételt, én csak a kormánytól való függetlenségre gondolok, a törvényhatóságnál pedig lehetővé kell tenni, hogy megválasztassék. Arra gondolok, hogy ha lehetséges volna és az igazságügyminiszter úr magáévá tudná tenni azt a gondolatomat a köztisztviselő-képviselő függetlenségének megóvása okából, hogy az 5. § első bekezdésében e szöveg után (olvassa): «Az egy évi korlátozás nem vonatkozik arra az esetre, ha a képviselővé választás miatt nyugdíjazott köztisztviselőt vagy más közszolgálati alkalmazottat^ vesznek vissza a közszolgálatba» beleszúrnám itt a következő szöveget (olvassa); «Vissza kell venni, de csak abba az állásba, amelyet képviselővé választása miatt elhagyott.» (Jánossy Gábor: Helyes!) Csak abba az állásba kell visszavenni, tehát semmiféle előmenetelről vagy kedvezőbb helyzetről szó nem lehet. Szerény felfogásom szerint ez felelne meg az igazságnak, mert a köztisztviselővel a többi társadalmi osztályokkal egyenlően kell bánni. Az az aggály, amelynek itt Gaal Gaston nagyrabecsült képviselőtársam a múltkor hangot adott a hatalmak megoszlása tekintetében, szerény véleményem szerint tévedésen alapul. Mert az a köztisztviselő abban a pillanatban, amikor megválasztása és igazoltatása folytán nyugalomba helyeztetik vagy állásától felmentetik, az impériumot elhagyta, nem vonul be ide a törvényhozás termébe impériummal, hatáskörrel, ő megszűnt a végrehajtó hatalomnak, a bírói hatalomnak részese lenni, neki, amikor bejön, csak törvényhozói hatalma van, ő csak képviselő. A hatalmak megoszlásának tanával tehát ez nem ellenkezik. Arról lehet szó, hogy a köztisztviselő általában bizonyos függelemben nevelődik köztisztviselői pályáján, amely függelmet talán áthozna ide a parlamentbe.^ Őszintén megmondom azonban, hogy amióta én itt a parlamentben működöm, ezt a függelmet nem éreztem és nem is tapasztaltam egyéb köztisztviselőből képviselővé lett társamnál sem. Egyébként ebben a tekintetben biztosítékot nyújt a törvényjavaslatnak, azt hiszem, a 3. §-a, amely egyenesen kimondja, hogy azok a köztisztviselők, akik katonai fegyelem alatt állanak tényleges szolgálatban országgyűlési képviselővé nem választhatók meg. Ez a képzelt függőségi viszony, ez az elméleti függőségi viszony tehát, amely általánosságban a tisztviselőt jellemzi, ki van küszöbölve, amikor a parlamentbe jön, ha kimondjuk, hogy katonai fegyelem alatt álló egyén képviselőnek nem jöhet be. A többi tisztviselő t. ülése 1Ù32. évi június 27-én, hétfon. választásának igazolása után semmi néven nevezendő függőséget nem érez, nem érezhet. Sőt fölszabadulást érez a függelem alól. De még ha úgy volna is, azzal, hogy egy-két-három-öt, I vagy akárhány tisztviselő ide bejön, aki a végrehajtó, vagy bírói hatalom részese volt, mielőtt ide bejött, azzal maga a végrehajtói, vagy bírói hatalom nem vonul be ide, a tényleges végrehajtó vagy bírói hatalom nem vonul be, mert az megszűnt; de egyeseknek ide való beválasztásával a végrehajtói vagy a bírói hatalom ide be nem vonul. Nem is erről van szó a hatalmak megoszlásának a tanában. Ott csak arról van szó, hogy a hatalmak egymás hatáskörébe ne avatkozzanak, azok egymástól lehetőleg elkülönítendők, itt a törvényhozás valóságos végrehajtó hatalmat lehetőség szerint ne gyakoroljon. Mint ahogy a végrehajtó hatalom ne gyakoroljon törvényhozó hatalmat, mint ahogy a bírói hatalom ne gyakoroljon törvényhozó vagy végrehajtó hatalmat, azonképpen a törvényhozó hatalom se gyakoroljon végrehajtó hatalmat. A hatalmak megoszlása azt jelenti, hogy egyik hatalom ne avatkozzék a másik hatáskörébe. Aki törvényhozó, az hozzon törvényt, de ne hajtsa végre és ne ítélkezzék, aki a végrehajtó hatalom részese, az ne legyen törvényhozó. Hiszen elméletileg így is van a gyakorlatban így is kellene lenni, de teljesen széjjelválasztani a végrehajtói, törvényhozói és bírói hatalmat nem lehet. Éppen ezért nagyon jó törvényhozó lehet valaki, aki utána a végrehajtó hatalomba megy át és nagyon jó törvényhozó lehet valaki, aki utóbb a bírói hatalomba megy át és fordítva. Azonban a tisztviselőnek képviselővé megválasztása a végrehajtó, vagy a bírói hatalomnak a törvényhozó hatalomba az imperiumba való bevonulását nem jelenti. Nagyon kérem az igazságügyminiszter urat az igazság érdekében, hogy méltóztassék megfontolás tárgyává tenni azt az én elgondolásomat, hqgy a közszolgálati alkalmazottat vissza kell venni abba az állásába, de csak abba az állásába, amelyet képviselővé választása miatt elhagyott. (Felkiáltások balfelöl: Csakis!) Elnök: Szólásra következik 1 ? Herczegh Béla jegyző: Gróf Esterházy Móric! Gr. Esterházy Móric: T. Ház! Teljesen egyetértek előttem szólott t. képviselőtársammal abban, hogy ez a kérdés, az 5. §, egyike a legnehezebbeknek, mert hiszen itt nem közgazdaságig hanem közjogi összeférhetlenség ^szabályozásáról van szó, nemcsak egyes egyének érdekében, hanem közérdekből is. Nagyon könnyen megtörténhetik az emberrel, hogy olyan módon szabályozza^ ezt a kérdést, ahogy ezt nem is intendálta. Nézetem szerint speciálisan ennek a kérdésnek jobban kidomborodik a kettős elvi és gyakorlati jelentősége. Engedelmet kérek, hogy Gaal Gaston igen t. képviselőtársamnak feleljek pár szóval arra, amit ő pénteken itt a Házban előadott, és kijelentsem azt, hogy a magam részéről nemcsak a képviselői, hanem a köztisztviselői összeférhetlenség rendezését is legalább olyan sürgősnek tartom, mint ő. (Ügy van! Ügy van! — Elénk helyeslés balfelől.) Ebben a tekintetben szerény kísérlet történik is a 11. §-nál, amely tulajdonképpen nem is képviselőkre, hanem a miniszterekre és a vezető tisztviselőkre vonatkozik, azonban nagyon sürgősnek és fontosnak találnám, különösen a mai nagyon komplikált gazdasági helyzetben, hogy ezt a kér-
