Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-111

Az országgyűlés képviselőházának 111. nek, amely lehetőséget ad arra, hogy nyugdíju­kat megkapják, mégis mandátumot vállalhas­sanak, azonban zárassanak ki, vagy legalább is tegyük nehézzé azt, hogy visszatérjenek megint a köztisztviselői pályára. Ez, mint mon­dottam, a függőség kérdését erősen érinti, más­részt a köztisztviselők érdekeibe is belevág. Azt célozza javaslatom, hogy az a korláto­zás, amiely a miniszter úr javaslata és a bi­zottság javaslata szerint nem vonatkozik azokra, akik nyugdíjba mentek, tehát az ese­teknek majdnem azt kell mondanom 99 százalé­kára, hagyassék ki a törvényjavaslatból és ezekre vonatkozólag is álljon fenn az a rendel­kezés, amely egyébként megvan a köztisztvi­selőkre nézve, hogy mandátumuk megszűnése után legalább egy évig ne lehessen őket állá­sukba visszahelyezni. Kérem a t. Képviselőházat, hogy úgy ezt a javaslatomat, mint egyéb beterjesztett javas­lataimat is méltóztassék elfogadni. Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Váry Albert! Váry Albert: Tisztelt Képviselőház! A keß tisztviselői r összeférhetlenség a képviselői összeférhetlenség egyik legnehezebben meg­oldható problémája. Kétségtelen ugyanis, hogy úgy kell megoldani ezt a kérdést, hogy úgy a közérdek, mint a köztisztviselők érdeke meg­legyen védve és a képviselői függetlenség is biztosítva legyen ezzel a jogi rendezéssel. Ami a közérdeket illeti, abban mindnyájan megegyezünk, hogy közérdek az, hogy a köz­tisztviselők értékes társadalmi osztálya a parlamentben helyet foglalhasson. Ezt a lehe­tőséget közérdekből nekik biztosítani kell. Abban is megegyezhetünk, hogy a köztisztvi­selő érdeke az, hogy a lehetőség szerint olyan feltételek mellett juthasson be képviselőnek a Képviselőházba, mint bármely más társadalmi osztályhoz tartozó egyén. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) A köztisztviselőknek képviselővé való választását tehát nem szabad nehézségek­kel akadályozni, képviselősége elé korlátokat állítani. Végül a harmadik szempont az, hogy a köz­tisztviselőnek, mint képviselőnek a független­ségét meg kell óvnunk, ő tehát itt a Házban mint képviselő olyan független legyen minden­kitől, természetesen a kormánytól is, mint bár­mely más társadaimi osztályhoz tartozó kép­viselő. Meg kell állapítanunk, hogy a javaslat ezt az említett közérdeket és azt a tisztviselői érdeket, hogy minél kevesebb akadály állítas­sák a köztisztviselőnek képviselővé választása elé, elég jól megoldja, mert kimondja, hogy a közszolgálat az országgyűlési tagság elnyeré­sének általában nem akadálya. Ebben mind­annyian megegyezünk. Másodszor kimondja, hogy (olvassa): «az országgyűlési tagság igazo­lása után nyugalomba kell helyezni, ha pedig a nyugdíjra igényt adó legkisebb szolgálati időt még nem töltötte be, állásától végkielégí­téssel kell fementeni». Eddig mindannyian megegyeztünk, mert itt a lehetőség szerint meg van védelmezve a közérdek és a köztiszt­viselő érdeke is. A köztisztviselő általában le­het képviselő és ha megválasztják, nyugalomba kell mennie, illetve föl kell menteni. Mibe nem tudok én azonban belenyugodni a köztisztviselői érdek és a közérdek; igazsá­gos mér'egelése okából? 1 A javaslat 5. §-ának abba az intézkedésébe nem, hogy ha a köztiszt­viselő országgyűlési képviselővé választatik és utóbb képviselősége bármely okból megszű­nik, nem köteles őt a kormány előbbi állásába visszavenni, tehát a kormány kénye-kedvére ülése 1932. évi június 27-én, hétfőn. 271 , van bízva, hogy az a köztisztviselő, aki idő­közben képviselő lett, újra tisztviselő lehet-e, ; vagy sem, visszaveszik-e őt vagy sem. Nagyon jól tudjuk, hogy igen értékes tiszt­viselők kerülhetnek be a Házba, akik utóbb ' vagy azért, mert a parlamenti politikai levegő j nekik nem felel meg vagy azért, mert nem vá­\ lasztatnak meg, a legközelebi alkalommal ki­esnek a képviselőségből. Nem kell ilyenkor csak az öreg tisztviselőkre gondolni, sőt a magam részéről örömmel és szeretettel látom éppen a mai világban a 30—40 évesek fiatalsá­gát idebenn és éppen ezeket a köztisztviselőket nem szívesen sújtom azzal, ha ők nem jöhet­j nek be a Képviselőházba, mert utóbb állá­sukba vissza nem mehetnek. Már pedig az 5. % szerint meggondolja az a fiatal köztisztviselő, hogy fellépjen-e képviselőnek és bejöjjön-e a Képviselőházba, ha ékszer a kormánynak a 1 kénye-kedvétől függ az, hogy visszamehet-e majd tisztviselői állásába vagy sem akkor, ha j képviselősége megszűnik. Én ezt nagyon súlyos akadálynak tartom a köztisztviselők képviselővé választhatása ! szempontjából és nem tartom igazságosnak, mért máshol, más foglalkozási ágaknál hasonló í akadályokat nem állítunk fel. Ha az. orvos, , ügyvéd, mérnök, közgazdász, vagy .újságíró i megszűnik képviselőnek lenni, akkor vissza­j megy foglalkozásához. Ellenben a köztisztvi­i selő, a javaslat szerint, csak akkor mehetne , vissza, ha ez a kormánynak, vagy az őt kine­, vezető hatóságnak úgy tetszik. Ez nem igazsá­| gos. Arra még rá fogok térni, hogy az ország­gyűlési képviselő függetlensége, vagy függő­sége szempontjából ez milyen hatással van. Ezt a megoldást tehát nem tartom igazságos­nak az egyenlő elbánás elve szempontjából. Helytelennek ítélem azt, hogy ha köztisztviselő képviselővé lesz, ne legyen részére föltétlenül biztosítva, hogy visszatérhessen a köztisztvise­lői pályára, ha képviselősége bármely okból megszűnik. Ezt a közérdek és a köztisztviselői érdek szempontjából kifogásolom. Tarthatat­lan azonban a javaslat álláspontja az ország­gyű'ési képviselői tagság függetlensége szem­< pontjából is, tehát a képviselői összeférhetlen­ség szempontjából. Mert, ha bejön az a fiatal köztisztviselő a Házba mint országgyűlési kép­viselő, mindig kénytelen a jövője szempontjá­ból érezni annak a kinevező kormányhatóság­, nak a hatalmát maga felett, tehát képviselői • függetlensége van veszélyeztetve azzal, hogy tudja, hogy a törvény szerint pályájára pedig vissza akkor mehet, ha itt a kormánynak 1 , vagy a kinevező hatóságnak kedvező magatar­tást tanúsít. Ez a képviselői függetlenség szempontjából, alkotmányjogi, szempontból sú­lyasan kifogásolandó. Itt mindannyian egyen­jogúak vagyunk, nem szabad éreznem nekem, köztisztviselőnek sem olyan hatalmat magam felett, amely az én magatartásomtól teheti esetleg függővé, hogy mi lesz az. én további j sorsom, ha országgyűlési képviselői tagságom i megszűnik. Én az igazságos eljárásnak azt tartom a közérdek szempontjából, a köztisztviselői érdek és az országgyűlési tagság függetlensége szem­pontjából, hogy biztosíttassékl a köztisztviselő­nek az a jog, hogy feltétlenül visszavétessék a közszolgálatba. (Helyeslés és taps a jobb­oldalon.) • Ami a Györki Imre képviselőtársam által előadottakat illeti, nevezetesen, hogy ezáltal alkalom adatik arra, hogy bizonyos köztiszt­viselő megfelelő magatartással kedvezménye­ket eszközölhet ki a legközelebbi kinevezésre, 37*

Next

/
Thumbnails
Contents