Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-104

18 Az országgyűlés képviselőházának 104. ülése 1932 június 14-én, kedden. érdekében, amelyre olyan nagy súlyt kell helyezni és amelyet ilyen intézkedésekkel felpiszkálni elhibázott dolog volna, amikor^ az emberek amúgy is, de ebből a rendelkezésből kifolyólag is újabb gondoknak és nélkülözéseknek lesznek osztályosai — méltóztassék ezt megfontolni és tárgyilagos, elfogulatlan, egyik érdekkörhöz sem tartozó fórumra bízni a véleményezést, a véleményezés előadói tisztjét. Ezeket voltam bátor előadni. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik: Brandt Vilmos jegyző: Buchiinger Manó! Buchinger Manó! T. Képviselőház! ({Halljuk! Halljuk!) Amikor egy, a külkereskedelmi reláció megjavítására irányuló javaslatról van szó, engedje meg a t. Ház, hogy néhány megjegyzés keretében mindenekelőtt rámutassak itt arra a híradásra, amely vonatkozik az új német kormánynak, a Papen-kormánynak a napokban elhangzott gazdasági programmjára. T. Ház! Múlt csütörtökön, az appropriációs vitához való hozzászólásomban többek között bátor voltam azt mondani Eckhardt Tibor t. képviselőtársam felszólalására, — akit én nagyon informált és bizonyos kérdésekben nagyon verzátus embernek tartok — hogy nem volna szabad megfeledkeznie arról hogy az a demagógia és az a reakció, amely ma a német birodalomban uralomra került, gazdasági programmja követeléseinek legelső pontjául tűzte ki az elzárkózási politikát, annak legelső követelései között ott áll, hogy élelmiszer termelése lehetőleg német területre korlátozódjék. Agrárprotekcionizmus lesz abból, szólt közbe Kertész Miklós t. képviselőtársam, amire- én azt mondottam: agrárprotekcionizmus a hatványon. T. Ház! Azért voltam kénytelen ezeket a megállapításokat tenni, mert Eckhardt t. képviselő úr szószerint ezeket mondta (olvassa): «Bizonyos tapasztalatok alapján merem állítani, hogy az eljövendő Németországtól sokkal r több megértést várhatunk a magunk ^gazdasági igényei és szükségletei tekintetében, mint amit a weimari Németország részéről tapasztaltunk. {Farkas István: Rossz próféta!) A Németbirodalom, csak egy példát hozzak fel, Buchinger t- képviselőtársam, a tavalyi év első hat hónapjában ösiszesen két vágón gabonát vásárolt Magyarországtól». Majd ezeket mondta (olvassa): «En ezt csak azért mondom, mert meggyőződésem, hogy a most kialakuló új Németbirodalom ezekben a vonatkozásokban is észre fogja venni azt, hogy a Németbirodalomnak nem érdeke, hogy a Duna medencéjében a szegénységet, a pauperizálódást és az elproletarizálódást tovább fokozza». T. Ház! A Naplóban foglalt eme kijelentések alapján ugyebár meg méltóztatnak állapítani, hogy én akkor a Papen-kormány gazdasági programmját úgy ítéltem meg, hogy attól nekünk Magyarországon semmi remélni valónk nincsen és attól mi vajmi kevéssé várhatjuk azt, hogy vele való gazdasági relációink megjavulhassanak. Három nappal később hangzott el ennek a kormánynak a pro gramm ja a német birodalmi tanács előtt és ott Papén, az új birodalmi kancellár szószerint ezeket mondtai (olvassa): «Az utolsót is oda kell adni, hogy fenntartsuk Németország belföldről való ellátásának alapjait.» Nagyobb elzárkózási politikát, nagyobb protekcionizmust, mint amilyen ezekből a szavakból kirí, nagyobbat és reánk vonatkozólag szomorúbbat és károsabbat már el sem lehet képzelni, t úgyhogy az ország érdekeit tartva szem előtt, meg kell állapítanom mély sajnálatomra, hogy én ebben az esetben jobb prófétának bizonyultam, mint Eckhardt Tibor t. képviselő úr és hogy igenis, már megvannak a világos körvonalai annak, hogy ha az marad Németországban az uralkodó gazdasági irányzat, amelyet Papén ebben az ő első programmnyilatkO'zatában kifejezésre juttatott, akkor itt a® elzárkózás és a protekcionizmus politikája valóban orgiákat fog majd ülni De azt kell mondanom, — hiszen én ezt nemcsak kifejezetten Eckhardt Tibor képviselőtársammal szemben hangoztattam és hangsúlyozom ma is — a helyzet sajnos az, hogy Igenis, az egész általános irányzat az, és a mi frakciónkat kivéve, úgy az ellenzéken, mint az egységespártban, sajnos, az a felfogás és az az orientáció tapasztalható, hogy amint valamely politikai irányzaton valami fasiszta vignettát látnak, úgy rajonganak érte és^ úgy futkosnak utána, mint a gyermekek a színes luftballon után, (Gáspárdy Elemér: Nem mindnyájan!) Pedig ennek a politikának lényege és értelme az, hogy a mi viszonyainkat, a mi gazdasági helyzetünket állandóan nehezebbé teszi. Végtelen sajnálatomra Ekhardt Tibor t. képviselőtársam nincs itt, mert nekem még egy más reklamációm is volna vele szemben. Tudniillik az az érdekesség adódott, hogy a Papenkormánynak ezt a rendkívül érdekes és Magyarország szempontjából fontos programm pontját, (Kertész Miklós: Már is fügét mutatnak nekünk!) programmnyilatkozatát az egész magvar sajtó olyan feltűnően kezelte, mint amilyent ennek a dolognak az érdeme megkíván és megkövetel, de volt egy magyar újság, amely már a címében is azt akarja kifejezésre juttatni, hogy neki minden szava, minden tendenciája, minden ténye, létezésének minden alapja a magyarság, ez az egy újságba Magyarság volt az, amely jónak látta, hogy a Papenféle nyilatkozatot vasárnapi számában elhallgassa, (Farkas István: Fájt neki, nem tetszett neki!) • : i Egészen természetes, hogy nem vagyok kompetens arra, hogy egy újság szerkesztési módját megkritizáljam és elvégre én el tudok menni a méltányosság és a lojalitás tekintetében egészen odáig, hogy abban sem látok valami különösebb nagy bűnt, ha egyszer egy szerkesztő a dolgát rosszul, hanyagul végzi, ha valamit elhibáz, elmulaszt, sőt továbbmegyek, még abban sem látok valami óriási bűnt, ha valamilyen dolognak az elhallgatása kifejezetten párttendenciából történik meg. Ugyanabban a számban azonban, amelyben a Magyarság a Papen-nyilatkozatot elhallgatta, hogy ne mondjam, elsikkasztotta, ennek ;ai lapnak illusztris főszerkesztője a hitlerizmussal kapcsolatban vezércikket ír és abban a vezércikkben, úgy, amint azt tenni szokta, a szociáldemokráciát a leghihetetlenebb és leghallatlanabb módon piszkolja és rágalmazza. Nem mond ott kevesebbet, mint azt, hogy mindazt, ami ellen a ihitlerizmus és a papenizmus ilyen kereszteshadjáratot indít és kereszteshadjáratra kénytelen, a szociáldemokrácia leplezi és a szociáldemokrácia az, amely ezeket a borzalmas állapotokat, amik ellen a hitlerizmus harcol, a maga palástjával takarta. Itt azután kénytelen volnék, — úgy gondoltam — ha Eckhardt képviselőtársam jelen lenne, azt kérni tőle, hogy találjon módot arra, hogy azt a lapot, amely ő hozzá ilyen közel áll, figyelmeztesse, hogy a munkásosztály joggal fel van háborodva az ilyen zsurnalisztikái méltánytalanság ellen. Fel van háborodva és én igazán kénytelen vagyok megállapítani, 7