Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-104

Az országgyűlés képviselőházának 1 OU. ülése 1932 június li-én, kedden. 19 hogy az, amit Milotay úr Magyarországon is a szociáldemokrácia ellen művel, már nem is szociaüstafalás, hanem közeljár a szadizmus, a népgyűlölő szadizmus határához. (Farkas István: Csendőr utáni kiabálás! — Felkiáltások jobbfelől: Nem kell csendőr! — Kertész Miklós: Hitlerrel együtt imádja Wo tant! — Propper Sándor: Az ősgermán pogányság szószólója a keresztény Magyarországon!) Egyébként visszatérve témámra, nekem az a felfogásom, hogy abban a protekcionizmusban és abban a gazdasági politikában, amely ma újból előreveti árnyékát, bizonyos törvényszerűség nyilvánul meg. A hitlerizmusnak és a fasizmusnak ideológiájában is a nacionalizmus túlfűtöttsége^ ütközik M, a nemzeti szuverenitás gondolatának az értelmetlenségig juott egzaltáltságávai r (Kertész Miklós: Ettől hull darabokra Európa!) és egészen természetes, hogy ilyen orientálódás és ilyen gondolkozás azután a politikai és gazdasági konfliktusoknak melegágya. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ez az orientáció, ez a gondolkodás, ez a világszemlélet az, amely alatt Európa népei most már olyan régen szenvednek es amely miatt legfontosabb életérdekeik és életfeltételeik nem tudnak érvényesülni. Ennek a hitlerizmusnak és fasizmusnak ideológiája reakciós, vak, ez nem akar látni és nem akar tudni semmit, ez nem akarja tudomásul venni, hogy a kapitalizmusnak, a kapitalista termelési módnak az Európában és az egész világon való mai termelési módnak fejlődése következtében csak két lehetősége van: vagy valahogy beleilleszkedni a világgazdasági összefüggések keretében, vagy vegetálni, nyomorultan elpusztulni. (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Harmadik lehetőség nincs! Ezek az ilyen beállítottságú pártok és párttöredékek azonban ezt nem látják és nem vesznek tudomást róla; azt hirdetik tömegeiknek, igazán félrevezetett tömegeiknek egy-egy országban, hogy katonailag is leszámolnak; leszámolnak az egész világgal. Ugyanígy gazdasági vonatkozásban is demagógia az egyetlen tulajdonképpeni programmjuk (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és mint ilyen, kártevő és pusztító egész Európában. A mi viszonyainkra való tekintettel végül is azt szeretném tudni és megkérdezni a kormánytól, hogy mikor hagyunk fel azzal az általános politikával, amelyben bizonyos ok'oklból való politikai szimpátiának alárendeljük a mi legfontosabb gazdasági érdekeiket is. Itt van az országnak Olaszországgal szemben tanúsított általános politikája és itt vannak Olaszországgal való gazdasági kapcsolataink. Túlzás az, ha megállapítjuk, hogy mi Olaszországtól eddig is, most is és ezután is csak frázisokat kanunk? Szines frázisokat és jelszavakat kapunk, de nem kapunk gazdasági megrendeléseket. (Kai) ók Lajos: Fagylaltüzletet!) Rá kell itt újból mutatnom arra, hogy a múlt héten Fábián t. képviselőtársam kérdést inézett a kormányhoz, mi igaz abból, hogy az új olasz kereskedelmi szerződésben (Halijuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) a Magyarországgal szemben való vámtételeket olyan horribilis módon emelték, hogy ez tiszta és nyilvánvaló megkárosítása a magyar gazdasági érdekeknek. A Képviselőház kapott is válaszképpen valamelyes felolvasott nyilatkozatot, de abban a nyilatkozatban éppen arról, ami ennek a problémának ugrópontja, nem volt semmi, ép pen a vámtételek felemelése nem volt semilyeu válasz és nem volt semmi ilyen kijelentés, úgyhogy most kénytelenek vagyunk mi is ezt a kérdést itt felvetni és feleletet reklamálni. Ami például ma az új Németországban történik, ami kifejezésre jut a Papen-kormánynak ebben az említett prograrnm-nyilatkozatában, az semmi egyéb, mint kópiája a Mussolini által hirdetett gabonacsatának, semmi más, mint kópiája, igenis kópiája, igenis majmolása annak a jelszavas politikának, amely Mussoliniban találta meg nagymesterét. És ha azt mon dotta Eckhardt t. képviselőtársam, hogy ő nem siratja a weimari Németországot, akkor én ezzel szemben azt mondom: de igen, siratnunk kell, (Farkas István: Európa sorsa attól függ, hogy lesz-e weimari alkotmány! Máskép elpusztulunk!) hogy nekünk fasizmus nótájára kell táncolnunk és jelszavas politika közben gazdasági érdekeink valóságos Csáky szalmája lesznek. T. Ház! Még néhány szót kívánok szólni a csehszlovák relációs kérdésről, csehszlovák kereskedelmi kapcsolataink valóságos Odiszszeájáról. Nem tudom, voltaképpen mi az oka annak, hogy a csehszlovák kereskedelmi szerződés megkötésében, a csehszlovák vámháború megszüntetésében nem megyünk előre. Hallottunk itt már sokféle nyilatkozatot, hallottuk néhány nappal vagy talán egy-két héttel ezelőtt azt a hivatalos nyilatkozatot, hogy a csehszlovák kereskedelmi szerződéssel voltaképpen rendben volnánk és csak két pont az, amely körül még differenciák vannak, az egyik a kiiring kérdése, a másik az állategészségügy kérdése. Sőt hallottunk olyan nyilatkozatot is, hogy megvan a megállapodás ahíban a tekintetben, hogy egymillió métermázsában szabták meg a mi gabonakivitelünk lehetőségét. Erről is volt már ebbeni a Házban nyilatkozat, hia jól emlékszem.. Most pedig állítólag megint megakadt minden, megakadt állítólag azért, mert Csehszlovákiában gabonakiviteli monopóliumot terveznek és erre az új monopóliumna vonatkozó terv lett volna az, amely halomra döntötte volna mindazokat a kísérletezéseket és próbálkozásokat, amelyek a csehekkel való rendes kereskedelmi viszony helyreállítására vonatkoztak. Őszintén szólva, nem tudom megérteni, hogy miért lehetne a Csehszlovákiában életbeléptefcendo gazdasági gabonakiviteli monopólium afc akadálya annak, hogy Csehszlovákiával megállapodjunk. Végre is magának a monopóliumnak rendszere nem zárja ki annak lehetőségét, hogy mi azzal az országgal megegyezzünk. Rámutathatok arra, hogy ha nem is monopólium formájában, de mégis annak lényege szerint itt is körülbelül hasonló módon szabályozták a gabonakivitel kérdését. Hi&zen csak a Futuran keresztül lehet az országból gabonát kivinni. (Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszter: Az tavaly volt! — Farkas István: A Futura által kijelölt cégeknek lelhet! Tehát van egy centrum! — Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszter: Tavaly volt így!) Nem tudom megérteni, hogy maga iaí gabonamonopólium rendszere miért lehetne akadálya annak, hogy mi végre Csehszlovákiával rendbejöjjünk. Hiszen bármi nem vagyunk hivatottak, hogy partnerünk érdekeit védelmezzük, — tőlem távol áll ilyesmi — de nem szabad a méltánytalanság terén odáig elmennünk, hogy elzárkózzunk az elől a tény elől, hogy elvégre CseHiszlovákiának más országokkal szemben is (Farkas István: Egy hónap múlva esedékes a gabonakivitel!) igye; keznie és törekednie kell arra, hogy gazdasági érdekszféráit, piacait megvédje. Neki Romániával szemben; Jugoszláviával szemben is van3*