Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.
Ülésnapok - 1931-110
260 Az országgyűlés képviselőházának 11 jék. Amilyen joggal követelheti a tisztviselői kar azt, hogy kivülről például a képviselők közül ne lehessen közéjük nyomni valakit azon a címen, hogy képviselő, és ne lehessen a köztisztviselői funkciókban és az exekutivában való részvételben részesíteni őket: ugyanezzel a joggal követelhető éppen a modern államjogi elvek alapján az, hogy ez a különböztetés betartassák és az exekutiva tagjai a törvényhozásban részt ne vehessenek. r Ez a fogalmaknak olyan helytelen összezavarására és az exekutivának a törvényhozás terén való olyan részvételére vezet, amit én az állam érdekének nem tartok; sőt nemcsak én nem tartom ilyennek, hanem a világ legelső köz jogászai is^ azt az elvet vallják, hogy az exekutiva a törvényhozástól és bíráskodástól tökéletesen elválasztassék. Amilyen függetlenséget követelek az exekutiva részére, ugyanazt a függetlenséget megkövetelem a törvényhozás részére és a bíróság részére is. Ez olyan végzetes összezavarása a hatásköröknek, hogy ennek végtelenül rossz következményei feltétlenül be fognak következni. Rá is mutattam arra a lehetőségre, hogy a kormány az ország helyzetére való tekintettel, kénytelen lesz esetleg olyan rendszabályokat hozni, amelyek a köztisztviselők érdekeit, az ő kari érdekeiket érintik. Micsoda függetlenség marad meg a kormánynak, ha mondjuk a Képviselőházban e lehetőség alapján tisztviselőkből álló többség fog ülni és ez a többség a kormánynak egy, esetleg egészen közérdekű gesztusát egyszerűen, mint képviselő lefoghatja, kari érdekeit képviselvén, amelyeket mint köztisztviselő, magától el nem távoztathat. Ezek azok a szempontok, amelyek minden igazán köz jogászt, akik ezekkel a kérdésekkel foglalkoztak, annak az igazságnak megismerésére és vallására, sőt tudományos könyvekben való lefektetésére vitték, hogy az állami életnek ez a hármas funkciója egymástól teljesen függetlenül működjék és soha az egyik ^ a másiknak hatáskörébe bele ne avatkozhassakEzen az alapon egészen határozottan és nyiltan kijelentem, hogy ennek a törvényjavaslatnak ezt tartom egyik legvégzetesebb t intézkedésértek, hogy amit a Friedrich István-féle rendelet azokban a zavaros időkben jóhiszeműleg, de véletlenül belevitt... (Mihálff y Vilmos: Nem véletlenül! En ott voltam, nem véletlenül!) Annál rosszabb, ha nem véletlenül vitte bele, mert akkor egy évszázados küzdelem eredményét tette lehetetlenné és már akkor voltak igen sokan, akik aggodalmuknak adtak kifejezést. Korányi miniszter úr, aki 1920-ban, amikor én indítványt tettem, pénzügyminiszter volt, itt a Ház színe előtt jelentette ki, ő is nagyon helytelenítette, hogy a tisztviselői kart ezzel, belevitték a politikai küzdelmekbe és az exekutivát a legiszlativának, a törvényhozó testületnek munkájában részeltetik. Ezek olyan magas elvi szempontok, amelyeket olyan röviden, mint a t. előttem szólott képviselő úr tette, elintézni nem lehet. Nem lehet úgy beállítani a kérdést, hogy ez tisztviselőelíenes állásfoglalás. Ez olyan állásfoglalás, amely megfelel a közjog legragyogóbb elméjű művelői felfogásának és mindenütt a világon, ahol alkotmányosan gondolkodtak^ az emberek, iparkodtak az állami életet megóvni attól, hogy ezek a hatáskörök összetévesztessenek, Összekevertessenek és így ezeknek a különféle funkcióknak, amelyek közt az állami életben az egyik éppen olyan fontos, mint a 0. ülése 1932 június 24-én, pénteken. másik, tulajdonképpen megbéníttassék^ a^ működése, vagy legalább is zűrzavarossá és az ország érdekében nem kívánatossá tétessék. A magam részéről, miután elvi álláspontom az, hogy a köztisztviselőknek, tehát az exekutiva tagjainak a törvényhozásban, a törvényihozó testületben való részvétele semmi szempontból nem kívánatos, nem járulok hozzá e szakaszhoz, sem az eredetihez, sem ahhoz, amelyet, elismerem, javítólag Hunyady t. képviselőtársam terjesztett elő. Amennyiben azonban két rossz között kell választanom, magától értetődő, hogy a kisebbiket vagyok hajlandó választani. Annak kijelentésével, hogy elvi szempontból perhorreszkálom a hatásköröknek ezt a végzetes összezavarását, ha rá ^ kerül a sor, hogy szavazni kell, nagyon természetesen a kisebbik rossz, tehát a t. képviselőtársam javaslata mellett fogok szavazni. (Helyeslés a balközépen. — Zaj.) Elnök: Györki képviselő úr kíván szólani. Györki Imre: T. Ház! Nem is tudom, hogy a vita a bizottsági szöveg felett vagy pedig csak a Hunyady Ferenc képviselőtársunk által beterjesztett módosított szöveg felett folyik 1 ? (Felkiáltások: A Hunyady-féle szöveg felett) Ezt azért kérdem, mert Gaal Gaston t. képviselőtársam az eredeti szöveghez külön beszélt. Elnök: Most csak a Hunyady-féle szöveg felett folyik a vita! Györki Imre: T. Képviselőház! Ügy látom ebből a most beterjesztett javaslatból és abból a felszólalásból, amely a. túloldalról történt, hogy megint beleesünk abba a hibába, illetőleg rátérünk arra az útra, amely utat láttunk az összeférhetlenségi törvényjavaslat bizottsági tárgyalása alkalmával. Az igazságügyminiszter úr tegnapi felszólalásában nagyon fogadkozott, hogy azokat a kisajtókat, f amelyeket Bródy t. képviselőtársam felszólalásában felemlített, nemcsak hogy be kívánja tenni, hanem — ez szerinte ma a leghelyesebb — azt tartja szükségesnek, hogy ezek a kiskapuk, kisajtók befalaztassanak. Most pedig azt látjuk, hogy azzal az indítvánnyal, amelyet Hunyady képviselő úr előterjesztett, nemhogy befalaznák, nem is hogy betennék az ajtókat, hanem ellenkezőleg, a köztisztviselők részére továbbra is még nagyobb mértékben tennék lehetővé és nyitnák meg az utat a képviselőség felé. Az általános vitánál tartott felszólalásomban, valamint a bizottsági tárgyalás alkalmával is rámutattam arra, hogy a mai képviselőháznak 113 olyan tagja van, aki a köztisztviselők sorából került ide a Képviselőházba, akit tehát függetlennek tekinteni nem lehet, mert akik a kormánytól kapják fizetésüket . . . (Jánossy Gábor: Az államtól, nem a kormánytól! Az két különböző dolog!) Ez ugyanaz, t. Jánossy képviselőtársam. Ne játsszunk a szavakkal. (Jánossy Gábor: A kormány nem az állam! — Váry Albert: ön is kap tiszteletdíjat, mint képviselő, az államtól és nem a kormánytól! — Zaj.) A köztisztviselőket függetleneknek nem lehet nevezni^ mert ismétlem, a kormánytól kapják a fizetésüket, (Jánossy Gábor: Tagadom! — Szűcs István: En független vagyok!) a kormánytól függnek és a kormánytól függ az, hogy visszamehetnek-e megint a közigazgatásba és elfoglalhatják-e helyüket, amelyeket korábban betöltöttek, vagy megismétlődhetik az a helyzet, amely megvolt a múltban, hogy a Képviselőház feloszlatásakor reaktiváltatják magukat és ezalatt a hat hét alatt előlépnek és azután újból megválasztatnak. Ez
