Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-110

Az országgyűlés képviselőházának 110. ülése 1932 június 2&-én, pénteken. 261 a játék folyik minden választás alkalmával. Ezt ki kellene küszöbölni és ennek a rendszernek egyszersmindenkorra meg kellene szűnnie. Tökéletesen igaza van Gaal Gaszton t. képviselőtársamnak, ha megvolt a magyar törvényhozás 400 éven keresztül még a rendi alkotmány idején anélkül, hogy köztisztviselőkkel töltsék meg a képviselőházat és az alkotmányozó fórumon azok vigyék a szót (Petrovácz Gyula: Gyerünk vissza a rendiséghez'? — Zsindely Ferenc: Csupa alispánok voltak a követek a rendi országgyűléseken!), akkor meg lehetünk nélkülük ma is. Ma csupa főszolgabíró és csupa miniszteriális tisztviselő ül itt. azok szavaznak (Jánossy Gábor: A választóktól függ!») és rendelkeznek a saját sorsukra nézve, a saját fizetésük felemelése ügyében, a saját nyugdijukról és veszik fel a kettős fizetést (Zaj jobbfelol. — Vitéz Keresztes-Fischer Miklós: A szakszervezeti titkár nem veszi fel?) akkor, amikor állástalan emberek ezrei és tízezrei 80 pengős állásokhoz sem tudnak hozzájutni. (Mihálfify Vilmos: Maguk is vesznek fel kettős fizetést!) Azt tessék a t. képviselőtársaimnak figyelembe venniök és a függetlenséget ott _ tessék megnyilvánítani, hogy ne kétszeres javadalmazást kapjanak ezek a köztisztviselők, mint ahogyan ezidőszerint kapnak, hanem tessék végleg szakítani ezzel a rendszerrel. Én teljesen meg tudom érteni és méltányolni tudom valakinek a politikai ambiciók iránt való érzékét, ha azonban valaki elkötelezi magát a politika iránt, akkor az szakítson azzal, hogy visszamenjen köztisztviselőnek, vagy ha nem akar politizálni, akkor maradjon meg köztisztviselőnek ós szolgálja a közt abban a beosztásban, amely beosztást kapott addig is, de hogy ezt játék tárgyává lehessen tenni, hogy a választásokat megelőzőleg — amint a törvényjavaslat maga is lehetőséget ad erre — szabadságra lehessen menni, s amikor megválasztották, a képviselői megbízatás idejének lejárta után megint vissza lehessen menni és betudják a szolgálati időbe azt az időt, — mint ahogyan a Hunyady-féle javaslatban is benne van, ennek az időnek a felerészben vagy kétharmadrészben való betudása —, ennek a játéknak a következménye megint csak az lesz, hogy köztisztviselőkkel lesz megtöltve ez a képviselőház (Felkiáltások jobbfelol: A választóktól függ!), ami pedig egyáltalán nem kívánatos, mert az elmúlt tíz év példája nem mutat arra, hogy olyan kiváló törvényhozói működést fejtettek volna ki, hiszen sem politikailag, sem gazdaságilag nem tudtak olyan rendet teremteni, mint amilyenre szükség lett volna. (Jánossy Gbor: Titkosan fogják megválasztani!) Ennél a kérdésnél a priusz megint a titkos választójog megalkotása. Titkos választójog esetén, ha a titkos választójogot szabályozó törvényjavaslat rendezné a köztisztviselők ide való behozatalának kérdését, még valamenynyire lehetne szó arról, hogy a köztisztviselők ki ne zárassanak. Amikor azonban a sógorok és komák hozzák be a képviselőket, nem pedig a választók, amikor láttuk a múltban és láttuk a legutóbbi választásnál (Zaj a jobboldalon.), (hogy a főispán lemond a főispánságról, hogy képviselői mandátumot nyerhessen és az utódja pedig a testvére vagy unokatestvére, amikor láttuk azt, hogy lemond a főszolgabíró, vagy áthelyezteti magát másik kerületbe, a belügyminiszter pedig megválasztatja a barátját és a rokonát, akkor igenis lehetetlen az, ! hogy ilyen rendszer honosíttassák meg. Ezért a magam részéről is teljes mértékben azon az állásponton vagyok, ihogy az új 5. §-t törvénybe iktatni nem lehet. Elnök: Szólásra következik 1 Frey Vilmos jegyző: Zsindely Ferenc! Zsindely Ferenc: T. Képviselőház! Azért bátorkodom felszólalni, hogy az általam igen t. Gaal Gaston képviselőtársunknak nyilvánvaló tévedésére rámutassak. (Halljuk! Halljuk! a joboladlon.) Nagyon helyesen fejtette ki Gaal Gaston t képviselőtáirsunk, hogy minden modern állam egészséges berendezkedésének előfeltétele a törvényhozói, a végrehajtói és z bíráskodási Ihatalomnak teljesen preciz különválasztása. Ellenben tévedésbe esett szerény nézetem szerint Gaal Gaston t. képviselőtársunk akkor, amikor ezt a három-hatalmi funkcióját az államnak összezavartnak látta azáltal, hogy ha valaki, egy egyes személy, aki azelőtt az állam három részre tagozódott (hatalmának egyik funkciójában működött, egy idő múlva a másik funkcióban működik. Ez a tisztviselő, vagy képviselő, vagy bírói személy abszolúte nem része ennek a hatalomnak, hanem végre'hajtója csupán. (Gaal Gaston: Ezt a világ közjogászaival tessék elintézni, nem velem! — Zsitvay Tibor igazságügy miniszter: Már el van intézve, ezen nincs is mit vitatkozni!) Bocsánatot kérek, a képviselő úr nem ballotta, amit mondtam. Nem hiszemi, hogy a világ köz jogászai közül bárki Gaal Gaston t. képviselőtáír; samnak igazat adjon. Mert a háromféle állami hatalomnak különválasztását illetőleg nemcsak azok a kiváló köz jogászok, de olyan kevéssé kiváló, szerény ember is, mint én, egy nézeten vagyok a képviselő úrral. (Gaal Gaston: Akkor vonjuk le a konzekvenciákat!) Nem vagyok azonban egy nézeten a képviselő úrral abban, bogy a három hatalmi kör összezavarását jelentené az a tisztán külső, jelentéktelen' valami, hogy a három-hatalmi kör összezavarását jelentagozású állami hatalom egyik részében szolgáltak, a másikba kerülnek át... (Váry Albert: Es ugyanakkor megszűnik a másik! — Gaal Gaston: De miért szűnik meg*? Hogy átkerülhessen! Itt a disztinkció!) T. képviselőtáirsam, azok a bizonyos közjogi kiválóságok a hatalom gyakorlásának különválasztását tartják fontosnak, nem pedig azt, hogy ki gyakorolja ezt a hatalimiat (Úgy van! jobbfelől.) A fontos az, hogy egy ember kétfélét ne gyakorolhasson egyidejűleg. Be hogy előzőleg gyakorolta-e, vagy nem, ennek semmi néven nevezendő összefüggése nincs a hatalmak háromféle tagozódásával. (Úgy van! Úgy van! d jobboldalon. ) Ez volt a lényege annak, amiért felszólalni bátor voltam. De ha már felszólaltam, kénytelen vagyok röviden reflektálni az előttem szólt Györki Imre igen t. képviselőtársam felszólalására is. Mint mondtam, szerény véleményem szerint itt nem sokat lehet külön válogatni tisztviselő és nem tisztviselő közt. Most Györki t, képviselőtársam beszédére reflektálok: vagy álláshalmozásnak tekinthető az, ha a képviselő bármilyen más olyan foglalkozást űz, amelynek betöltéséből más valaki megélhetne, ebben az esetben természetesen álláshalmozás az is, ha a képviselő tisztviselő, de ebben az esetben az ügyvédet, az orvost és bármilyen más foglalkozású egyént is álláshalmozónak kell hogy tekintsük. Ha azonban arra az álláspontra helyezkedik a t. Ház, hogy a képviselői hivatást kenyérkeresetnek nem lehet tekinteni, amint hogy szerény véleményem szerint más álláspontot jó lélekkel aligha lehet elfoglalni, (Já*35