Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-110

Az országgyűlés képviselőházának 110. ülése 1932 június 2U-én, pénteken. 249 lágyi Lajos: Ez vonatkozik a főispánok megtámadására is!) Az adott esetben annál is inkább vállalom a felelősséget, mert egy olyan miniszteri tisztviselőről van szó, aki tudásánál, tehetségénél, szorgalmánál és megbízhatóságánál fogva dísze a minisztérium tisztikarának, és kötelességem itt annál is inkább helytállni érette, mert hiszen ő magát itt — és ez még helytelenebbé teszi a támadást — legalább is a mentelmi jog tutelája alatt nem védheti meg. Amikor én őt itt megvédem — hiszen ha nem tenném, nagyon le kellene önmagamat néznem — nemcsak az ő érdekében járok el, hanem a köz érdekében és a gondozásomra bízott értékek védelmében is, mert ezek között az értékek közt nem a legutolsó helyen áll a tisztviselői karnak munkakedve, becsvágya és feddhetetlen jóhírneve. (Ügy van! Úgy van! a jobboldalon.) Adott esetben annál könnyebb a védelem, mert a támadás tárgyilag is alaptalan. Abból a feltevésből indultak ki egyes képviselő urak, hogy az említett főtisztviselő úr a kereskedelmi tárgyalásoknál az ipari érdekek egyoldalú előtérbehelyezésével kárára van az agrártársadalomnak. .„', ,,.„ . . En nyugodt leiekkel merem állítani, hogy úgy önmagam, mint a vezetésem alatt álló mi nisztériumnak e kérdésben illetékes tisztviselői mindig tudatában vannak annak és azt be is bizonyítottam nem egyezer, hogy Magyarország gazdasági létének főfundamentuma a mezőgazdaság, ennélfogva, — mióta miniszter vagyok, azóta itudok közvetlen tapasztalásból beszélni — azt is őszinte és tiszta lelkiismerettel állíthatom, hogy soha egyetlen külkereskedelmi tárgyalásnál vagy szerződés megkötésénél akadályul sohasem szolgált az ipari érdekek előtérbe helyezése, sőt ellenkezőleg, minden racionális áldozatot meghoztunk, az ipar részéről a mezőgazdaság érdekében. Másutt van a baj, t. Ház; abban, hogy ma az ipari államok is mezőgazdasági államok szerepében tetszelegnek (Ügy van! jobbfelől.) és agrárpártjaiknak nyomása alatit, tehát politikai okokból is a gazdasági önellátás elvét akarják megvalósítani r és így még saját ipari exportérdekeik feláldozása árán is akadályokat gördítenek a magyar gabona és a magyar állat bevitele elé. Ezt az álláspontot érvényesítette Ferenczi helyettes államtitkár úr az én megbízásomból és ezt fogja tenni mindaddig, amíg én ezen a helyen vagyok. Ezt az alkalmat felhasználom arra, hogy kéréssel forduljak a t. képviselő urakhoz abban az irányban, hogy ne méltóztassanak alaptalan .és méltatlan tanulásokkal elvenni a munkakedvét azoknak a kitűnő tisztviselőknek, akik ima valóban, aránylag igen szerény javadalmazás mellett, sokszor azt mondhatnám, szerzetesi lemondással áldozzák fel nemcsak nappalaikat, hanem éjjeleiket is, mert éppen ez a (helyettes államtitkár úr is azok közé a tisztviselők közé tartozik, akiket ha éjfélkor keresek, akkor is íróasztaluknál találok. Ne méltóztassanak ezeknek munkakedvét elvenni és ibelőlük kiölni azt az ambíciót, vagy nem is ambíciót, hanem azt az idealizmust, amely nélkül helyes, az ország érdekét szolgáló nagyvonalú kormányzási és közigazgatási teendőt tisztviselőktől elvárni nem lehet. Az interpelláció érdemére a házszabályok szerint annak idején meg fogomi adni a választ, azonban ha már felszólaltam, két megjegyzést kell tennem a dolog érdemére is. Eber Antal igen t. képviselő úr — sajnálom, hogy nincs itt — azt az állításit kockáztatta meg, hogy én tudatosan hamis adatot dobtam a Ház elé, mikor azt állítottam, hogy az északamerikai Unió külkereskedelmi forgalma, illetőleg kiviteli forgalma — hiszen együtt is áll úgy, amint mondtam — több mint 50%-kal ősökként. Erre ő azt a megjegyzést tette, hogy ez teljesen légből kapott adat és én ezt csak azért mertem itt mondani, mert bíztam abban, hogy nem lesz senki a Házban, aki ennek utánanézne. Igazán nem akarok avval kérkedni, de mégis nyugodt lélekkel mondhatom, hogy mielőtt kimondok valamit, azt meg szoktam fontolni és meg szokitam nézni. Előttem feküsznek az egész világ külkereskedelmi statisztikai adatai, amelyeket költségvetési expozém számára állíttattam! öszsze, s ezek között van az, hogy az 1931. évben az 1929. évhez képest az amerikai Unió behozatala 51 *8% -kai, kivitele pedig 53%-kalcsökkent, Megfelel tehát a tényeknek az, amit mondtam. , , Igaz, hogy a képviselő úr ezt tudatosan akként magyarázta félre, hogy én az év első három hónapjára vonatkozólag mondottam ezt, holott én világosan kifejezést adtam annak, — vannak itt képviselő urak, akik jelen voltak és hallották — hogy nemzetközi összehasonlításnál egy agrárállamnál nem szabad az év első negyedét venni alapul, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) hiszen az agrárország kiviteli tevékenysége az év második felében szokta kezdetét venni. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Éz tehát szónoki fogás, amely hatás vadászatnak jó, de semmiesetre sem szolgál az ügy érdekét. Rá kell most mutatnom a netán félrevezetett közvélemény tájékoztatása végett arra, hogy Eber Antal t. képviselő úr szerdai interpellációjában egy olyan súlyos tévedést követett el, amelyről, haihumoros ember volnék vagy ha a humor nyelvén akarnék beszélni, azt mondhatnám, hogy 2000%-os tévedésnek becsülhetem. (Jánossy Gábor: Ki sem lehet számítani, olyan magas százalék! — Derültség.) A konkrét számokból mindjárt meg méltóztatik látni, hogy egészen világosan áll a helyzetkép előttünk. A képviselő úr ugyanis annak illusztrálására, hogy a kormány külkereskedelmi politikája milyen tehetetlen és eredménytelen, hivatkozott az angol külkereskedelmi államtitkár úrnak arra az állítólagos nyilatkozatára, hogy az Angiába irányuló magyar kivitel 63 százalékkal csökkent, ellenben az angol behozatal ide mindössze 2%-kai. Ezt a képviselő urak egy része zajos helyesléssel honorálta, mint a kormány ellen szóló argumentumot és gúnyos megjegyzésekkel is kísérte. En ezen nem is csodálkozom, hiszen végre is a képviselő urak egy része külkereskedelmi politikával és különösen külkereskedelmi statisztikával nem foglalkozik, de csodálnom kell, hogy az igen t. képviselő úr, aki elméletileg és gyakorlatilag képzett közgazda, amikor egy ilyen feltűnő adatot lát — az egyik oldalon 63%-ot, a másik oldalon 2%-ot — nem nézett utána a dolognak. Mert ha utána nézett volna, rögtön megtudta volna, hogy az Angliából Magyarországra irányuló export nem 2%-kal, hanem 42%-kai csökkent (Jánossy Gábor: Egy kis különbség!) Ez az a 2000%-os tévedés, amelyről, ismétlem, könnyű szerrel meggyőződhetett volna a képviselő úr. (Nagy Emil: Angol lapokban is így volt!) En megnéztem a Képviselőház Naplóját, mert én viszont vagyok olyan gondos ember, hogy nem állítok valamit, míg meg nem