Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-110

250 Az országgyűlés képviselőházának 1 győződtem róla az eredeti iratokból. Megnéztem tehát a bleu-t — amint mondani szokták, bocsánat az idegen kifejezésért — és ebben láttam az igen t. képviselő úrnak ezt a paszszusát. En nem követem a képviselő urat arra a térre, hogy én ezért őt rosszhiszeműséggel vádoljam; én csak azt hiszem, hogy őt elfogta az a pszichológiai folyamat, amelyet — hogy én is Angliába menjek nem bizonyítékért, hanem hasonlatért — az angol ember úgymond: they see, what they want to see — az emberek egy része úgy van berendezve lelkileg, hogy azt látja, amit látni szeretne. Ez a beszéd hevében meg szokott történni az emberekkel. (Jánossy Gábor: Nem rossz berendezkedés. — Derültség.) Ez azonban fölöttébb sajnálatos, igen t. Képviselőház, mert hiszen a közállapotok nálunk és az egész világon amúgy is is igen sötétek, ne igyekezzünk tehát hibás adatokkal még sötétebbre festeni. Én ebből az alkalomból megint csak azt kérem: mielőtt egy adatot fel méltóztatik itt hozni, méltóztassék meggyőződni arról, nem hibás-e, sőt méltóztassék; még azt is megnézni, hogy egy önmagában helyes adatot nem kísérnek-e olyan mellékkörülmények, amelyek annak az értékét megfelelő világításba állítják, például hogy a mi kiviteli cikkeinknek csökkent az ára, hogy az angolok időközben 10—50, sőt 100%-os értékvámokat léptettek életbe és így tovább. Mert nemcsak hibás adattal, hanem rosszul alkalmazott helyes adattal is tévútra lehet vezetni a közvéleményt. Ezt pedig én nagyon sajnálnám. Sajnálnám először is mint magyar ember, aki a közérdeket nem tudom másként szolgálni, mint a való igazság feltárásával, sajnálnám mint igazságszerető ember, aki a tévedéstől és félrevezetéstől irtózom, és végül sajnálnám mint statisztikus. Mert — hogy megint Angliába menjek idézetért — nem szeretném, ha igaz lenne az, amit egy gúnyos és szellemes angol uri ember mondott, hogy tudniillik a hazugságnak három faja van: az első a black lie, a konok, fekete, sötét hazugság, a másik a gyönyörűségből való hazugság, a harmadik pedig a statisztika. (Élénk derültség. — Nagy Emil: Statisztikus ismerte be!i) Csak ezeket kívántam elmondani. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Az előadó úr kíván szólni. Östör József előadó: T. Képviselőház! A tartalmas vita bezárása után méltóztassék megengedni, hogy néhány megjegyzést tegyek azoknak _ a képviselőtársaimnak beszédeire, akik a vita folyamán reám hivatkoztak». Csupán ez a célja felszólalásomnak. Előadói beszédemben sorra vettem azokat a szigorításokat, amelyeket a most érvényben lévő törvénnyel szemben az együttes bizottság jelentésében foglalt javaslat ils felölel. Ezek közé tartozott az is, hogy a most tárgyalt törvényjavaslat szerint az új törvény már a legközelebbi ülésszak megkezdésekor életbelépjen. Hivatkoztam arra, hogy a megelőző 1901. évi és 1875. évi törvényeknél az életbelépés időpontjául mindig az országgyűlés mandátumának teljes lejárta szerepelt. Eassay Károly t. képviselőtársam ezzel az érvelésemmel azt szegezte szembe, hogy ez nem is lehetett másképpen, amennyiben akkor, 1901-ben, amikor az 1901. évi XXIV. tcik'ket megalkották, tulajdonképpen az akkori országgyűlés megbízása már lejárt. Ennek folytán abból a körülményből, hogy az 1901. évi országgyűlés alkalmával az új törvény életbeléptetéséül az országgyü0. ülése 1932 június 2U-én, pénteken. lés megszűnése volt a törvényben kijelölve, lehet arra következtetni, hogy az országgyűlésnek akikor nem lett volna az a szándéka, hogy ezt a törvényt mielőbb életbeléptesse. Erre vonatkozólag azt legyen szabad a tképviselő úr figyelmébe ajánlanom, hogy az akkori országgyűlésnek az összeférhetlenségi törvény megalkotására vonatkozó munkálatai már 1897-ben kezdetüket vették, sőt a Bánffyféle kormány bukása után az őt követő, a jog, a törvény és igazság jegyében született Szélikormánynak, amelynek egyik legfőbb hivatása volt az új összeférhetlenségi törvény megalkotása, még pedig majdnem négy esztendő állott rendelkezésére, tehát ezt az összeférhetlenségi törvényt megalkothatta volna, ha az lett volna a szándéka ennek a kormánynak, hogy azt még az országgyűlés alatt a legközelebbi ülésszakban életbeléptesse. Látunk azonban egy nagyon tanulságos késedelmezést a jelenleg érvényben levő összeférhetlenségi törvény megalkotásakor. 1897 áprilisában volt már megválasztva az a bizonyos parlamenti bizottság, amely működését csak 1900-ban, tehát három év múlva, március 13-án kezdte meg és idevonatkozó jelentését csak egy év után, 1901 május 13-án terjesztette a Ház elé. Világos tehát, — minthogy egyébként semmiféle politikai ok nem volt arra, hogy sokáig késsék a törvény megalkotása, sőt a Széli-kormánynak egyik legégetőbb, egyik legsürgősebb feladatát képezte — hogy igenis, ha azt akarta volna, hogy azon országgyűlés alatt életbe léptesse az új összeférhetlenségi törvényt, a Széli-kormány mindenesetre megtette volna. Nem tette meg azonban és nem akart idejönni előbb, mint az országgyűlés vége felé, azért, mert nem akarta megbontani azt az elvet, hogy egy új összeférhetlenségi törvény egy új országgyűléssel kezdődhetik. Akkor, amikor ezt az elvet megbontja, ezt a régi elvet a mi törvényjavaslatunk, megbontja a szigorítás és a közerkölcs érdekében is, akkor azt kell mondani, hogy igenis, a régi törvényalkotással szemben ez a törvényjavaslat ebből a formai szempontból is, mert hiszen ez nem volna elegendő, szigorúbb, mint a régi törvény. Ugyancsak Eassay Károly t. képviselőtársam tette itt is szóvá, mint a bizottságban, parlamenti bizottság kiküldésének szükségességét. Abból indult ki, hogy az összeférhetlenségi tör-, vényjavaslatot ezúttal is parlamenti bizottságnak kellett volna előkészíteni, mint 1901-ben és 1872-ben. Az igazságügyminiszter úr tegnapi beszédében ezzel részletesen foglalkozott és ezt megcáfolta az egész vonalon, nekem tehát csak

1 az jut feladatul, miután úgy Bródy Ernő, mint pedig Gál Jenő t. képviselőtársaim szeretnek hivatkozni Szilágyi Dezsőre, hivatkozzam arra, hogy volt még egy összeférhetlenségi törvényjavaslatunk, és pedig 1872-ben. Ennek az 1872. évi összeférhetlenségi törvényjavaslatunknak Szilágyi Dezső volt az előadója, ugyanaz a Szilágyi Dezső, aki később, körülbelül 30 esztendő múlva nem ugyan mint a törvényjavaslat előadója, hanem mint a Képviselőháznak kiváló nagy elnöke, az összeférhetlenségi törvényjavaslat^ tárgyalásánál nagyon is mélyen belenyúlt a jogszabályok megalkotásába. Ez a Szilágyi Dezső ennek az 1872. évi összeférhetlenségi r törvényjavaslatnak volt az előadója, amelyből törvény csak azért nem lett, mert annak ^az esztendőnek végén az obstrukciő miatt a Ház fel lett oszlatva a választójogi kérdésből kifolyólag. Ezt az 1872. évi törvényjavaslatot