Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-110

Az országgyűlés képviselőházának 110. valy is úgy volt! — Zaj.) Váry t. képviselőtár­siamnak, aki olyan' nagyszerűen vett részt ebben a vitában, legyen szabad annyit mondanom, hogy a jól értesültek, a benfentesek tudják, azok értenek tinajd hozzá. Ez. az* amit nem fog tudni soha kodifikálni. Azt mondja például: együtt vacsoráztam a kegyelmes úrral s azt mondta: nemsokára meleg lesz. Tudjátok, mit jelent ez? Választást! (Szüts István: Akkor megtudják a többiek is!) A többiek nem vacso­ráltak vele, csak ő. (Szüts István: Megtudják az eredményből!) Ugyebár, történnek ilyenek? E tekintetben tehát nagyon szigorú felfo­gást követnék, mint ahogy nagyon szigorú fel­fogást követek a tekintetben, hogy a közéleti összeférhetienség kérdését a magánfoglalkozás szempontjából hogyan ítélem meg. Nomina sunt odiosa, nem szoktam soha személyeskedni és ebben a Házban személyes ügyeket, vagy személyes panaszokat soha nem hánytorgattam fel, (Jánossy Gábor: Nem is ide valók!) de imégis csak furcsasáig az, ha valaki, aki ma magas közjogi állást tölt be, holnap nyugdíjba megy és utána kiakasztja a táblát, hogy ő most ügyvéd és ahol ő tegnap felsőbb hatóság volt, ma már megjelenik mint ügyvéd 1 és ügyvédi funkciót végez. (Váry Albert: Az egyszerűsítési törvény korlátozza ezt!) Csak bizonyos kategóriákban korlátozta, azonban miniszteri és államtitkári vonatkozás­ban nem korlátozta és bár a mélyen t. igazság­ügyiminiszter úr igen helyesen eltiltotta, hogy az illető ott folytasson ügyvédi gyakorlatot, aJhol működött, (Váry Albert: Helyes!) de nem tudott visszaíhatólag intézkedni és ezért volt köztisztviselők a köztisztviselői cím felhaszná­lásával, a nép megtévesztésével kiírják, hogy nyugalmazott fő-fő, nem tudom, hogy mi (Já­nossy Gábor: Mandarinok!) és bedűlnek, s a jogi tudatlanság legnagyobb dicsőségére... (Szüts István: Vázsonyi is volt ügyvéd, nem vettük tőle rossz néven, a minisztersége után! — Büchler József: A minisztersége előtt is képviselő volt!) Jegyezze meg a képviselő úr, hogy sohasem vett részt olyan tárgyaláson vagy olyan fórum előtt, ahol kinevezési jogát vagy hatalmát érvényesítette, nem ment se elsőfokú, se másodfokú tárgyalásra, ez soha­sem fordult elő, nem bírták rávenni. (Jánossy Gábor: Más sem teszi!) Kijelentem, hogy teszi. (Jánossy Gábor: Akkor rosszul teszi! — De­rültség. — Váry Albert: Ott van az ügyvédi kamara fegyelmi hatósága! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Gál Jenő: Azért a kamara kénytelen az il­letőt bejegyezni, de engedelmet kérek, az mégis csak annak a puritán felfogásnak a meg­csúfolása, amelyet itt a miniszter úr hirdet és amelyért neki csak köszönet és hála jár, hogy lehetséges legyen az, hogy valaki nyugdíjba megy es holnap képviselői mivoltát, magas közhivatalnoki mivoltát felhasználva, folyamo­dik az ügyvédi bejegyeztetésért és eljár, köz­benjár olyan alsófokú hatóságoknál, amelyekre magas közjogi állásában ingerenciája volt. Ezek olyan kérdések, amelyek mellett a közéleti tisztaság szempontjából nem igen le­het elmenni. (Farkasfalvi Farkas Géza: Van­nak hasonló esetek más terrénumokon is, nem­csak az ügyvédeknél! — Váry Albert: Embe­rek csinálják, nem ügyvédek és nem foglalko­zások!) En az ellenzéki padokról a magam elvi fel­fogását mindig szabadon, függetlenül és bát­ran érvényesítettem. (Farkasfalvi Farkas Géza: Ügy van!) Voltak itt törvényjavaslatok, ülése 1932 június 2A-én, pénteken. 247 például volt egypár nemzetközi egyezmény, amelyeket egészen jelentéktelen ülések alkal­mával beterjesztettek és mert megláttam ben­nük egy helyes külpolitikai irányzatnak olyan kiépítését, amely kifelé, a külső államokkal szemben a mi érdekeinket erősítette, habozás nélkül megszavaztam ezeket a törvényjavasla­tokat, nem néztem pártállást, nem néztem azt, hogy alapvető kérdésekben messze állok a kor­mányzat felfogásától, hogy elvi különbségek választanak el a kormányzattól. Előttem most egy olyan törvényjavaslat fekszik, amelynek az a szándéka, hogy a ma­gyar közélet tisztaságát, a képviselői immuni­tás fensőbbségét, a törvényhozás szuverenitásá­nak, tekintélyének öregbítését szolgálja. Sok tekintetben a részletekben nem tudok egyetér­teni a javaslattal, de amikor egy törvényjavas­latot általánosságban tárgyalok, akkor előttem az alapgondolat a fontos (Jánossy Gábor: He­lyes!) és nem az a fontos előttem, hogy itt ülök-e, vagy másutt. Meggyőződésem az, hogy mindenki jót cselekszik, aki közremunkálkodik azon, hogy a magyar nemzet képviseletének tisztasága megóvassék, aki azt a szándékát bizonyítja, hogy akarja, hogy ezek az állapo­tok, amelyek most, fájdalom, megvannak és amelyeken az eddigi törvénnyel segíteni nem lehetett, megváltozzanak és hiszi és reméli azt, hogy ezzel az új törvénnyel segíteni fog. A mi­niszter úr tegnap itt a Ház előtt valóban figye­lemreméltó okfejtéssel minden jogtudó és min­den függetlenérzésű magyar politikus előtt — kell, ( hogy a pártérdeken felül álló módon is­merjük fel ennek jelentőségét — bizonyította ebben a^kérdésben szándékának tisztaságát, el­határozásának komolyságát és ha a részletek­ben a javaslatnak sok intézkedésével nem is értek egyet, alapgondolatával egyetértek és en­nek megbecsülése okából innen, erről a helyről, általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés és éljenzés a jobb­és a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik: Frey Vilmos jegyző: Feliratkozva nincs senki. Elnök: Feliratkozva nincs senki. Kíván-e valaki szólani? (Őrgróf Pallavieini György szó­lásra jelentkezik.) Őrgróf Pallavieini György képviselő úr óhajt szólni. Őrgróf Pallavicini György: T. Ház! A vi­tának ebben az^ előrehaladt stádiumában csak néhány percre kívánom a t. Ház türelmet igény­bevenni. Talán nem szerénytelenség részemről, ha felszólalok, mert én, aki kevesekkel együtt már a háborúelőtti parlamentnek is tagja vol­tam, némi jogosultságot érzek a felszólaláshoz, mert egész parlamenti multamban mindig a közélet tisztaságáért harcoltam. Most, amikor ilyen törvényjavaslat fekszik a Ház előtt, amely a közélet tisztaságát nyomatékosabban akarja megvédeni és biztosítani, bizonyos er­kölcsi obligót érzek arra, hogy felszólaljak és a javaslatot elfogadjam. Elfogadom a javasla­tot azon beszéd után, amelyet az igen t. igaz­ságügyminiszter úr tegnap tartott és amelyben kijelentette, hogy azokat a hibákat, amelyeket a törvényjavaslat a bizottsági tárgyalás során elszenvedett, a maga résziéről igyekezni fog eli­miriálni és nem teszi pártkérdéssé, hanem a t Ház bölcsességére bízza, hogy az a javasla­tot eredeti formájában szavazza-e meg, vagy sem. Ezzel a reménnyel fogadom el a javas­latot. Bármilyen röviden kívánok is felszólalni, mégis azon nézetemnek kell kifejezést adnom,

Next

/
Thumbnails
Contents