Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-104

Az országgyűlés képviselőházának 104* ülése 1932 június 14-én, kedden. 13 hogy a kormány f elhatalmaztassék ilyen kereskedelmi szerződéseknek rendeleti úton való életbeléptetésére akkor is, ha lehetetlen erre a törvényhozás jóváhagyását megkapnia és ezért a Ház bölcsesége az 1931- évi XIV- tc.-ben felhatalmazta erre a kormányt, ezt a felhatalmazást nevezetesen 1931. december 31-ig adta meg. Kikötötte ebben a felhatalmazásban azt, hogy rendeleti úton akkor lehet ilyen szerződést életbelélpteni, — akkor is, ha tarifális határozmányok vannak benne — ha ugyanakkor a megfelelő külállam is megfelelően intézkedik, azután kikötötte ebben a felhatalmazásban azt is, hogy a kormány köteles ezt a Háznak bejelenteni. Ugyanez a tartalma az előttünk fekvő törvényjavaslatnak, amikor is azáltal, hogy a kormány köteleztetik arra, hogy a Háznak az ilyen szerződések kötését .bejelentse, r utólag mindig módja van a t. Háznak bírálat tárgyává tenni a kormány kereskedelmi politikáját. A sürgősség azért volt szükséges, mert ma, amikor mezőgazdasági terményeink beérés előtt állanak, elsőrendű gazdasági érdekünk, hogy ezeknek értékesítésében semmi fennaka dás ne álljon elő. Ezért tisztelettel kérem, méltóztassék ezt az újabb felhatalmazást, amely megint csak 1932 december 31-ig szól, a kormánynak megadni. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Szólásra következik?' Frey Vilmos jegyző: Éber Antal! Éber Antal: T. Képviselőház! A törvényjavaslat, amelyet tárgyalunk, olyan felhatalmazást ad a kormánynak, amely kétségkívül a bizalmi kérdést veti fel abban a tekintetben, vájjon a kormány eddigi intézkedései és eljárása, amelyet (külkereskedelmi viszonylatokban, a szerződések kötése és alkalmazása körül követett, a Ház bizalmával találkoztak-e, vájjon ebben a tekintetben a t. Ház bizalommal viseltetik, vagy nem viseltetik bizalommal a t. kormány iránt. A költségvetés tárgyalása során már a külügyi tárcánál, majd pedig az appropriációs vitánál ismét bátor voltam aggályaimat kifejezni abban a tekintetben, vájjon a mi külkereskedelmi politikánk olyan-e, amely a mai nehéz viszonyok, a mai bonyolult és alig átlátható külkereskedelmi viszonylatok szemüvegén is nézve megfelel az ország érdekének, vagy sem. (Erdélyi Aladár: Nem! — Fábián Béla: Van nekünk egyáltalában külkereskedelmi politikánk?) És itt rámu tattam arra, hogy kétségtelenül minden ország kormánya, de különösen kis ország és ínég különösebben kis agrárország kormánya rendkívül nehéz szituációban van jelenleg, amikor a világ protekcionizmusőrületévei szemben, amikor azzal a törekvéssel szemben, hogy minden ország csak exportfelesleget akar elérni és ennek r érdekében állítja be egész gazdasági politikáját, valami védelmet akar a közgazdasági életnek nyújtani. Ezt készséggel és az igazsághoz híven elismerem és nem is lehet arra gondolni, hogy ma a magyar kormány abban a helyzetben legyen, hogy való ban észszerű és közgazdasági szempontból teljesen megalapozott külkereskedelmi politikát folytasson. Bátor voltam azonban olyan jelenségekre utalni, amelyek arra engednek következtetni, mintha azon a szűkrevont határon belül, amelyet ez a helyzet a kormány elé jelez, sem történnének meg az intézkedések úgy és nem látszik semmiféle egységes gondolat abban a tekintetben, hogy ezekkel a szörnyű és majdnem áthidalhatatlan nehézségekkel szemben az ország közgazdasági érdekei teljes mértékben megóvassanak. Utalhatok arra, hogy ha végignézzük az idei év első negyedének külkereskedelmi forgalmi adatait, akkor láthatjuk, hogy minden ország külkereskedelmi forgalma renkívüli mértékben zsugorodik össze mind az exportoldalon, mind az imporoldalon is, de ha végignézem a listát, amely rendelkezésemre áll és amely 10 ország adatait sorolja fel, akkor mégis meg kell állapítanom, hogy ezek közül az országok közül Magyarország Jugoszlávia társaságában mindkét oldalon a legerősebb összezsugorodást mutatja, ami számszerűleg mutatja, hogy külkereskedelmi forgalmunk az összezsugorodás tekintetében legelői halad az országok közt. (Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszter: Az Eszakamerikai Uniót is meg méltóztatott nézni? Tessék megmondani!) Igen megnéztem. Az Eszakamerikai Unió importja csökkent 29 "9%kal, amikor a mienk 40'6%-kal. (Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszter: Kérem, ez téves adat!) exportja csökkent 35'2%-kal, amikor a mienk 44'6%-kai. (Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszter: Kérem, ezek hibás adatok! Felül van az 50%-on!) Méltóztassék talán figyelembe venni, hogy én az 1931. és 1932. évek első negyedeit hasonlítom össze. A mélyen t. miniszter úr valószínűleg más összehasonlítást vesz alapul. (Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszter: En a legutóbbit, az utolsó négy hónapról szólót vettem.) Én azokról a legújabb adatokról beszélek amelyek rendelkezésemre állanak. (Fábián Béla: Hiszen mindegy, ihogy az Egyesült Államok hogyan zsugorodnak össze, csak az a fontos, hogy mi zsugorodunk! -— Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszter: Egy agrárországnál nem szaban az első negyedévet venni összehasonlítási alapul. így nem lehet statisztikával operálni.) Nem helyezek erre olyan nagy súlyt, mindenesetre ezek a számok beszélnek. Én nem tehetek mást, minthogy a legújabb adatokat negyedévre összefoglalva Ihasonlítom össze. (Fábián Béla: Senki sem mondhatja, hogy valami rózsás a helyzet. Nagymértékben zsugorodunk össze.) De ami azután elevenen beszél és ahol már ilyen adatszerű . összehasonlításból fakadó cáfolat nem lehetséges, az az, tha összehasonlítjuk az egyes országokkal való viszonylatunkat. Ebben a tekintetben újból bátor vagyok ráutalmi arra, hogy mi 1930 végén vámháborúba keveredtünk Csehszlovákiával. Kifejezetten azért keveredtünk vámháborúba, mert úgy találtuk, hogy azok az újabb korlátozások, amelyeket akkor Csehszlovákia életbeléptetett, Magyarország szempontjából méltánytalanok és elviselhetetlenek. Minthogy Csehszlovákiával szemben a mi külkereskedelmi mérlegünk akkor körülbelül 30 millió pengővel volt passzív, joggal mondhattuk, hogy nem számíthatunk arra, hogy újabb korlátozásokat léptetnek életbe. Erre megindítottuk a vámháborút, amely azután arra az eredményre vezetett, hogy míg 1930-ban külkereskedelmi forgalmunk — minthogy az év vége már a vámháborúba esett — húszmillió pengővel volt passzív, addig 1931-ben, amely teljes év a vámháború alatt folyt le, 26 millióra emelkedett passzivitásunk, akkor, amikor 1931-ben egész kivitelünk Csehszlovákia felé összesen 29 millió pengőt tett ki. Engedelmet kérek, mégis csak jogosan lehet felállítani azt a tételt, ihogy vámháborút olyaténképpen vinni, hogy a vége az legyen, hogy külkereskedelmi forgalmunk, exportunk Csehszlovákiával szemben az egyik évről a másikra 153 millió pengőről 29 millió pengőre zsugorodott össze, ugyanakkor azonban passzív szaldónk 20 millió pengőről felemelkedett 26 millió pengőre, ez már nem a számoknak