Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-108

08. ülése 1932 június 22-én, szerdán. 170 Az országgyűlés képviselőházának bíró ószeresnek, árusítania nem lehet, ezeket a rendeleteket végre is kell hajtani. (Jánossy Gábor: Ügy van!) A hadifogságban láttam azt, hogy az oroszoknál háromféle fajtája volt a becsületszónak: volt kis becsületszó, volt közép becsületszó és nagy becsületszó. Ha fürödni vittek minket valamelyik folyóba és azt kellett mondanunk, hogy: kérem, most nem szökünk meg, akkor azt mondotta az orosz tiszt: ez azonban nagy becsületszó, amely alól semmiféle kivétel sincs. Volt azután egy középbecsületszó, amely alól volt kivétel és végül volt egy kis becsületszó, amivel a kutya sem törődött. Nem szeretem azt, ha most a hatósági rendeleteknél is vannak ilyen bizonyos fokozatok, határok felállítva, van kis hatósági rendelet, közép hatósági rendelet és nagy hatósági rendelet. Nagy hatósági rendelet, amelyiket ha valaki figyelembe nem vesz, akkor felakasztják, közép hatósági rendelet, amelyet ha valaki figyelembe nem vesz, akkor becsukják és kis hatósági rendelet, amelyet ha valaki figyelembe nem vesz, akkor kutyabaja sem történik. Én minden hatósági rendeletet egyaránt szentnek és nagynak kell hogy tartsak, mert hiszen a rendeletek kiadásának csak akkor van értelme, ha a magam részéről azt akarom, hogy azt a rendeletet végre is hajtsák és ha megvan az erőm arra, hogy azt a rendeletet végrehajtsam. Nagyon Örülök, hogy ebben a mai világban, amikor a miniszter urak nem nagyon szoktak jelen lenni a# interpellációk elmondásánál, a belügyminiszter úr, aki bizonyára maga is érzi ennek a kérdésnek szociális és talán rendőri jelentőségét is, (Ügy van! jobbfelől.) jelen van ennél iaz interpellációnál. Nagyon kérem a belügyminiszter urat, hogy ezeket a derék, rendes, adót pontosan fizető kispolgárokat szíveskedjék megvédeni és saját kiadott rendeletét kegyeskedjék végrehajtani. Én a miniszter urat azirányban interpellálom meg, hogy mikor fogják ezeket a rendeleteket végrehajtani? (Helyeslés balfelől.) Elnök: A belügyminiszter úr kíván szólani. vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Ezelőtt néhány héttel a budapesti oszereseknek egy küldöttsége jelent meg nálam, és felhívta figyelmemet azokra az állapotokra, amelyek a Teleki-téren uralkodnak. Miután én az előadottakból egy olyan kérdést láttam magam elé tárulni, amely Budapest közbiztonságát, közegészségügyét közelről érinti és amely egyúttal egy tisztességes iparágnak exisztenciáját is érdekli, (Ügy van! Úgy van!) szükségesnek láttam, hogy a dologba belenyúljak. r Ezért kiküldtem egy bizottságot annak megállapítása végett, hogy tényleg mi van azon a Teleki-téren? Az a jelentés, amelyet a bizottságtól kaptam, egyenesen hajmeresztő állapotokról számol be. A Teleki-téren a jogosított ószereseken kívül ma sokezerszámra árulnak emberek jogosulatlanul az inggombtól kezdve a lyukas nadrágig mindenféle dolgokat és ezenkívül a Teleki-téren ütötte fel tanyáját mindazoknak a kubikosoknak tekintélyes száma, (Fábián Béla: így van!) akik munka nélkül lévén, Budapesten takarnak munkához jutni. Ezek a (kubikosok éjjeleiket és nappalaikat ott töltik a Teleki-téren, egész családi életüket ott folytatják le. (Fábián Béla: így van!) Hogy ez mit jeïent közegészségügyi és közbiztonsági szempontból, azt hiszem, nem kell bővebben magyaráznom. Már most az a kérdés, hogyan lehet ezen a bajon segíteni. Mert egész lojálisán el kell ismernem, az ószereseknek az a küldöttsége, amely nálam megjelent, hangsúlyozta azt, hogy: kérem, mi belátjuk, hogy a mai nyomorúságos viszonyok között nem lehet megfosztani azt a tönkrement, nyomorult embert annak lehetőségétől, hogy az utolsó kabátját, vagy az utolsó ruhadarabját eladja és így jusson a leginségesebb megélhetés eszközeihez. Mondom, ezt Ők lojálisán maguk is kijelentették. így állván a dolog, kétségtelen tehát, hogy a kérdésnek igen súlyos szociális oldala is van. De van ezenkívül még súlyos közbiztonsági oldala is. (Fábián Béla: így van!) Ami a közbiztonsági kérdést illeti, én kötelességemnek tartottam egyfelől a főváros közbiztonságának megvédése szempontjából, másfelől pedig az ipar gyakorlására jogosított exisztenciák védelme szempontjából is elrendelni azt, — és tulajdonképpen ez az egyetlen dolog, ami közvetlenül hatáskörömben megtehető volt — hogy a rendőrség szigorúan ellenőrizze azt az ott folyó üzérkedést és akadályozza meg, hogy azok az emberek, akik először iparjogosítvánnyal nem bírnak, vagy másodszor nem saját kis holmijukat árulják azért, hogy az Ínségtől, az éhenhalástól meneküljenek, hanem jogosulatlan üzérkedést végeznek,, ebben megakadályoztassanak. A rendőrség azóta állandóan tartja ott a razziákat és tudtommal minden egyes razzia esetében 1Ü0 és még annál is több embert visznek be és büntetnek meg ilyen jogosulatlan üzérkedés miiatt. Ez a dolog rendőri része. Van azonban ennek a dolognak egy másik oldala is, amelyet én már saját hatáskörömben nem tudok elintézni és ezért tárgyalásba léptem a főváros hatóságával abból a célból, hogy ezeket a lehetetlen állapotokat ők is segítsenek megszüntetni, mert hiszen valami helyről ezeknek az embereknek számára gondoskodni kell. (Jánossy Gábor: Ügy van!) Maga a Telekitéri helyzet ma már tisztán az ószeresek, az iparjogosítvánnyal ellátott ószeresek nagy számát tekintve is, tűrhetetlen. Ezeket az ószereseket is szükség lesz onnan kitelepíteni egy hatalmas és tágabb helyre, ahol a maguk iparát megfelelően végezhetik. Természetes, ezt a mai súlyos gazdasági viszonyok között a főváros nem tudja megtenni, mert ha egy más teret megfelelően rendeznének be, ez borzasztó pénzbe kerülne, úgy hogy én most egyelőre csak azt akarom a fővárosnál elérni — és ebben az irányban folynak a tárgyalások, —hogy egyfelől a kubikosokat, illetőleg azokat a munkakereső elemeket, akik itt a Teleki-téren ütötték fel tanyájukat, valahol másutt helyezzék el, hogy itt a közbiztonságot ne zavarják, másfelől pedig, hogy azokat az eladásra nem jogosított üzérkedőket onnan valahogy kitiltsuk és kitisztogassuk. Természetesen én nem tehetem meg és a fővárostól sem kívánhatom azt, hogy jelöljön ki egy teret azok számára, akik jogosulatlanul üzérkednek és jogosulatlanul űzik az ószeres ipart. (Jánossy Gábor: Nem is lehet!) Ezt nem tehetem, mert akkor ezzel bizonyos fokig elismerném ennek az egész akciónak jogosultságát. Ellenben igenis, arra kell törekedni és arra fogok is törekedni, hogy a Teleki-téri állapotokon valahogyan javítsak és egyben az iparjogosítvánnyal rendelkező ószeresek jogos érdekeit is megvédelmezzem. Ebben az irányban a tárgyalások a fővárossal folyamatban vannak. En még azon túlmenőleg, hogy a rendőrséget eljárásra utasítottam, semmi további rendeletet nem adtam ki és a képviselő úr meg lehet győződve arról, — azt