Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-108

Az országgyűlés képviselőházának 1 hiszem, tapasztalhatta is már — hogy ha én egy kérdésbe belenyúlok, azt alaposan és komolyan szoktam megfogni. Meg lehet tehát győződve a képviselő úr arról, hogy ezt a kérdést is komolyan fogom megoldáshoz juttatni. Kérem válaszom tudomásulvételét. (Helyeslés.) Elnök: Az interpelláló képviselő úr kivan a viszonválasz jogával élni. Fábián Béla: T. Ház! A miniszter úr válaszát köszönettel tudomásul veszem (Helyeslés.) és remélem, hogy a miniszter úr mai válasza után a Teleki-téren az állapotok meg fognak változni. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a miniszter úr válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Következik Fábián Béla képviselő úr interpellációja a pénzügyminiszterhez. Kérem az interpelláció felolvasását. Frey Vilmos jegyző (olvassa): «1. Van-e tudomása a pénzügyminiszter úrnak arról, hogy ugyanakkor, amikor az Országos Társadalombiztosító Intézetnél százával bocsátják el a tisztviselőket, a pénzügyi szolgálatba százával veszik fel a malomellenőröket? 2. Nem tartja-e a. pénzügyminiszter úr ezt a két kérdést egyszerű cserével megoldhatónak?» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Fábián Béla: T. Képviselőház! Egy másik szociális kérdésben vagyok kénytelen egészen röviden néhány percre a t. Képviselőház figyelmét igénybe venni. Megvallom őszintén, nagyon sajnálom, hogy interpellációmnál nincsen jelen a pénzügyminiszter űr, mert, azt hiszem, hogy ha jelen volna a pénzügyminiszter úr, akkor talán sikerülne ezt a, kérdést is az én megelégedésemre és az érdekeltek közmegelégedésére is elintézni, úgy, amint az előbb is kielégített engem a belügyminiszter úr válasza. Az újságokban valamennyien olvastunk arról, hogy az Országos Társadalombiztosító Intézet százával bocsátotta el tisztviselőit. A tisztviselőelbocsátásoknál állítólag az az indok, hogy ezekre a tisztviselőkre, illetőleg ezeknek a munkájára a lecsökkent munkamennyiség mellett nincs szükség; a biztosítottak száma csökkent, a biztosítottak keresete csökkent, nincs tehát szükség annyi tisztviselőre. Amikor olvasok arról, hogy az Oti.-nál elbocsátottak 300 tisztviselőt, ugyanakkor a lapokban olvasom azt is, hogy viszont a pénzügyminisztérium részéről felvesznek 300 malomellenőrt. A logika azt mondaná, hogy ha az állam az egyik helyen elbocsát tisztviselőket, a másik helyen pedig felvesz, akkor ezt az egész kérdést nem új emberek felvételével kellene elintézni, hanem aki az egyik helyen szükségtelenné válik, azt át kell helyezni a másik helyre, ahol viszont szükség van alkalmazottakra. Ez olyan egyszerű és annyira egyszeregy, hogy az ember szinte csodálkozik azon, miként lehetséges, hogy a legmagasabb helyeken is nem tudják a magyar gazdasági életnek ezt az egyszeregyét. Az én felfogásom és meggyőződésem is az. hogy ezeknek a malomellenőröknek felvételénél bizonyára megint olyan embereket fognak alkalmazni, akiknek lesz kitűnő ... (Söpkéz Sándor: Nem is lesznek talán malomellenőrök!) Néni lesznek? (Söpkéz Sándor: En azt hiszem! — Já^ nossy Gábor: Ha lisztforgalmiadó nem lesz, akkor nem lesznek!) Ha ezek a felvételek nem történnek meg, abban az esetben az én egész felszólalásom tárgytalan. De őszintén megvallom, KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ X. ?. ülése 1932 június 22-én, szerdán. 171 nem tudom, mit gondoljak erről ebben a szegény országban, ahol az ember nem tudja nem azt, hogy mi lesz holnap, hanem hogy mi van ma, ahol magánál a kormánynál is állandó furcsa társasjáték folyik, ahol az embernek már igazán azt a régi futurista viccet kell mondania, hogy: vagy vagy, vagy nem vagy, ha nem vagy, miért vagy, ha vagy, miért nem vagy? (Jánossy Gábor: Ez nem is futurista! Ezt meg lehet érteni!) Itt is ez a helyzet. Nem tudom már magiam sem, lesznek-e malomellenőrök vagy nem lesznek. Reméljük, hogy nem lesznek, (Vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Vagy lesznek, vagy nem lesznek, — Derültség.) De ha lesznek malomellenőrök, akkor az a tiszteletteljes kérésem, hogy lehetőleg ne vegyék fel az unokaöccsét az unokaöccsének, hanem lehetőleg... (Farkas István: Hatezer pályázat érkezett már!) Magyarországon nyugodtan beérkezhetett volna 600.000 pályázat, malomellenőri állásra. Mondom: ha nem lesznek malomellenőrök, akkor nem szóltam egy szót sem, de ha lesznek malomellenőrök, akkor bátor vagyok megjegyezni azt, hogy azokat kell malomellenőrökként alkalmazni, akiket le kellett építeni azért, mert eddigi munkakörükben nem volt rájuk szükség; ezeket helyezzék át abba a másik állami munkakörbe, ahol rájuk szükség van. (Jánossy Gábor: Ha az illető ért hozzá!) Ért hozzá? Magyarországon nem alkalmaznak ilyen állásokra olyan embereket, akik értenek hozzá! (Farkas István: Mindenkit oda tesznek, amihez nem ért! Ez a rendszer!) Hogyan lehet ilyet mondani, hogy ért hozzá? A forgalmiadóellenőrök értettek ahhoz, aminek ellenőrzésével megbízattak? (Farkas István: Akinek Isten hivatalt ad, észt is ad hozzá!) Az, aki ellenőrzi a lisztforgalmi adót a fűszereseknél, ért ahhoz? {Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Fábián Béla: Az a tüzérezredes, aki a harctéren 30*5 centiméteres mozsárnál volt, ért ahhoz, hogy a fűszerest hogyan kell ellenőrizni? Mégis ellenőrzi! (Jánossy Gábor: Megtanulja!) Az a huszártiszt, aki a csődörösöknél szolgált, ért ahhoz, hogyan kell a kisiparost ellenőrizni? (Jánossy Gábor: A huszártiszt mindenhez ért!) Mégis ellenőrzi a kisiparost. Nem tudom, lesznek-e malomellenőrök, vagy nem lesznek, de ha lesznek abban az esetben kérem, hogy ezeket a leépített állami tisztviselőket alkalmazzák mint malomellenőröket és ne írjanak ki pályázatot, ne kajtassanak fel egész Magyarországon minden boldog-boldogtalan embert, mert aki él ebben az országban és aki azt hiszi, hogy a kormány valamelyik tagjának legalább előszobájáig eljuthat, azt már agyongyilkolják levelekkel, hogy: malomellenőrnek az én fiam a legjobban alkalmas. (Jánossy Gábor: En huszonhatot ajánlottam!) Ezt a kérdést is el lehet intézni azzal, hogy a leépített tisztviselőket fogják majd ezekre az állásokra alkalmazni, nem pedig új embereket. Ha nincs szükség malomellenőrökre, akkor nincs szükség rájuk; ^ de ha van rájuk szükség, akkor alkalmazzák ezeket. Erre óhajtottam a pénzügyminiszter úr figyelmét felhívni. Elnök: Az^ interpelláció kiadatik a pénzügyminiszter úrnak. Következik Bródy Ernő képviselő úr interpellációja a miniszterelnök úrhoz. Kérem a jegyző urat, hogy az interpelláció szövegét felolvasni szíveskedjék. 24