Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.
Ülésnapok - 1931-108
Az országgyűlés képviselőházának 108. ülése 1932 június 22-én, szerdán. 169 Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Fábián Béla: T. Képviselőház! A Telekiteret nem kell bemutatnom a t. Képviselőház tagjainak (Farkas István: A nyomorúság lerakodóhelye!) és nem kell bemutatnom a Teleki-téri ószereseket sem, akik bizonyára nem palotatulajdonosok és nem azok az emberek, akik ellen itt a Képviselőházban harcokat szoktak folytatni. Ezek a legkisebb emberek legkisebbjei, akik igazán abból élnek, hogy olcsó áron olcsó holmit vásárolva, kis haszonnal próbálják magukat és családjukat fenntartani. Ezeknek a kisembereknek életéről és kenyérszerzéséről igazán nem mondható el, hogy az irigy lésreméltó volna, még kevésbé lehet azt elmondani, hogy ezeknek az embereknek jövedelmei volnának alkalmasak arra, hogy azokból próbáljuk a magyar szociális problémákat megoldani. (Jánossy Gábor: Erre senki sem gondol! — Farkas István; Maguk is rászorulnak a szociális védelemre, szegények!) Mégis mi történt, Jánossy igen t. képviselőtársam és t. Képviselőház, a Teleki-téren? Ezen a Teleki-téren 1500 ószeres keresi meg a maga kenyerét, mondhatom, olyan viszonyok között, hogy az igen t. képviselőtársaimnak, akik nem látták ezt, csak azt az egyet tudom ajánlani, hogy nézzék meg. Nem éjjeli menedékhely, nem tömegszállás, de töm egeiárusító hely ez, s azok a képviselőtársaim, akik még nem látták, menjenek ki a Teleki-térre, és nézzék meg azt a csarnokot, ahol — igazán mondom — olyan helyen, ahol egy, legfeljebb két képviselő ülhetne, kell kirakodnia az ószeresnek s árusítania a maga holmiját. Ott ül szegény egész nap, ott kinlódik és nyomorog. Ezekkel az emberekkel történt meg, hogy rájuk szakadt a budapesti tömegnyomorúság. Miként 1 ? Ezek az emberek természetesen helypénzt és adót is fizetnek, még pedig az adóknak azt az óriási skáláját, amelyeknek szerit és számát Magyarországon végeredményben senki sem tudja. Az utóbbi időben az emberek rászoktak arra, hogy nemcsak a maguk holmiját viszik ki a Teleki-térre elárusítani. Ez még valahogy megérthető volna, mert hiezen miért legyen kénytelen az az ember, akinek magának eladó holmija van, közvetítő útján eladni a maga áruját? De nem ez történt, hanem az történt, hogy aki egyszer már kint volt a Teleki-téren, és eladta a saját holmiját, esetleg jobban, mint gondolta volna, már a városban is vásárol egy kis holmit és kiviszi a Teleki-térre, hátha jobban lehetne eladni és ezzel egy kis pénzt keresni? Megtörtént az, hogy a Teleki-téren e mellett az 1500 olyan ószeres mellett, akinek iparigazolványa van, s aki adót és helypénzt fizet, vannak tízezerszámra olyan ószeresek, akik sem adót, sem helypénzt nem fizetnek, de azért ők is ószeresek. Az ilyen helypénzt nem fizet, de helye van, adót nem fizet, de az ipart gyakorolhatja, iparigazolványa nines, de azért ő is árusíthatja azt a holmit. (Jánossy Gábor: Valiamiből élni kell azoknak is!) Abban igaza yan a képviselőtársamnak, hogy valamiből élni kell azoknak is, ezért mondtam az előbb azt, amin t. képviselőtársam úgy csodálkozott^ hogy tehát Budapest minden munkanélkülijét az ószeres ékkel akarja eltartatni. Mert ha ezeknek! is élni kell valamiből... (Jánossy Gábor: Mindenkinek élni kell valamiből! — Farkas István: Az állam nem teszi lehetővé.) Mindenkinek élni kell valamiből! De Budapest minden munkanélkülijét az 1500 ószeres tartsa el? (Jánossy Gábor: Nem azok tartják el!) Ha a Teleki-téren 1500 ószeresnek van iparigazolványa és oda kijárhat boldog-boldogtalan árusítani, az az 1500 Teleki-téri ószeres kenyerét veszi el, (Jánossy Gábor: Az igaz!) tehát az 1500 Teleki-téri ószeres tartja el mindazokat, akik oda mennek kenyeret keresni. (Jánossy Gábor: Menjenek el máshová!) Ez ellen a világon senkinek sincs kifogása, csak az üzleti világban az az elv, hogy lehetetlenség az, hogy az állam valakit vagy valakiket rászabadíthasson azokra az állampolgárokra, akik maguk is keservesen élnek meg. T. Képviselőház! Amikor ebben az ügyben hosszas harcok és verekedések után már látszott az, hogy tényleg ezrével ülnek ott ezek a munkanélküliek és árusítanak, s hogy az egész magyar kubikostársadalom a maga kubikosbörzéjét is a Telëki-téren ütötte fel, akkor felkerestem a belügyminiszter urat, aki ebben az ügyben a legelőzékenyebben állott nemcsak az én rendelkezésemre, hanem az ószeresek rendelkezésére is. A miniszter úr még közbiztonsági szempontokat is emlegetett, tudniillik azt, hogy abban az esetben, ha nemcsak az iparigazolványos és a rendőrség által ellenőrzött ószeresek útján lehet árusítani, akkor az orgazda, vagy pedig maga a tolvaj, a^ betörő és a rabló közvetlenül elárusíthat, ennélfogva ez közbiztonsági okokból is nehezményezhető. A miniszter úr szíves volt ki is küldeni egy bizottságot, amely bizottságban igazán azt lehet mondani, mindenki benne volt, mindenki, — hogy úgy fejezzem ki magamat — aki szem-szájnak ingere, akinek ebben az ügyben ingerenciája van. Minden közigazgatási és rendőri hatalmasság benne volt. Mindenki ott volt, mindenki kiment. Végigmentek az egész Telekitéren, s mondhatom, hogy olyan hatalmas személyekből összeállított bizottság, mióta a Teleki-tér létezik a világon, még nem is volt kint a Teleki-téren. (Bródy Ernő: Hol akadt meg a dolog?) A dolog ott akadt meg, hogy ez a bizottság megállapította, hogy az ószereseknek igazuk van, megállapította, hogy az ószeresek igazságához kétség sem fér, megállapította, hogy az ószereseken segíteni kell, megállapította, hogy minden szó, amelyet az ószeresek a városhoz, a rendőrséghez és a belügyminiszterhez intézett beadványukban elmondottak, igaz, ellenben Istenem, Magyarországon nagy a szociális nyomorúság, és minthogy nagy a szociális nyomorúság, ennélfogva mindazokat, akik a. Teleki-térre járnak eladni, rendőri intézkedésekkel olyan egyszerűen eltávolítani nem lehet. Hogy azonban — tessék-lássék — mégis történjék valami, azóta a Teleki-téren igazoltatások vannak. Mit méltóztatnak gondolni, hogy kiket igazoltatnak? Az ószereseket igazoltatják, (Bródy Ernő: Mi van a nagypapájukkal?) s ha az az ószeres, .akinek a standja bent van a csarnokban, kimegy a csarnok elé elszívni egy cigarettát, rögtön megfogja a rendőr. Azt hiszem, így akarják a szociális kérdést elintézni, mert így remélik, hogy ha az ószereseket, akik most panaszkodnak, __ beviszik a rendőrségre, a kerületi kapitányságra és onnan csak intervencióra bocsátják ki, akkor az ószeresek. csakhogy őket ne csukják be, inkább békében fogják hagyni a többieket, hogy azokat se csukják be. így az én szerény véleményem szerint ügyeket elintézni nem lehet, mert abban az esetben, ha az a helyzet, hogy a Teleki-téren a székesfőváros kiteszi a plakátokat és a plakátokra rá van írva az, hogy ezen a területen másnak, mint iparigazolvánnyal
