Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.
Ülésnapok - 1931-108
168 Az országgyűlés képviselőházának yesiparnak; a kiadott rendelet értelmében 80 ipar közül 77 ipart minősített a pénzügyminisztérium kézművesiparnak és erre a 77 iparra vonatkozólag- megint kimondotta hosszas huzavona után, hogy ezekre is vonatkozik a 84.000— 1930. számú pénzügyminiszteri rendelet, amelynek alapján kézművesiparosoknak tekinthetők és így az általános forgalmi adó alól mentesülnek. A megmaradt három iparágat, a kozmetikust, a cukrászt és a mézeskalácsost a rendelet kivette az előbbi kategóriából és ezekre vonatkozólag arra az álláspontra helyezkedett, hogy bár ezeket az iparokat is elismeri kézművesiparnak abban a tekintetben, hogy a kézművesiparral egy tekintet alá esnek, ellenben akkor kisütötte a pénzügyi zsenialitás, hogy — tekintettel arra, hogy a cukrásziparosok eddig nem forgalmi adót fizettek, hanem az 1929. évi 109.000 számú pénzügyminiszteri rendelet értelmében a cukrásziparosok és a cukorkaiparosok az ipari termékek után forgalmiadóváltságot fizetnek — a két segéd nélkül dolgozó, vagy rokkant, vag l y özvegyi jogon ipart folytató, vagy egy vagy két tanonccal dolgozó cukra szkisipárosra nem vonatkozik a forgalmi adó alól való mentesítés, hanem tekintettel arra, hogy ezek forgalmiadóváltságot fizetnek, a forgalmi adókötelezettség ezekre vonatkozólag tovább is fennáll. Tehát az a helyzet, hogy amíg az egyik oldalon a pénzügyminiszteri rendelet elismeri, hogy a cukrásziparos is kézművesiparos, a másik oldalon egy nyakatekert indokolással ezeket meghagyja a forgalmiadókötelesek között, még pedig olyan rendelkezéssel, amely rosszabb reájuk nézve, mintha ez a kisipartmentő intézkedés nem jött volna létre. Mert mi a helyzet? A múlt évben a pénzügyi helyzet rendbehozására kiadott rendelkezések értelmében, amikor felemelték az iparosok forgalmi adóját általában 2%-ról 3%-ra, ugyanakkor ezeknek a cukrásziparosoknak a forgalmi adóváltságát 3%-ról fölemelték 4'5%-ra. Tehát, ha egyszerűen arra az álláspontra helyezkednék a pénzügyminisztérium, hogy ezeket a cukrásziparosokat nem tekinti kézművesiparosoknak, akkor is jobb helyzetben lennének, mint ma vannak, amennyiben az egyéb foglalkozási kategóriákra megállapított 3% helyett ezek a cukrásziparosok 4'5%-os forgalmi adóváltságot fizetnek. Ennek megszüntetésére a pénzügyminisztérium ezidőszerint tisztán fiskális szempontból nem hajlandó. Ez annál súlyosabban esik a latba, mert amikor azt látjuk ebben az országban, hogy a gazdák adóját, földadóját elengedték és pedig elengedték mindenféle kategorizálás nélkül (Jánossy Gábor: r Ötven holdon alul!) — a rendelkezések értelmében legalább ez látszik — amikor a kormányzat egész ténykedése kimerül abban, hogy 31 millió adót engedett el a gazdaérdekeltségnek, akkor látjuk, hogy a kézműiparosoknak egy kategóriájával szemben, éppen a legnehezebb és legrosszabb viszonyok között élő kézműiparosokkal, a kis cukrásziparosokkal szemben könyörtelen, holott a pénzügyi kormányzat tudhatná, hogy itten nem 31 millióról, még nem is milliókról, hanem néhányezer pengő elengedéséről és emellett az igazság helyreállításáról van szó. Másik kérdésem, amelyet a pénzügyminiszterhez intézek, nem a segéd nélkül dolgozó cukrásziparosokra vonatkozik, hanem azokra az iparosokra, akiknek üzeme ezen kis- és kézműipart meghaladja, de akikre vonatkozólag a gyári üzemet nem lehet megállapítani. Az a helyzet itt is, hogy kívánatosabb és előnyösebb helyzetben vannak a nagycukrászok ezek08. ülése 1932 június 22-én, szerdán. kel a kis- és középcukrásziparosokkal szemben, mert amíg azok gyár ipar szerűen folytatják a maguk üzemét, ezek csak kicsinyben, rendszerint csak saját hozzátartozóik felhasználásával és azoknak munkábaállításával tudják iparukat folytatni, mert egyébként a terheket elviselni nem tudják. Mégis teljesen egyforma elbírálás alá veszik őket azokkal a nagygyárosokkal, akik nemcsak a fogyasztóknak, hanem a viszontelárusítóknak is eladják terményeiket. Itt is megkülönböztetést kellene tenni, itt is azt kellene a pénzügyi kormánynak szem előtt tartania, hogy a kisexisztenciák megvédése neceak a kormány nyilatkozatában és programmbeszédekben hangozzék el, hanem a valóságban is megoldást nyerjen. Itt is szükségesnek látnám, hogy ezek az úgynevezett kisebb iparosok, akik azonban nem esnek a forgalmiadó alól való mentesítésről szóló rendelkezés alá, akik kötelesek a forgalmiadót fizetni, szintén mentesíttessenek a forgalmiadóváltság alól, vagy ha már egyszer kell fizetni forgalmiadót, akkor 3%-os forgalmiadó viselésére legyenek kötelezve, de semmiesetre se legyenek^ kötelesek megfizetni azt a forgalmiadóváltságot, amely egyenlőtlenséget jelent a gyárüzemi cukrászok és a kiscukrász és a középcukrésziparosok között. Ezt célozza interpellációm. Ennek kiegészítésére csak azt tartom szükségesnek elmondani, hogy ez a probléma nem mai keletű.^ Az érdekelt iparosok már hosszú hónapok, sőt évek óta, amióta^ ez az igazságtalan rendelkezés megjelent, állandóan ki akarják eszközölni ennek a sérelmes rendelkezésnek a reparálását* azonban eddig teljesen céltalanul és teljesen eredmény nélkül. Az elmondottakból láthatja a t. Képviselőház, hogy hosszú harcot kellett folytatni azért, hogy ők kézműiparosoknak tekinttessenek. Amikor ezt a harcot megvívták, s amikor ez a harc az ő győzelmükkel végződött, akkor sem járt ez eredménnyel a másik oldalon, mert ennek az egyik oldalon megállapított eredményességnek konzekvenciáját a pénzügyi kormányzat nem vonta le, s a forgalmiadóváltságra vonatkozó törvényes intézkedést nem alkalmazta ezekre a kisiparosokra. Ha áll a kisiparosokra vonatkozólag az a megállapítás, amelyet maguk tettek az utóbbi hónapokban, amikor már jajkiáltással fordultak az egész magyar közvéleményhez, mert a kormányhoz már hiába fordultak segítségért, kétszeresen áll ez a cukrásziparosokra vonatkozólag, és ha a kormány azt akarja, hogy ezeket a kisexisztenciákat megmentse, legalább ezt az igazságtalanságot igyekezzék kiküszöbölni és adjon helyet annak a kérelemnek, amely kérelmet az ón interpellációm magábanfoglal. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a pénzügyminiszter úrnak. Következik Fábián Béla képviselő úr interpellációja a belügyminiszter úrhoz. Kérem az interpelláció szövegének felolvasását. Esztergályos János jegyző (olvassa): «Van-e tudomása a belügyminiszter úrnak arról, hogy a Teleki-téren 1500 ószerescsalád kenyerét veszélyeztetik azok a tömegek, amelyek oda naponként felvonulnak és az ószeresek kenyerének veszélyeztetése mellett a közbiztonságnak is súlyos veszedelmére szolgálnak? Hajlandó-e a belügyminiszter úr sürgősen intézkedni, hogy a Teleki-téren e tarthatatlan állapotok nyomban megszűnjenek?»
