Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-108

Az országgyűlés képviselőházának 1 bői kifolyólag végre állást foglalhassanak abban a kérdésben, hogy kié tulajdonképpen ez az ország. (Andaházi-Kasnya Béla: A kartelleké!) Kinek érdekében folyik itt a kormányzás? A dolgozó agráriusok, a dolgozó munkástöinegek, a földtulajdonosok, a magyar falu népe, a kiuzsorázott és kifosztott magyar fogyasztóközönség, vagy pedig néhány kedvezményezett kartell-arisztokrata javára? (Ulain Ferenc: Magyar Általános Hitelbank, Kereskedelmi Bank!) akik ebben az országban nagyobb jövedelemhez jutnak, — mégpedig, sajnos, teljesen ellenőrizetlenül — mint bárhol Európában. Mert ahhoz a borzalmas szegénységhez képest, amely ebben az országban ma már veszedelmesen pusztít, sehol a földgömbön ilyen szabad nyerészkedési lehetőségeket az állam az államhatalom erejével néhány nagytőkésnek nem biztosít, mint ebben a szerencsétlen országban. (Ulain Ferenc: Angliában hűtlen kezelés miatt lecsuknák őket! — Fábián Béla: Na mi lesz most? Válasz nincs! Miniszter nincs! Egy miniszter sincs! Jánossy majd válaszol! — Andaházi-Kasnya Béla: Üljön bele abba a székbe, válaszoljon! — Fábián Béla: Gábor válaszolj! — Gaal Gaston: Kiadatik!) Elnök: Az interpelláció kiadatik (Ulain Ferenc: A sóhivatalnak!) a földmívelésügyi és kereskedelemügyi miniszter uraknak. Következik Györki Imre képviselő úr interpellációja a pénzügyminiszterhez. Kérem az interpelláció szövegének felolvasását. Esztergályos János jegyző (olvassa): «Interpelláció a m. kir. pénzügyminiszter úrhoz. 1. Hajlandó-e a miniszter úr a 84.000/1930. P. M. számú rendelet hatályát a segéd nélkül dolgozó cukrásziparosokra is kiterjeszteni s ez iparosokat mentesíteni az álltalános forgalmiadóváltság fizetése alól? 2. Hajlandó-e a miniszter úr általában a forgalmiadóváltság rendszerét a gyári üzem fogalma alá nem eső cukrászinarosokra megszüntetni?» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. (Fábián Béla: Legalább egy minisztert kérünk! — Farkas István: Most tanácskoznak, hogy lemondjanak-e, vagy sem! — Fábián Béla: Dehogy; ezek régen elszánták magukat a maradásra!) Györki Imre: T. Képviselőház! Néhány nappal ezelőtt a pestkörnyéki iparosok tüntetést rendeztek azért, hogy tiltakozzanak az elviselhetetlen közterhek ellen. Érthető, hogy az iparosok most már odáig jutottak, hogy tiltakozni mernek és kimennek az utcára, (Farkas István: Végre!) mert a közterhek olyan magasak, hogy tönkretették még azokat is, akik a legutóbbi évig még valahogyan bírták a terheket viselni, akiket azonban már ezek a terhek teljesen földresujtottak. Ha meg tudjuk érteni azoknak az içarosoknak fájdalmát és sérelmét, akik a törvény alapján kirótt közterhek ellen kimentek az utcára tiltakozni, menynyivel inkább meg tudjuk érteni azoknak az iparosoknak felkiáltását és feljajdulását, akik tulajdonképpen olyan terheket kénytelenek viselni, amelyeket a törvény rendelkezése értelmében nem kellene és nem volna szabad viselniÖk. (Halljuk! Halljuk!) Ertem ez alatt a cukrásziparosokra vonatkozó forgalmiadó viselését. E tekintetben két részre bontom a témát és különválasztom azoknak a cukrásziparosoknak sérelmét, akik segéd nélkül, vagy legfeljebb két tanonccal dolgoznak ». ülése 1932 június 22-én, szerdán. 167 és azoknak a cukrásziparosoknak sérelmét. akiknek üzeme a gyári üzem fogalmát nem meríti ki. Emlékezhetnek t. képviselőtársaim, hogy amikor 1930-ban a szerencsétlen bolettát bevezették ... (Jánossy Gábor: Miért szerencsétlen? Újra kívánja mindenki!) A földbirtokosoknak nem szerencsétlen, de a fogyasztóközönség, a városi lakosság szempontjából, azt hiszem, mindenki szerencsétlennek tartja. (Jánossy Gábor: Jobbat senki sem tudott kitalálni! — Szeder Ferenc: Akkor miért törölték el? — Fábián Béla: Egy jobb rendszert kellene kitalálni! — Jánossy Gábor: Tessék indítványozni! — Farkas István: Már indítványoztuk, hogy menjenek a micsodába, de nem mennek! Akkor lenne itt jobb rendszer!) Elnök: Csendet kérek, Farkas képviselő úr! Györki Imre: Amikor, ismétlem, a bolettát bevezették, és ennek alapján a városi közönség megélhetését megnehezítették, mintegy édes pirulaként a Budapesti Közlöny 1930 július 5-i számában kormányrendelet jelent meg, amelyet a pénzügyminiszter adott ki és amely arról szól, hogy egyes kézművesiparosok bevételeit az általános forgalmi adó alól mentesíteni kívánja. Kimondja ez a rendelet, hogy mentesíteni kívánja azokat az iparosokat, akik állandóan segéd nélkül dolgoznak és ezekre vonatkozólag 1930 július 1-étől kezdődőleg ideiglenesen megszünteti a forgalmi adó kivetését. Ugyanez a rendelet intézkedik arról is, hogy a forgalmiadómentesség kiterjesztessék még a 75%-os hadirokkantra, vagy ha csekélyebb mértékben rokkant, de rokkantsága olyan természetű, hogy iparának folytatásában akadályozza; kiterjeszti továbbá a mentességet azokra, akik az ipart özvegyi jogon folytatják, vagy akik öregség vagy betegség folytán csökkent munkabírásúak és segédként családtagokat alkalmaznak, végül kiterjeszti hatályát azokra is, akik legfeljebb két tanoncot foglalkoztatnak, vagy a későbbi rendelet értelmében egy segédet egy tanoncot foglalkoztatnak. Joggal várhatta volna mindenki, hogy ennek a pénzügyminiszteri rendeletnek végrehajtása minden akadály és minden zökkenés nélkül fog végbemenni és most már azokat az iparosokat, akiket ez a rendelkezés mentesíteni kíván, valóban mentesíteni is fogják a forgalmiadófizetés alól. E rendelet kiadása után azonban megint elkezdődött a bürokráciának az a játéka, amelyet már megszoktunk ebben az országban, hogy elkezdtek vitatkozni azon, hogy kik aizok az iparosok, akik a kézművesiparos fogalma alá tartoznak és e vita körül állandó levelezések folytak a pénzügy igazgatóságok, illetőleg a pénzügyminisztérium és a kereskedelmi és iparkamarák között. Hosszas vitatkozás eredményeként tüntethető fel az, hogy végre 1930-ban 98.204. számú pénzügyminiszteri rendelettel szabályozta és^ megállapította a pénzügyminisztérium a kézművesiparosok fogalmát. Minthogy azonban &z a rendelet sem tisztázta a dolgokat, — mint ahogy általában az összes miniszterek által kiadott rendeletek, amelyek az utolsó években jelentek meg, nem tisztázzák a kérdéseiket, hanem állandóan nyitott ajtókat hagynak, amelyek lehetőséget adnak arra, hogy úgy értelmezzék a kiadott rendeleteket, ahogy nekik tetszik — újból vita támadt e rendelet értelmezése körül. Végre odáig jutottunk, hogy a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara felterjesztése alapján újból szabályozták a kérdést és megállapították, mely iparok tekinthetők kézmű-