Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-108

166 Àz országgyűlés képviselőházának komoly gondját képezné ennek az iparnak a magyar jóminőségű rizsnek az előállítása, ne volna képes tiszta, szép, jóminőségű rizst bocsátani a magyar fogyasztóközönség rendelkezésére. Kénytelen vagyok rámutatni arra is, hogy a hántolok, a gazdák panaszai szerint, akik igazán azt mondhatnám, úttörő munkát végeznek, amikor a csonka országban rizstermeléssel foglalkoznak, ezeknek a gazdáknak a közlése szerint a rizshantolok nekik nevetségesen alacsony árakat adnak. Tavaly például körülbelül 16 pengős áron vették meg métermázsáját annak a rizsnek, amelynek előállítása 26—27 pengőbe kerül magának a gazdának. Bekértem a rizshántolóktól az adatokat és állítom azt, hogy a rizshantolok tényleg mostoha elbánásban részesítik a gazdákat, mert saját kalkulációjuk szerint is megrövidítik a gazdákat. Mert ha csak azt veszem, hogy a hántolok az importrizsnél Tarvistól Budapestig 2 pengő 80 fillér fuvart mutatnak ki a kalkulációban, ellenben a belföldi rizsnél a termelés helyétől Budapestig való fuvarozásnál három pengőt kalkulálnak, ez már magában megmutatja, hogy menynyiben reális ez a kalkuláció. Bátor vagyok itt az árvizsgáló bizottság figyelmét újból felhívni arra, hogy ezt a kalkulációt, amely nyilvánvalóan téves kalkuláció, legalább úgy felületesen, félméteres távolságból vagy rápillantás^ alapján végre tegye komoly vizsgálat tárgyává, mert ugyanakkor, amikor a rizshantolok azt mondják, hogy a magyar áruból azért, hogy olyan legyen, mint az import fél kész áru, 30 százalékot kell levonni, amikor az árat kalkulálják, már 43 százalékot vonnak le. Azután a magyar rizs értékét 20%-kai alacsonyabbra veszik, mint az olasz rizsét, teljesen indokolatlanul és kihoznak egy 18 pengő 70 filléres árat, amit a magyar gazdának kellene adni, de tényleg csak 16 pengőt adnak neki. Méltóztassanak megengedni, hogy beszédidőm, egy negyedórával meghosszabbíttassák, mert még sok mondanivalóm volna. Elnök: Méltóztatnak ehhez hozzájárulni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadta és így a képviselő úrnak még egy negyedóra áll rendelkezésre. (Fábián Béla: Hol van a miniszter! Nincs egy eleven miniszter! — Farkas Gyula: A Felsőházban van! — Fábián Béla: A Felsőházban már vége van az ülésnek!) (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Eckhardt Tibor: Most már jogosan felmerül az a kérdés, minő érdekük lehet a rizshantolok nak abban, hogy a magyar rizs hántolása révén annak minőségét rontsák, vagy egyáltalában elvegyék a magyar termelő kedvét a rizstermeléstől. (Jánossy Gábor: A haszon!) Erre egyszerű a válasz! Méltóztassanak itt megengedni, hogy ismertessem mindkét oldalnak az adatait. Maguk a rizshantolok kimutatják, hogy ők a külföldről behozott rizskásán métermázsánként 5 pengő 27 fillért nyernek. 44 pengő métermázsánkénti eladási ár mellett ez 12%-os nyereségnek felel meg, ami már magábanvéve is túlmagas nyereség olyan cikknél, amelyet a tőzsdén jegyeznek, és anfelynél semmiféle rizikó, semmiféle komplikáltabb tevékenység nem adódik és amelynek mint fontos közszükségleti cikknek, a nép élelmezésében szerepe van. (Gaal Gaston: Gyermektáplálék! — Jánossy Gábor: Ügy van!) Maguk a rizshantolok elismerik ezt a nyereséget, a termelők oldaláról kapott információ szerint azonban a 44 pengővel árult — 108. ülése 1932 június 22-én, szerdán. ezek az adataim a Burma II. minőségre szólnak — rizskása önköltségi ára csak 27*70 pengő, amely esetben 37% nyereség mutatkozik a rizshantolok javára és a körülbelül 3%-os forgalmiadó és a vám meg nem fizetése következtében 7 pengőn felüli összeg az a plusz, amelyet a külföldről importált rizskásán a hántolok nyernek, a Magyarországon termelt rizskásával szemben. Ezért érdekük a hántolóknak, hogy a magyarországi rizstermelést lehetőleg leszorítsák, elvegyék a termelő kedvét rossz árakkal, rossz hántolással attól, hogy Magyarországon rizskását termeljen. (Andaházi-Kasnya Béla: De nem is vették el. Sertéshízlalásra voltak kénytelenek felhasználni. •— Zaj balfelől. — Ulain Ferenc közbeszól.) Egy kiló 44 fillér, ennek 37%-át keresik. (Zaj. - Ulain Ferenc: 16 fillért keresnek egy kilón. Borzasztó! — Fábián Béla: Evés közben jön meg az étvágy!) Amint az előadottak során már mondottam, fölmerül itt az a kérdés, hogyha már az állam körülbelül 2000 vágón évenkénti import-rizskásából 1800 vagonnak elengedi a vámját és csak 200 vágón fizet vámot, ha már az állam lemond ilyen hatalmas jövedelemről, (Gaal Gaston: Adakozó kedvében van!) amely évenként körülbelül másfélmillió pengőt tesz ki, kinek a javára fordíttassák ez a másfél milliói (Andaházi-Kasnya Béla: A karteliták rendjének. — Gaal Gaston: A megrokkant igazgatósági tagok javára! — Jánossy Gábor: A rokkantak javára! — Andaházi-Kasnya Béla: A pártkassza javára! — Jánossy Gábor: A pártkasszának semmi köze ahhoz! — Fábián Béla: Ugyan kérem, hol van itt valami a rokkantak javára?) Méltóztassanak megengedni, hogy rámutassak arra, hogyha a magyar állam a vámot beszedné és ahelyett» hogy ennek a két malomnak, a rizshántolóknak, amelyek, amint az imént mondottam, talán négy embernél több munkást egyáltalában nem foglalkoztatnak, de a saját állításuk szerint is maximum csak 150-et, adná ezt a másfélmillió pengős nemzeti ajándékot, a rizs magyarországi termelésére fordítaná ezeket az összegeket (Jánossy Gábor: A vámkedvezmény errevaló!) — méltóztassék csak Jánossy t. képviselőtársam ezt meghallgatni — (Jánossy Gábor: Hallgatom mindig!) ha a magyar állam minden hold föld után évenként 100 pengő invesztíciós költséget adna annak a gazdának, ha hajlandó azon rizskását termelni, nem több haszon volna-e ebből? Ebben az esetben 15.000 hold —még pedig szikes, egyébként dig használható — földet lehetne rizskása termelésre berendezni, legalább 7—8 ezer magyar családnak lehetne ezzel kenyeret adni, itthon magunk állíthatnék elő a belföldön fogyasz" tott rizskásának legalább fele mennyiségét és az évenként 6 millió pengőt kitevő rizsimport értékét valutában leszállíthatnék 3 millió pengőre. (Jánossy Gábor: Meg kell csinálni! — Ulain Ferenc: Mondja a miniszterének! — Jánosy Gábor: Megmondom! — Ulain Ferenc: Na majd meglátjuk! — Fábián Béla: Nagy szava van neki a miniszternél! — Andaházi-Kasnya Béla: A kalapjába belesughatja! A fülébe a ruhatárban! — Jánossy Gábor: Nem szoktam súgni! Jó hangosan mondom! — Ulain Ferenc: Es ha majd fügét mutat neki, akkor mit csinál? — Jánossy Gábor: Nekem nem lehet fügét mutatni! — Gaal Gaston: Cincognak az egerek!) Ezeknek a rizshántolási adatoknak a t. Ház elé hozásával alkalmat akartam szolgáltatni a t. kormánynak és a túloldalon ülő t. képviselőtársaimnak is arra, hogy egy konkrét kérdés-