Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-107

116 'Az országgyűlés képviselőházának azt kell hinnem, hogy talán a múltnak elnéző és elfogult dicsérete ez, amely mindig szíve­sen látja azt, ami megvan és idegenkedik attól, ami új és ismeretlen. Ha azonban egy kissé mélyére nézek a dolgoknak, lehetetlen meg nem állapítani bizonyos pártpolitikai elfogult­ságot abban a kijelentésben, hogy a mai tör­vény jó, a javaslat pedig rossz. Emlékezzünk csak vissza arra, amikor megjelent ez a tör­vényjavaslat, hogyan fogadta azt a közvéle­mény 1 ? Egyhangúlag megállapították, hogy túlszigorú és egyhangúlag az a vélemény ala­kult ki, hogy ezt pedig a kormány aligha fogja tárgyaltatni, mert ebbe a kormány bele fog bukni. Mi történt? Bizony elérkeztünk a bizott­sági tárgyaláshoz. Amikor látták, hogy a dolog komolyra fordult, akkor a közvélemény ugyan­azon mozgatói elkezdték dicsérni a meglévő összeférhetienségi jogunkat, a réginek nagy­szerűségét zengték, hogy a törvényjavaslat rosszaságát bizonyíthassák s ki akarták mu­tatni, hogy a, régi az a jó és ez a rossz, ez a kusza, ez a zavaros, ez az érthetetlen s ennél jobb a semmi is. (Zaj.) Nos, és mi történt azon a bizottsági tárgya­láson? Az, hogy általános mélyreható Vita után és különösen az igazságügy miniszter úr meggyőajő, értékes (ás- koneiliáns ifelszólalása után az ott jelenlevő összes polgári pártok, az ellenzékiek ils egyhangúlag elfogadták, tehát az igazságügyi és közjogi bizottság egyhan­gúlag elfogadta a törvényjavaslatot a részle­tes tárgyalás alapjául. Mi történt tovább? El­érkeztünk egy újabb stációhoz, és pedis- a ja­vaslat képviselőiházi nyilvános tárgyalásához. Itt ismét - meg kell t valahogy ezt a ja­vaslatot, szerény véleményem szerint, szin­tén politikai elfogultságból, támadni és gyen­gíteni) kellett a közvélemény szemében annak értékét. (Ügy van! Ügy van! a jobbolda­lon.) Kérem, méltóztassék tudomásul venni, mondották azok, akik a javaslatot támadták a bizottság által elfogadott szövegében, hogy ez a javaslat nem az, amelyet a miniszter a bi­zottság elé terjesztett; ez a javaslat lényegében ki van forgatva, ez a javaslat sokkal enyhébb, mint a bizottság által elfoglalt álláspont volt. Ezt hirdették és nekem az lesz iái kötelességem, hogy bebizonyítsam, hogy ez tévedés, és ez a (vélemény pártpolitikai elfogultságból táplál­kozik. (Andaházi-Kasnya Bél«: Vederemo!) T. Ház! Végtelenül sajnálom, hogy az össze­férhetlenség nagy kérdését, amely tulajdon­képpen az egész magyar közélet tisztaságának, köztisztességének, erkölcsének, becsületének, a torvényhozás függetlenségének és szuverenitá­sának nagy és szent ügye, egyesek pártpoli­tikai okokból bírálják. (Andaházi-Kasnya Béla: Nem szabad!) Nem szabad ezt tenni, ebben mindnyájan megegyezünk, hal pedig nem sza­bad, akkor meg kell állapítani azt is, hog^ erre a javaslatra jogászilag szükség volt, a közvélemény követelte, és kétségtelen. hogy a! mostani idlő alkalmas pillanat arra, hogy az egész összeférhetlenségi kérdést, ezt a kínos, nagyon nehéz, felettébb finom, bonyolult és kényes kérdést egységesen, egy szellem, egy nagy cél által sugallva, jogászilag újra rendez­zük. A közvélemény ugyanis nagyon jól látta, hogy a meglévő összeférne* lenségi törvény intézkedéseiben nem elég szigorú és különö­sen f kifogásolta az összeférhetienségi bírás­kodás mai alakját. Követelte a közben járási, úgynevezett kijárási összeférhetlenség szi­gorúbb megtorlását. Ez t. i. egyáltalában nem volt a mai feldicsért jogunkban büntethető, 107. ülése 1982 június 21-én, kedden. . '.; (Andaházi-Kasnya Béla: Látjuk a Rubinek­esetből. Felemelt fővel jár önök között!) Köve­telte a közvélemény azt is, hogy az országgyű­lés tagja túlságos közgazdasági tevékenységé­vel ne kerüljön sem az állammal, sem aj köz­gazdasági érdekeltségekkel lekötelezetti, füg­gőségi, anyagi vagy szerződéses viszonyba, ér­dekeltségi helyzetbe. Ezek voltak azok az okok, amelyek igenis, jogászilag és a közvélemény szemében is in­dokolttá és szükségessé tették ennek a javas­latnak elkészítését s én csak üdvözölhetem az igazságügyminiszter urat, hogy nem riadt vissza azoktól a nehézségektől, amelyek ennek a kétségtelenül nehéz, kényes és bonyolult pro­blémának a rendezésénél felmerültek. Mielőtt a javaslat részletes tárgyalásába belemennék, kötelességemnek tartom a közvéle­, meny helyes^ ítéletének megalkothatása oká­ból megállapítani a következőket: Igenis, ma meglévő jogunk hiányos, kifogásolható és így indokolt volt, hogy a probléma új jogászi ren­dezés alá vétessék. Nem indokolt tehát mai jo­gunk, dicsérete. Másodszor: ezt a javaslatot igenis, a közvélemény a megjelenésekor szigorú­nak ítélte, ahhoz egyenesen^ kormánybuktatási következményeket fűztek; és végre meg kell állapítanom, hogy a bizottságban ezt a javas­latot egyhangúlag elfogadja a polgári ellenzék is, ami nem igen történt volna meg, ha a köz­vélemény által kívánt kérdések megfelelő ren­dezése a javaslatból hiányozott volna. De meg kell állapítanom azt is, hogy ez a törvén javas­lat igenis, szigorúbb, mint a mai meglevő tör­vény. Nekem az a szerény véleményem, hogy túlságosan is szigorú. Őszintén megvallom, az az érzésem, hogy az életet kissé kirekesztjük és nagyon sok értékes elemet kizárunk ezzel a törvényhozás tagjai közül. Végeredményben erről lehet vitatkozni, a törvényhozás bölcse­sége fogja majd elhatározni és kimondani, hogy § helyes-e az a mérték, amelyet ez a tör­vényjavaslat megállapít. En mindenesetre túl­szigorúnák tartom. Szigorúbb a mainál ez a javaslat mert az összeférhetienségi területet nagy mértékben ki­bővíti, mert nem taxatív, hanem általános elvi ^Jelentéseket tesz, amelyeknek alapján sokkal több országgyűlési tag kerülhet összeférhetien­ségi helyzetbe, mint a mai taxatív felsorolás­nál. (Andaházi-Kasnya Béla: A szólásszabad­ság szigorítása van benne!) Az érdekeltségi, a közben járási és köztisztességi összeférhetlen­ség területén (Andaházi-Kasnya Béla: Az csak szabályozva van, az egyik szigorítva, a másik szabályozva!) következményeiben sokkal szigo­rúbb a mainál, mert ha az illető összeférhetlen helyzetbe jut, ha közbenjárássá I és kijárással valamely kedvezményt kieszközöl, vagy valami előnyt önmagának vagy valakinek megszerez, nemcsak az országgyűlési képviselői tagságát veszti el, hanem összeférhetlen cselekményé­nek, helyzetének igen súlyos magánjogi követ­kezményei is vannak: a rendelkezés, a szerző­dés, a jogügylet érvénytelen, (Ügy van! ÜgiJ van! a jobboldalon.) az a rendelkezés, amelyet a miniszter vagy a kormány kiadott, érvény­telen. A r javaslat szerint tehát a jövőben nem le­het kényelmesen valamely előnyt vagy szerző­dést vagy állást a képviselőnek megszerezni s azután a képviselőségről egyszerűen lemondani, de a szerzett jog, kedvezmény, az üzlet birtoká­ban megmaradni, mint a mái jog szerint, hr>­nem a javaslat szerint elvesz a mp.ndátnm. de érvénytelen a kikötés, melyet valaki eljárása

Next

/
Thumbnails
Contents