Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-107

Az országgyűlés képviselőházának li hogy idevágóan módosítást nyújtsak be, arra kérem a t. miniszter urat, akinek erkölcsi fel­fogása az, amit egyéb kvalitásai mellett leg­jobban beesülünk benne, hogy legalább ennél az egy pontnál ne engedjen és méltóztassék a részletes tárgyalás során olyan módosítást tenni, hogy az illető képviselő pénzbírsággal meg ne úszhassa az ilyen köztisztességbe ütköző eljárást. ' A másik két pont, amelynél szintén főkép­pen elvi szempontból helytelenítem azt, hogy összeférhetlen képviselők pénzbírsággal meg­úszhassak a dolgot, a 21. $, de ez már erkölcsi szempontból nem olyan aggályos, továbbá a 25. $. Ami a 25. §-t illeti, őszintén szólva, nem tu­lajdonítok túlságosan nagy fontosságot ennek a szakasznak, én csupán logikai szempontból nem tartom indokoltnak az enyhítést olyan képviselővel szemben, aki féléven keresztül nem tartotta szükségesnek a Házban megjelenni és a törvényhozás munkájában résztvenni, vagy aki elmulasztotta megbízólevelét bemutatni. Nem látom be, miért ragaszkodjunk ahhoz, hogy az illető a Ház tagja maradjon, ha ő maga nem tartja szükségesnek bejönni és részt­venni a Ház munkájában. Ismétlem azonban, hogy a legfontosabbnak azt tartom, hogy a törvényjavaslat ne adja meg a lehetőséget a köztisztességbe ütköző képvise­lőnek arra, hogy eljárását pénzbüntetéssel el­intézettnek vehesse. Kérem tehát a miniszter urat, hogy ilyen értelemben módosítsa a javas­latot. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Er­ről lehet szó. Nem én vettem fel a javaslatba, annál inkább lehet róla szó. (Helyeslés half elől.) Ezt nagy megnyugvással és köszönettel veszem tudomásul. Ami az 52. § módosított új szövegét illeti, amely azt mondja, hogy ha az országgyűlés tagjának tagsági jogát az 5. § első bekezdése, a 7. § első bekezdése, a 8., 19—21. vagy 25., vagy a 26. § alapán, vagy pedig^ a 49. § negyedik be­kezdésének alapján mondják ki megszűntnek, az ítéletben azt is ki lehet mondani, hogy az illetőt az országgyűlés tagjává az ítélet meg­hozatalától számított öt éven belül nem lehet megválasztani, — én helyesebbnek tartom a javaslat eredeti szövegezését, amely azt mondta, hogy ki kell mondani azt, hogy 5 éven belül nem választható meg képviselővé. Szerintem tehát nem vagylagosan, hanem imperative kell ebben a szakaszban intézkedni. Ami az 53. és 55. §-okat illeti, itt megint az előbb elmondottak alapján elvileg helye­sebbnek találnám, ha az összeférhetlenségi bíróság csak a mandátum sorsáról dönthetne ítéletében. A pénzbírságolás tekintetében sem Bródv Ernő t. barátom álláspontjával, sem Gál Jenő t. képviselőtársam közbeszólásával teljesen nem értek egyet, mert utóvéarre nem lehet szabadjára engedni azt, hogv bárki ma­gánokokból vagy politikai okokból derűre-bo­rúra fel jelentgethesse a képviselőket. Bródy Ernő t. barátom valószínűen úgy okoskodik, hogy ott vannak a büntetőtörvénykönyv ^sza­kaszai a hamis vádra és a hatóság előtti rágal­mazásra vonatkozólag. Szerintem azonban lehet egy összeférhetlenségi bejelentés olyan, amely nem meríti ki a hamis vád vagy a hatóság előtti rágalmazás tényálladékait. ami tehát nem érinti a feljelentett képviselő egyéni be­csületét. (Gaal Gaston: Ezen a téren még nem volt visszaélés, a másik téren rengeteg. Ettől nem félek. Félelmesebb a másik.) Ami a közbe­szólást illeti? szerintem nem szabad olyan rau­)7, ylése 1932 június 21-én, kedden. 115 must teremteni ebben a szakaszban, amely esetleg az indokolt bejelentéseket elriasztja. T, Ház! Ezt a törvényjavaslatot már any­nyi oldalról és mindenféle szempontból boncol­gatták, hogy én a legszembeszökőbb intézkedé­seken csak nagyon futólag akartam keresztül­szaladni és azokról kritikát mondani. A javas­lat szellemét magát — mint felszólalásom ele­jén mondtam — helyeslem és örömmel üdvöz­löm, mert végre látom legalább a jó szándékot (Gaal Gaston: Egyebet se!) arra nézve, hogy ezt a kátyúba jutott magyar parlamentariz­must próbáljuk mai helyzetéből kiemelni. Azon­ban ez nem taz egyedüli lépés a felé a cél felé, hogy azt az erkölcsi válságot, azt a tekintély­válságot, melybe az egész népképviseleti rend­szer került, megszüntessük. Ha azt akarjuk, amint tudom, hogy azt akarjuk, hogy még le­gyen Ijövője Magyarországon a parlamentáris rendszernek, akkor nemcsak arra kell töreked­nünk, amit ezzel a javaslattal próbálunk meg­tenni, hogy a már együtt lévő, a már meg­született parlament erkölcsi nívóját őrizzük meg, hanem arra is, hogy a parlament létre­jövetele, megszületése tiszta legyen, olyan le­gyen, hogy ahhoz kétség ne férhessen a köz­vélemény legrosszabb indulatú tagjai körében sem. En tehát a tárgyalás alatt lévő törvényja-, vaslatot az új törvényalkotások egész soroza­tában csak az első lépésnek tekintem, amely után a következő lépésnek — miként Petrovácz Gyula t. barátom kifejtette — a választójogi reformnak kell lennie. (Helyeslés a baloldalon.) Szerintem a választójogot úgy kell megrefor­málni, hogy a titkosságot nem csupán kiter­jesztjük, hanem az egész vonalon általánosan megvalósítjuk. (Helyeslés a baloldalon.) Minthogy a javaslat alkalmas arra, hogy megindítsa azt a tisztulási folyamatot, mely a tekintélyében alaposan megkopott, nimbuszából nagyon sokat elvesztett parlamentarizmust me­gint szebb jövő felé vezesse, amelyben lassan­ként ismét meg tudjuk szerezni a választópol­gárok, az ország népének bizalmát és előttük a tekintélyünket, éppen ezért, mivel az erre irányuló jószándékot látom és mivel a részletes vita során lehetőségét látom annak, hogy a ja­vaslat némely hibáját orvosoljuk, én azt a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (He­lyeslés és taps a jobb- és a baloldalon. — 'A szó­nokot számosan üdvözlik. Elnök: Szólásra ki következik? Herczegh Béla jegyző: Váry Albert! Váry Albert: T. Képviselőház! A törvé­nveknek és a kiváló államférfiaknak — úgy látszik — közös a sorsuk: Amig élnek, hajlan­dók vagyunk csak a hibáikat látni. A meglévő Összeférhetlenségi törvénvről r mindannyian tudtuk, szinte közös megállapítás volt, hogy az nem megfelelő. (Gaal Gaston: Nagy szerű volt, csak a végrehajtása volt gyalázatos! En­nek is az lesz a vége!) Tudtuk, hogy rendszer­telen és hiányos; tudtuk, hogy főleg a 13. $-ra nézve, a közbenjárási szakaszra nézve és a 14. §-ra, az ügyvédi szakaszra nézve nincs szank­ciója, tehát végrehajthatatlan. Végre mind­annyian kifogásoltuk az összeférhetlenségi ügyekben a parlamenti bíráskodást, melyben pártérdek is közrejátszhatott. Ennek a javaslatnak kellett megjelennie a közéletben, hogy egyesek rájöjjenek arra, hogy az a ma meglévő régi törvény jó, annak dicséretét kezdjék zengeni és hirdessék, hogy a meglévő törvény jó, sőt jobb, mint ez a mos­tani törvényjavaslat. Ha jóhiszemű vagyok,

Next

/
Thumbnails
Contents