Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-107

110 Az országgyűlés képviselőházának 1 ezeknek az ostromoknak, (Jánossy Gábor: iSenkisem ostromolja!) a miniszter úr maradjon azon az úton, amelyet eredetileg kitűzött maga elé és alkossa meg a közéleti tisztességnek várát ebben a törvényjavaslatban, hogy mindazok kimaradjanak, akik nem idevalók, akik befolyásoltan, érdekeiktől függően akarják itt elmondani a maguk mondanivalóit. (Jánossy Gábor: Olyanok nincsenek! Akik itt benn ülnek, azok mind idevalók!) Rá kell térnem (Halljuk! Halljuk!) az eljárási részre. Már annakidején a vita folyamán mindenki hangsúlyozta, hogy érzi azt, hogy ennek az ügynek igazi lényege, legfontosabb része az eljárása rész. Az anyagi jogban is kell bizonyosságnak lennie, de ha az eljárási részben nincs meg a biztosíték, akkor az egész törvény nem ér semmit. Megvallom őszintén, (HoMjuk! Halljuk!) hogy eredetileg és elméletileg azon az állásponton voltam, hogy tulajdonképpen egy testületnek a maga tagjai ügyében magának kell ítélkeznie. (Scitovszky Béla: Szuverenitás!) Ugyanez áll az ügyvédi és a mérnöki kamarára is. (Jánossy Gábor: Contradico!) Mindjárt ott leszek, ahol képviselőtársam tart. Mint mondottam, eredetileg és elméletileg annak a híve vagyok, hogy minden testület maga fegyelmezze önmagát és maga találja meg azt a szervet, amely alkalmas ennek a fegyelemnek a megvalósítására. (Jánossy Gábor: Elfogult!) Elméletileg és elvileg ezen az állásponton vagyok, de ia gyakorlat lazt idézi elő nálam, hogy ne maradjak ezen az állásponton. (Jánossy Gábor: Respice finem!) A gyakorlat ugyanis azt mutatja, hogy egy ' pártbíróság alakul ki, amely nem független. Ez, szerintem, még tetőzve van ebben a javaslatban a felsőházi tagok részvételével, a felsőházi tagok bíráskodásával, ami nem enyhíti, hanem ront ezen a dolgon, mert két közös érdeket állít egymás mellé, amelyek egymásnak szívességeket, lekenyerezéseket hajlandók majd tenni, amiből azután az összeférhetlen diadalmasan kerül ki. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. (Jánossy Gábor: Meghosszabbítjuk!) Szíveskedjék tehát befejezni. Bródy Ernő: Kérek egy negyedórányi meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak a kért meghosszabbítást megadni 1 (Igen.) A Ház a kért meghosszabbítást megadja. A képviselő úrnak tehát még egy negyedóra áll rendelkezésére. Bródy Ernő: T. Ház! Mondom, elméletileg ezen az állásponton vagyok, és azért arra gondoltam, hogy egy esküdtszéki, vagy egy quasi esküdtszéki eljárással lehetne a reformot megcsinálni. De ennek az esküdtszéki eljárásnak nem lehet olyan hermafrodita intézménynek lennie, amilyen ebben a törvényjavaslatban van. Mi az esküdtszéki eljárás lényege? Az esküdtszéki eljárás lényege az, hogy van egy alaplajstrom, amelybe az esküdteket kisorsolják, és minden egyes konkrét esetben van egy szolgálati lajstrom, amelybe annál az esetnél az esküdteket összeválogatják. Az én gondolatom szerint a vádnak és a védelemnek kell konstituálva lennie, s a vádnak és védelemnek visszavetési jogának kell lennie. Ha a vád és védelem a visszavetési joggal élhet, akkor ilyen módon kialakulhat a véletlen vagy a sors beavatkozása folytán is olyasmi, ami az igazságot megközelíti. 07. ülése 1932 június 21-én, kedden. Polónyi Géza az 1901. évi törvény tárgyalása alkalmával felvetett egy gondolatot, amely szintén járható út. Azt mondotta, hogy ezeket a lajstromokat kellene az arányos kisebbségi rendszer szerint választani, tehát úgy a többség, mint a kisebbség ereje és aránya szerint részt vehetne ilyen módon, egy kisebbségi arányos választási rendszer alapján ebben az összealkotott bíróságban. Ahogy tehát én elképzelem, ez az eljárás, az esküdtszéki eljáráshoz megközelítő hasonlósággal, abban az esetben, ha a vád is képviselve van, az ügynek van gazdája, a bejelentésnek van gazdája, a védelem is képviselve van, a vádlott is védekezhetik, az ideális igazságszolgáltatás határához közeledik. (Jánossy Gábor: De mégis a Házak maguk ítélnének!) Igen, a Házak maguk ítélnének. Ez tehát egy elgondolható út. Miután azonban a törvényjavaslat erre a térre nem lépett át, miután magában a törvényjavaslatban is hézagokat és hiányokat látok, s miután nekem semmi félnivalóm nincs attól, hogy a független magyar bíróság elé menjek, megváltoztattam eredeti álláspontomat s azt kérem és indítványozom, hogy a m. kir. közigazgatási bíróság, vagy ha a consensus inkább a kúriai bíráskodásban találkozik, akkor a kúriai bíróság ítélkezzék ezekben az összeférhetlenségi ügyekben. (Jánossy Gábor: Helyes!) Mert ha nincs garanciánk, ha nincs meg a feltétlen biztosítékunk az abszolúte független ítélkezésre, akkor nincs más út. 1901-ben a jelenleg érvényes törvény tárgyalásai alkalmával is nagy gondot okozott ez a kérdés. Az egykori jegyzetekből láthatjuk, hogy maga az a 21-es bizottság is nagy dilemmában volt, és egy kiváló tagjának, Szivák Imrének adott felhatalmazást, hogy készítse el a kúriai bíráskodás tervezetét, úgyhogy ebből a dilemmából kikerült az, hogy a bizottságnak egyik primipilus tagja törvénytervezetet készített el a kúriai bíráskodásra vonatkozólag. (Jánossy Gábor: A legelső Zsitvay-féle tervezetben is a kúriai bíráskodás volt benne. En úgy hallottam!) Azt nem ismerem, de ez nem novum, mert a 21-es bizottságnál is nagy hullámokat vert fel ez a kérdés, és egy könyvben, amely erről a tárgyalásról szól, azt olvasom, hogy a bizottságnak körülbelül fele a kúriai bíráskodás mellett volt. Végre is győzött az az elv és az az álláspont, amely a szuverenitáshoz kapcsolódik, amely szuverenitás alapján minden testület önmagának követeli a fegyelmezés jogát. Ha már most a lefolyt 30 év alatt az össze; férhetlenségi jury bíráskodása más helyzet elé vitt volna bennünket, akkor megmaradhattunk volna ezen a gondolaton. Az összeférhetlenségi jury bíráskodása azonban nagy hézagokat árult el annak következtében, hogy ez egy hermafrodita jury, amelyben a vád nincs szervezve, amelyben a védelem nem kötelező. (Jánossy Gábor: Ne azt mondjuk: hermafrodita — hanem: tökéletlen!) Visszavonom és mondom magyarul, mert én szeretek magyarul beszélni: tökéletlen intézmény. (Jánossy Gábor: Olyan furcsa szó az a másik!) A közönség, a közvélemény megnyugvást az igennel vagy nemmel indokolt ítéletekben csak akkor akkor talál, ha azoknak összealkotása megfelel a közvélemény hangulatának, miután pedig ez a jury nem indokolta meg a maga ítéleteit, ennélfogva niagy hiány, nagy hézag állott be. A közvélemény értetlenül állott az egyes ítéletek előtt. Nem tudta azokat magának megmagya-