Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-107

Az országgyűlés képviselőházának 1 rázni mással, mint pártbefolyással, mint a függetlenség hiányával, (Jánossy Gábor: Ügy van! Ügy van!) mint az egymás iránti barátsággal, (Jánossy Gábor: Elfogultsággal!) amikor főbeütötték nyilvánvaló összeférhetlenségi ügyekben felmentő ítéletekkel. (Jánossy Gábor: Ügy van! Ugy vtan!) Ha tehát az eddigi gyakorlat meggyőzött volna bennünket arról, hogy helyes ez ia jury, s ha az eddigi gyakorlat magának az ' összeférhetlenségi bíróságnak joggyakorlatában is olyan jogalkotásokat produkált volna (Jánossy Gábor: Olyan szellemet!) és olyan szellemet, amely a közvéleményt megnyugtatja, (Jánossy Gábor: Egészséges szellemet!) akkor ezen praxis, ezen kialakult joggyakorlat alapján lehetett volna az a nézetünk, hogy ragaszkodjunk a juryhez vagy egy hasonló intézményhez. (Jánossy Gábor: Igaza van!) Miután azonban ennek ellenkezője történt, miután nemcsak hogy ez nem történt meg, hanem Ei

r közvéleményt főbeütötték, villámként sújtották azok az ítéletek, amelyek az összeférhetlenségi juryből kikerültek, ennélfogva nem marad más hátra, mint ragaszkodni a független magyar bíróság ítélkezéséhez és eljárásához, (Jánossy Gábor: Ez helyes!) mert ebben valamennyien megegyezünk, ebben valamenynyien egyetértünk. A független magyar bírósággal szemben pláne az olyan magas bírósággal szemben, mint iá közigazgatási bíróság, vagy a kúriai bíróság, ahol már pályájuk koronáján lévő férfiak gyakorolják a bíráskodást, semmiféle olyan érzés nem támadhat bennünk, (Jánossy Gábor: Csak az igazságosság!) amely őket erre alkalmassá nem teszi. Nekünk mindenképpen keresnünk kell a módokat (Halljuk! Halljuk! — Jánossy Gábor: Meg kell találnunk, nem csak keresnünk!) és meg kell találnunk a módokat arra, hogy ezzel az összeférhetlenségi törvénnyel helyes jogalkotást produkáljunk. Folyton háborgatják a miniszter urat, pedig én neki is beszélek. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Kérem! — Jánossy Gábor: Nekem mellékesen tetszik beszélni 1) Őszintén meg kell mondanom, — és láthatja a miniszter úr az objektív előadásomból is — hogy nem mesterkélt ellenzéki álláspontot foglalok el, hanem egy egész élet meggyőződését juttatom az ennél a törvényjavaslatnál előadott felszólalásomban kifejezésre. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: En is!) A miniszter úrnál is láttam és tapasztaltam, hogy a miniszter urat ebben az egész kérdésben az önzetlenség, a közéleti tisztaság megteremtésének .szándéka vezeti. Ha néha a miniszter úr lábikrájába harapnak (Gr. Sigray Antal: Milyen kuvaszok?) és néha visszarángatják a miniszter urat az érdekeltek, az önzők, a zsebrákok, (Jánossy Gábor: Kik azok? XTgy-e, erre nem felel?) ne hallgasson rájuk, hanem álljon az igen t

; miniszter úr az önzetlenek, a tiszták, a jószándékúak mellé, mert akkor az igen t. miniszter úr törvényalkotása sikeres, befejezett dolog lesz. Nekünk Magyarországon nagy tradícióink vannak a közéleti tisztaság tárgyában. Nagy államférfiak életüket áldozták a magyar hazának és a közéleti tisztaságúak Magyarországon. (Jánossy Gábor: TTgy-e jobb, ha csak nekünk tetszik beszélni? Saját elvbarátja sem hallgatja!) Engem ismernek barátaim arról, hogy a régi magyar történetet lehetőleg egy felszólalásomból sem hagyom el. És ha visszagondolok a mi eleinkre, ha visszagondolok a 40-es idők nagy embereire; iha visszagon&EPVISELŐHÁZI NAÍLd X. 7. ülése 1932 június él-én, kedden. 111 dolok arra a triászra, (Ügy wan! Ügy wan!) amely Magyarországon Kossuthban. Széchenyiben és Deákban megszemélyesült és megtestesült úgy, hogy egy időben 'három ilyen világító fáklya égett és lobogott a magyar közéletben, amilyen a világon sehol nem volt, tJánossy Gábor: Az irodalomban pedig Petőfi, Arany és Tompa!) — az költészet, ez pedig politika — ha visszagondolok arra, hogy Kossuth Lajos számkivetésben élt, Széchenyi István gróf pedig honfiúi bánatában önkezével vetett véget életének; ha visszagondolok arra, hogy Deák Ferenccel szemben, aki kibékítette a nemzetet uralkodójával, az Osztrák-Magyar Monarchia kincsesháza szegény volt, mert Deák Ferenc nem fogadott el semmit az osztrák-magyar császártól és királytól, (Jánossy Gábor: Egy koszorút kapott a sirjára!), nem fogadott el semmiféle ordót, semmiféle címet és meghalt mint szállodai albérlő és meghalt mint tekintetes úr, ha én, mint a késői kor epigonja, visszagondolok ezekre a nagy magyar Viilágitófáklyákra; ha visszagondolok arra, hogy magyar államférfiak életükkel áldoztak ezért a hazáért; akkor én kívánhatom a mai magyar parlamenttől lésl w. mai magyar közélettől, hogy rongyos igazgatósági tagságot vagy tantiémet odadobjanak azért, hogy ebben az országban béke, rend, nyugalom és munka legyen. (Jánossy Gábor: És tisztesség!) Én ezeknek a nagy szellemeknek emlékére hívom fel a t. Képviselőiház figyelmét. Én ezeknek a nagy szellemeknek utjiain járok, azokat követem, és ezért nem fogadom el a törvényjavaslatot. (Helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon. — Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Krüger Alialdár képviselő úr, milnt a mentelmi bizottság előadója, ]kíván ijedjentest tenni 1 Krüger Aladár: T. Ház! Van szerencsém beterjeszteni a mentelmi bizottság jelentéseit Buchinger Manó, Györki Imre, Beyer Károly és Propper Sándor képviselő urak egy-egy rendlbeli, továbbá Farkas István képviselő úr tizenhánomrendjbelil mentelmi ügyében. Tisztelettel kérem, méltóztasék ezeknek kinyomaitása, szétosztása és annak idején napirendre tűzése iránt fintézkedni. Elnök: A beadott jelentést a Ház kinyomatja és szétosztatja. Azoknak napirendre tűzése iránt annakidején fogok a t. Háznak elő" terjesztést tenni. A vitára visszatérve, szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Gr. Apponyi György! Gr. Apponyi György: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Az egész világon és főkép az öreg Európában mindenfelé beszélnek a páriámén tarizmiu s válságáról, beszélnek arról, hogy a parlamentáris, népképviseleti kormányzás túlélte magát, hogy a mai kor szellemének, a mai kor követelményeinek nem felel meg, hogy valami újnak kell jönnie, más alapokra kell az államok kormányzását helyezni. Ilyenféle hangok nálunk Magyarországon is hallatszanak. A legutóbbi időben itt a Házon belül is történtek utalások erre. Általában a közvéleményben bizonyos elfásultság, elkeseredés, bizonyos illuziót-vesztettség nyilvánul meg a népképviselettel, a parlamenttel szemben. Mindenféle orvosszereket ajánlanak, hiszen Európa ma egy na^y kemence, nagy; kísérleti lombik, ahol próbálkoznak mindenféle parlamentáris, álparlamentáris és nem parlamentáris rendszerekkel. Ott van Szovjetoroszország, ott vannak más államok, ahol diktatúrák» 16