Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-106

Az országgyűlés képviselőházának 106. tozik, de magúhoz az ö'sszef ér hetlens éghez semmi köze nincs, mert semmi tekintetben nem jelent összeférihetlenséget a képviselői magatartással; nem jelent függőséget sem semmi tekintetben .az, hogy ha gerincesen síkraszáll véleményéért és annak hangot ad, még akkor sem, hogy ha az a hangadás vagy kifejezésadás a mindenkori, vagy az akkori elnök tetszésével nem találkozik. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Amikor azt látjuk, hogy a magyar Képviselőház elnöke nem tud felemelkedni arra a pártatlanságra, amelyre felemelkednek a külföldi államok tör vény hozói es tületeinek elnökei, akkor egy ilyen rendelkezésnek a törvényjavaslatba való bevétele ellen a legerélyesebbenés a leghatározottabban tiltakoznunk kell. Elnök: Tiltakozom a képviselő úrnak az elnöki pártatlanságra vonatkozólag tett kijelentései ellen. (Propper Sándor: Arról vannak tapasztalataink! — Kabók Lajos: Bőséges tapasztalatunk van a pártatlan elnöklésről!) Györki Imre: Amikor azt láttuk a múltban, hogy képviselőtársunkat mentelmi bizottság elé utasították és utalta többségi határozattal a Ház, a nélkül, hogy a Képviselőház többségének tudomása lett volna arról, hogy miért történt a mentelmi bizottsághoz való utalás, amikor látjuk és állandóan látjuk, hogy a Képviselőháznak nem is mindegyik elnöke, de némelyik elnöke, kifejezetten csak a baloldal felé szórja intelmeit, s egyáltalán nem reagál azokra a sértésekre, amelyek a túloldalról hangzanak el, akkor nekünk igenis tiltakoznunk kell e javaslatnak intézkedései ellen. (Reisinger Ferenc: A jobb fülére nagyot hall az illető!) Azt látjuk, hogy itt teljesen pártatlanul történnék a mentelmi bizottság elé való utalások. Ha nem lenne már olyan házszabályszerű, rendelkezés, amilyent a házszabályok 195. §-a magábanfoglal, ha nem fejlődött volna ki e házszabályok rendelkezései alapján olyan gyakorlat, amilyen itt megint a többség hatalmánál fogva kifejlődött, hogy teljesen közömbös az, hogy miért utasította a Ház az elnök javaslatára valamely képviselőt a mentelmi bizottság elé, még talán lehetne erre gondolni, azonban a mentelmi bizottság most nem tehet más javaslatot, csak bizonyos megtorló intézkedéseket hozhat javaslatba. Ismétlem, amikor a régi javaslatokkal

t és több évtizedes gyakorlattal szemben többségi határozattal ez a gyakorlat fejlődött ki, akkor újból és újból tiltakozni kell a törvényjavaslatidevonatkozó rendelkezése ellen. Legyünk tisztában, t. Képviselőház, azzal, hogy mandátumunkat — legalább mi, akik itt az ellenzéken ülünk — nem a kormánytól és a közigazgatási apparátustól kaptuk, hanem a választóközönségtől és így a választóközönségtől kapott mandátumunktól sem a kormány, sem a Ház, elnöke; sem pedig többségi határozat bennünket meg nem foszthat. A törvényjavaslat pedig ezt célozza, ezért e törvényjavaslatnak ez ellen a rendelkezése ellen is intézkedni kell. Legyünk tisztában azzal, hogy itt nem lehet kaszinősdit játszani, nem lehet arra az álláspontra helyezkedni, hogy ez zártkörű testület, amelynek kaszinó jellege van és amelyből a többségnek nem tetsző képviselőt éppúgy ki lehet golyózni, mint ahogyan kigolyózzák a kaszinó tagokat. Nem lehet innen kigolyózni azokat a képviselőket, akik talán erőteljesebben, de mégis hangot adnak annak az érzésnek és gondolatnak, amely érzésnek és gondolatnak a hangadására a választóközönség ide a Képviselőházba Őket beküldötte. ülése 1932 június 17-én, pénteken. 91 Amikor tehát egyrészt azt látjuk, hogy a javaslatban nincs elég szankció a közszolgálati öszeférhetlenséggel szemben, nincs elég szankció az államfői öszeférhetlenséggel szem

: ben, nincs elég szankció a kormánytól való függő helyzettel szemben és a gazdasági érdekekkel kapcsolatos összeférhetlenséggel szemben, akkor a legerőteljesebben kell tiltakozni a törvényjavaslat 9. és 26. §-aiban foglaltakkal szemben és ezt a szégyenparagrafusát ennek a törvényjavaslatnak ki kell operálni. T. Ház! Szó volt itt arról, vájjon az a szervezet, amelyet a törvényjavaslat az összeférhetlenségi esetek elbírálására megállapít, alkalmas-e erre vagy nem? E tekintetben is több mint tízéves gyakorlat alapján azt mond hatom, hogy nem lesz alkalmas. Nem látom alkalmasnak még azt a vegyes bíróságot sem, — vegyes annyiban, hogy a tagok fele a képviselők közül, másik fele pedig a Felsőház tagjai közül kerül ki — mert hiszen a törvényjavaslat rendelkezése megmondija, hogy abban az esetben, ha képviselői Öszeférhetlenséígről van szó, akkor az összeférhetlenségi bíróságnak az elnöke és előadója képviselő, ha pedig felsőházi tag összeférhetlenségéröl van szó, akkor a bíróság elnöke és előadója felsőházi tag. Szóval megint csak többségi határozattal történik az összeférhetlenségi eset megoldása. Ezt a magunk sízempontjából elfogulatlannak, tárgyilagosnak tekintenünk nem lehet, különösen pedig nem lehet azon gyakorlat alapján, amely gyakorlat előttünk van a tíz év történetéből, amikor kirívó esetekben sem mondta ki az összeférhetlenségi jury valamely képviselőtársunkra vonatkozólag az összeférhetlenséget. Ezért tehát én csatlakozom azoknak a felfogásához, akik arra az álláspontra^ helyezkednek, hogy ki kell emelni az összeférhetlenség kérdése feletti bíráskodást a Képviselőháznak és a Felsőháznak a köréből és teljesen a független bíróságra kell bízni. E tekintetben teljesen mindegy, hogy az a fiiiggetilen »bírósáig a Közigazgatási Bíróság, vagy a m. kir. Kúria lesz-e. Legfeljebb egy olyan megoldásba lehetne belemenni, hogy abba a Közigazgatási Bíróság, vagy a Kúria tagjainak bevonásával és dominálása mellett képviselők is delegáltassanak. Azt azonban, ami éhben a törvényjavaslatban van, hogy az elnöknek joga van megállapítani, hogy melyik képviselőt jelöli ki az összeférhetlenségi bíróság tagjává, hogy ez a jog teljesen ki van szolgáltatva a nem pártokon felülálló, de a pártokból kikerülő, a pártokba visszatérő és a parttöbbßégtől függő elnöknek, — a kérdésnek ilyen megoldását a maírnnk részéről elfogadni nem lehet. Amikor a törvényjavaslat felett való kritikámat fenntartom a részletes vita alkalmára, már ezúttal megállapítom, hogyha nem is jelent ez a javaslat rosszabbodást a régi törvényes rendelkezésekkel szemben, semmi tekintetben sem jelent javulást, és semmi tekintetben sem szolgálja azt a célt, amelyet szolgálnia kellene, tudniillik az összeférhetenségi kérdés megodását és a képviselői függetlenségnek minden befolyástól mentes biztosítását. Egyrészt azért, mert láttam, hogy az eddigi összeférhetlenségi törvény rendelkezései mellett is inkább a gyakorlatban, inkább az alkalmazásban volt a hiba, és^ ezt . a hibát a jövőben ez az összeférhetlenségi bíróság gyakorlatban éppen úgy el fogja követni, éppen úgy szankcionálni fogja és meg fogja honosítani, mint ahogy eddig volt, másrészt azért»