Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-106

92 Az országgyűlés képviselőházának 1 mert nem hogy javítottak volna a bizottsági tárgyalás alkalmával a 14. és 15. §-ok rendelkezésein, hanem ellenkezőleg, rontottak, továbbá azért, mert a törvényjavaslat zavaros és össze nem függő kérdéseket szabályoz, mert nyitott kapukat hagy és rábízza a többségi pártból kikerülő bíróságra a gyakorlat kialakulását, a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául sem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: A napirend tárgyalására szánt idő letelt. Napirendi indítványt teszek. Javaslom, hogy legközelebbi ülésünket kedden, folyó hó 21-én délelőtt 10 órakor tartsuk és annak napirendjére tűzessék ki az országgyűlés tagjainak összeférhetlenségéről szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. A napirendi javaslathoz szót kért? Esztergályos János jegyző: Kabók Lajos! Kabók Lajos: T. Képviselőház! Az elnök úr napirendi javaslatával szemben indítványozom, hogy a Képviselőház legközelebbi ülését folyó hó 18-án, szombaton délelőtt 10 órakor tartsa és annak napirendjére tűzze ki a munkanélküliség enyhítésére és az Ínségesek megsegítésére vonatkozó intézkedések megbeszélését. (Helyeslés a szélsőbaloláalon.) Az egész országon végigsüvít a nyomorúság jajszava és ma már nincs az országnak olyan területe, ahol nem a munkanélküliségből fakadó nyomorúság volna az uralkodó probléma. Erről tanúskodik az a tény is

; hogy az ország polgármesterei a városi országgyűlési képviselőkkel együtt Ugrón Gábor elnöklete alatt tegnap, június 16-án tanácskoztak a nyomorúság kérdéséről. Az egész értekezleteta munkanélküliség és az ebből fakadó nyomor problémája uralta. A felszólaló polgármesterek egyértelműleg megállapították, hogy az ellátatlanok száma sokkal nagyobb most, mint volt a téli hónapokban. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) , Megállapították egyben azt is, hogy az ellátatlanok számának emelkedése dacára, most nem állanak segítőeszközök rendelkezésre, vagy csak nagyon csekély mértékben. A nyomorúság olyan nagyfokú, — állapították meg egyértelműleg a megjelentek — hogy ,a lehető legnagyobb aggodalommial néznek, a jövő elé. Újpest polgármestere például megállapította, hogy Újpesten naponta átlag öt kilakoltatás tötrtténik és ezzel jelezte azt a megmérhetetlen, magyfokú nyomorúságot, amely az ő vezetése alatt álló városban uralkodik. Az értekezlet javaslatot fogadott el, amely szerint felhívják a kormányt, hogy sürgősen intézkedjék a munkanélküliek támogatása érdekében. Megállapította a.z értekezlet azt is, hogy a nyomorúság két problémára oszlik. Az egyik az állandó ínségesek és öregek problémája, a másik a munkanélküliek problémája. Az a felfogás alakult ki ezen a tanácskozáson és .az jutott érvényre, hogy az ínségeseket és a munkanélkülieket külön kell választani és a munkanélkülieket megkülönböztetett módon kell kezelni. Ezt a tanácskozást bizonyos távlatból is megfigyelve, kétségtelenül meg kell állapítani azt, hogy ezen .a tanácskozáson olyan módon tárgyalták ,az ország mai legnagyobb közgazdasági és szociális problémáját, amilyen módon ezt a kérdést egyáltalában kell tárgyalni és sokkal több érzéket, hozzáértést tanúsítottak az ország polgármesterei ennek a kérdésnek tárgy alásakor, mint amennyit tapasztaltunk itt a törvényhozás színe előtt a törvényhozás részé3. ülése 1932 június 17-én, pénteken. ről. (Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: Közelről látják a bajokat!) Kifogásolták ezen a tanácskozáson »aat is, — szerintem teljes joggal — hogy a kormány a befolyt szükségadónak csak egy csekély részét használta fel az ínségesek segélyezésére és annak nagyobbik hányadát, úgy látszik, a kormány, helyesebben az állam ínségének enyhítésére használ fel. Erről a kérdésről mi nagyon sokat beszéltünk már itt. A költségvetés tárgyalását is felhasználtuk erre, Magam is megpróbáltam a törvényhozás figyelmét reáirányítani erre a rendkívül nagyfontosságú szociális problémára, a törvényhozás azonban — úgy látszik — rideg ós érzéketlen marad továbbra is ezzel a kérdéssel szemben és egyáltalán nem talál semmiféle módozatot arra, hogy enyhítse ezt a borzalmas nagy bajt, mert sem .a költségvetés számadatai, sem a kormány egyéb intézkedései nem tanúskodnak arról, hogy valami olyant akarna tenni, íami alkalmas ennek >a nagy szociális problémának az enyhítésére. Az utóbbi napokat úgyszólván betölti a kormány és az egységespárt tanácskozása a gazdabajok felsorakoztatásával, a gazdabajok megszüntetésére vonatkozó intézkedések megbeszélésével, Én különösebben nem kifogásolom, ha illetkés fórumok és tényezők a gazdabajok orvoslásának módszereit keresik, de azt igenis, kifogásolom, hogy a társadalom egyik-másik rétegének bajaira keresik az orvoslás módszereit, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) a másik társadalmi réteg, a nagyobb, a hatalmasabb társadalmi réteg bajainak orvoslásával pedig egyáltalában nem törődnek. (Farkas István: A feudális tízezerholdasok érdé keivel törődnek, de a munkások bajaival nem!) Megállapították azt, hogy egyedül a fővárosban ezidőszerint 63.000 az ínségesek száma. Ha azt vesszük figyelembe, — minthogy komoly számadat nincs az egész ország ínségeseiről — hogy Budapest az ország lakosságának egynyolcada, ha tehát ezt a számot nyolccal megszorzom, akkor azt látom, hogy legalább fél millió ínségessel kell számolni, holott köztudomású, hogy a vidéki, a falubeli ínség talán még felülmúlja a fővárosi nyomorúságot is. Szemben vagyunk tehát egy rendkívül nagy kérdéssel, amelyet nem lehet lekicsinyelni, amely kérdés orvoslása elől nem lehet és nem szabad elzárkózni. Éppen ezért ezt az alkalmat is ismételten felhasználom arra, hogy megpróbáljam, megkíséreljem a törvényhozás figyelmét ráterelni erre a problémára és hogy a kormány felé odakiáltsam hangos szóval: tessék tenni ebben a nagy, fontos kérdésben valamit, mert óriási bajok fognak ebből származni. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbalol dalon.) Az ország polgármesterei maguk látják, hogy baj lesz ebből, mert szemtől-szembe vannak napról-napra ezzel a kérdéssel és a törvényhozás meg akarja tartani továbbra is ridegségét, elzárkózottságát. Ez az, ami ellen tiltakozunk, hogy nem lehet a társadalom bajbajutottjait megkülönböztetni olymódon, hogy^ az egyik réteggel semmit sem törődünk, a másik réteg felsegítésére pedig mindenféle segítési módszert kihasználnunk. (Ügy van! a szélsőbaloldalon'.) T. Képviselőház! A mai nagyfokú nyomorúsághoz hozzájárul az a kapitalista felfogás, amely szerte végig az egész országban tapasztalható. És itt igazán mindegy, hogy a kapitalista milyen, hogy milyen vállalkozásba bocsátja tőkéjét. Legyen az ipari, kereskedelmi vagy mezőgazdasági vállalkozás, egyaránt azt