Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.
Ülésnapok - 1931-99
284 Az országgyűlés képviselőházának dasági szemüvegen keresztül nézzük a szeszkérdést, akkor odajutunk, hogy itt elsősorban a borkérdésen keresztül kell vele foglalkoznunk. Kétségtelen, hogy a bornak a szeszkérdésbe való bekapcsolódása a borpárlat révén történik. A borpárlat magában véve természetesen még nem olyan dolog, amivel a borértékesítést elintézni is lehetne. (Helyeslés.) De, ha tekintetbe vesszük, hogy az egész világon és nálunk is az értékesítési kérdésnek súlypontja a minőségi kérdés, akkor konstatálnunk kell, hogy a bor minőségi kérdésének megoldása abban rejlik, hogy a minőséget rontó borkvantumok kikapcsoltassanak a borértékesítésből, hogy ne rontsák a jobb borok értékesítésének lehetőségét. Éppen ezért nagyon fontos a borpárlat kérdése még akkor is, ha nem terjed ki nagyobb mennyiségre, mint a forgalomba kerülő bornak 20—25%-ára. A borpárlat kérdése az, amely tulajdonképpen sarkpontja azon oknak, amiért én a szeszkérdést szóvá akarom tenni. A borpárlat kérdését az idén a gyakorlatban a 156.000 számú rendelet alapján oldották meg. Ez egy rendelet, amely egy ad hoc megállapodás következménye volt. A rendelet augusztus 31-én lejár és azután teljes bizonytalanságban áll a jövő, hogy mi fog történni. Szükségesnek tartom azt, hogy ez a kérdés necsak sürgősen intéztessék^ el, hanem hogy intézményesen is intéztessék el, vagyis, hogy keresni kell valamiféle szeszkvantumot, amely a borpárlat, illetőleg a bor- és gyümölcspárlat céljaira biztosítva legyen. Az a megoldás, amelyet a 156.000. számú rendelet statuál, nem kielégítő, mert percentualiter vette csak tekintetbe a fogyasztásra kerülő szesz 50%-á-t és egyáltalában semmi biztosítéka nincs a gazdaközönségnek arravonatkozólag, hogy tényleg ez az 50% l , amelyet akkor 14.000 hektoliterbe számítottak, de facto át lesz-e véve. Azért, hogy a kérdés intézményesen legyen elintézhető, kutattam azt, hogy hol volna olyan kvantum szesz, amely erre, a célra felhasználható volna. Ha a magyarországi szeszfőzés történetét átnézzük, megállapíthatjuk azt, hogy általánosságban az az elv volt elfogadva, amelyet 1908. óta szintén már többször leszögeztek a különböző indokolásokban, hogy az ipari szeszgyárak révén megadott kontingens bizonyos mennyisége, szuccesszive a mezőgazdasági szeszgyárak fejlődésével, a mezőgazdaságnak adatik át, vagyis, hogy az ipari szeszgyárak kontingense nem egy olyan mennyiség, amellyel mint pozitívummal, okvetlenül számolni kell. Ezt maguk a törvények is elismerik. (Fellner Pál: Abszolút tévedés!) Ez így érvényesült a gyakorlatban és ezért történt, hogy az 1908. évi XXVIII. te. apasztotta az ipari szeszfőzdék kontingensét. Az ipari szeszfőzdék kontingense apasztásának előzménye pedig egy Wekerle által Összehívott 9 tagú bizottság munkája volt, amely bizottságban meglehetősen szélsőséges és ellentétes nézetek merültek fel, míg végre azután éppen a szeszérdekeltség, az ipari szeszfőzdék képviselői állapították meg azt, hogy 90.000 hektoliter az a határ, ameddig kontingensük apasztható. Az 1908 : XXVIII. te. előírta azt, hogy az ipari szeszgyáraktól elvett kontingens hektoliterenként 65 koronával legyen megtérítve. Ezt a megtérítést az ipari szeszgyárak de facto meg is kapták. (Gaal Gaston; A kontingenst visszakapták. Felvették az árát, azután visszakapták! Állítom Fellner képviselő úr, ha ta99. ülése 1932 június 7-én, kedden. gadja, akkor is állítom, hogy aminek az árát felvették, — visszakapták! — Fellner Pál: Hangosan én is tudok beszélni, képviselő úr!) Elnök: Csendet kérek! Br. Inkey Pál: Ez tényleg megtörtént, mert az 1921. évi rendezést megelőző időben ezek után a bizonyos megtérítések után az volt a helyzet, hogy az ipari szeszgyáraknak 55.723 hektoliter kontingensük volt. (Fellner Pál: És tegyük hozzá, hogy 220.000 hektoliter termelésük!) Ezt a excontingenst a t. közbeszóló képviselő úr ne vegye rossz néven, hogy nem tekinthetem olyannak, amit bármilyen tekintetben számításba kellene venni, mert hiszen a szeszkérdés csak addig kapcsolódik^ bele a mi megítélésünkbe, ameddig az állam részéről bármiféle kedvezményben részesül. (Gaal Gaston: Ez a lényeg!) Űgyhogy ha ennél nagyobb kontingenst főztek ki, az üzlet volt a szeszgyáraknak. Ezért nagyon is természetes az, ha én azt a helyzetet szögezem le, hogy de facto 55.723 hektoliter kontingensük volt a szeszgyáraknak 1921 előtt. Amikor azután az 1921 :XLI. te. szerint a kereteket felállították, megállapították a 240.000 hektoliteres összkeretet, és ennek egyharmad részét, a 80.000 hektolitert az ipari szeszgyáraknak adták át, vagyis az ipari szeszgyárak visszakaptak... (Nagy zaj. — Gaal Gaston; A kontingenst visszakapták! Megkapták az árát és visszakapták a kontingenst, de az árát nem adták vissza! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Nagy zaj a Ház minden oldalán. — Fellner Pál: Ez nincs így! — Gaal Gaston: Ez nemzeti ajándék! — Kuna P. András: A kisüstöt meg agyonütötték!) Csendet kérek! (Zaj.) Br. Inkey Pál: Az ipari szeszgyárak visszakapták kerekszámban körülbelül 25.000 hektoliter szesz^ kifőzésére az engedélyt, olyan 25.000 hektoliterét, amely már egyszer meg volt nekik váltva. (Nagy zaj. — Kun Béla: Duplán ráfizetett a mezőgazda! — Zaj.) Vagyis nemzeti ajándékot kaptak. (Zaj bal felől.) Elnök: Csendet kérek! Br. Inkey Pál: A 25.000 hektoliterben látom azt a mennyiséget, amelyet a kormány felhasználhat arra a célra, hogy intézményesen megoldhassa a bor- és gyümölcspárlat kérdését. Erre vonatkozólag leszek bátor határozati javaslatot benyújtani. (Zaj. — Kun Béla: A kisüstöt megnyomorították! — Kuna P. András közbeszól.) Elnök: Csendet kérek! (Gaal Gaston: András bácsi megitta a maga részét! — Élénk derültség balfelől!) Br. Inkey Pál: Már most ha a borkérdésnél bekapcsolódunk a szeszkérdés egyéb komplexusaiba, nem szabad elmulasztanom, hogy szóvá tegyek bizonyos anomáliákat, amelyek a szeszfőzés terén tényleg fennállanak, és azt hiszem, hogy ebben a tekintetben a t. előttem felszólaló képviselő úr nem fog nekem ellentmondani. Az ő szavaira hivatkozom, amikor felszólalásában azt mondta, hogy veszteséges árakon termelni nem lehet. (Gaal Gaston: Ezt Kenéz Béla kijelentette a miniszteri székből!) Már most ha a szeszérdekeltség kalkulációit látjuk, meggyőződünk minden alkalommal arról, hogy a szeszfőzés kérdése azért nehéz, azért komplikált, mert itt van egy bizonyos mennyiségű exportra kerülő szesz, amelynek termelése veszteséggel jár. Most, ha olyan valakihez fordulok, akinek ebben a szeszérdekeltségben súlyos szava van, kérdem, hogyan egyezteti ezt össze az. zal az álláspontjával, hogy veszteséggel termelni nem lehet? Közel áll az az elgondolás,
