Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-99

Áz országgyűlés képviselőházának 99. hogy szükségesnek tartanám a szeszkontingenseknek, a szeszkeretnek revízióját. (Élénk helyeslés balfelől. — Gaal Gaston: Ne legyen veszteség, ne kelljen a mi bőrünkre exportálni!) Ne legyen veszteséges export, amely értékesítésével lenyomja a belső árakat. (Zaj. — Jobboldalról egg idegen a képviselői padsorok közé lép.) Elnök (csenget): Figyelmeztetem, hogy idegennek a tárgyalóterembe jönni tilos! (Az illető sietve elhagyja a termet.) Br. Inkey Pál: Vissza fogok térni erre a témára és folytatni akarom ott, hogy a borpárlat kérdését intézményesen kellene rendezni. Ezzel kapcsolatban azt a tételt akarnám itt leszögezni, amelyet benyújtandó határozati javaslatom szintén tárgyaz, hogy a fogyasztási célra elsősorban és kizárólag a gyümölcsből és borból készült szesz használtassék fel. Erre vonatkozólag nem csodálnám, ha az ipari szeszérdekeltség részéről ellentmondásra találnék. Legyen szabad megint ép az előttem szólott képviselő úrra hivatkoznom, aki azt mondotta, hogy nem szabad balkáni nívóra lesüllyednünk. Ennek a balkáni nívónak jellemzésére rá akarok mutatni Romániára. Romániában tényleg úgy van, hogy a fogyasztási szeszt csakis gyümölcsből szabad készíteni, de ez nem balkáni állapot, mert Franciaországban ugyanígy van. Franciaországban akkor lett ez így rendezve, amikor Franciaországban ugyancsak megcsinálták, mint nálunk, a szeszkeverési rendeletet az autóbenzinre vonatkozólag, (Zaj.) tehát amikor a franciák megcsinálták a szeszkeverési rendeletet, akkor a francia szeszfőzdék egy újabb piacot kaptak ajándékba a motorszesszel és ennek fejében egy áldozatot Is kellett hozniok. Nálunk az ajándékot megkapta a szeszérdekeltség, de az áldozatot nem hozták meg. (Nagy zaj és közbeszólások a Ház minden oldas Ián. — Kuna P. András: Szegény Ivády ezért bukott meg! — Zaj.) Éppen azért ennek a kérdésnek sürgős rendezését óhajtom. Rá kell mutatnom arra, hogy amennyiben a kontingenskeret újabb megállapítása egy lényegesebb változást eredményezne a kifőzésre kerülő szesz mennyiségére vonatkozólag, akkor előáll a kérdés, amelyre már ezek a régi intézkedések provideáltak, hogy hogyan kell az ipari szeszérdekeltség terhére kontingentálni ezeket a mennyiségeket. (Halljuk! Halljuk!) Ha — tegyük fel — ez a rendelkezés azt eredményezné, hogy ez olyan nagyfokú lecsökkenését jelentené a kifőzésre kerülő szeszmennyiségnek, hogy nem volna nagyobb, mint a mezőgazdasági szeszgyárak által készített szeszmennyiség, úgyhogy ennek következtében az ipari szeszgyáraknak szeszfőzés egyáltalában nem maradna, még akkor is legyen szabad ennek az eshetőségnek indokolására közgazdasági és főleg pénzügyi téren domináló nagy szerepet játszó Teleszky Jánosnak 1914 júniusában beadott törvényjavaslatával kapcsolatos indokolásából a következőket citálnom (olvassa): «Az ipari szesztermelésnek mutatkozó nagyobbfokú növekedése abból származik, hogy a többi a kontingentálási rendszer óta fennálló ipari szeszfőzdék exkontingens szesztermelésüket tetemesen fokozták. Olyképpen vélem az alkalmas intézkedést megteendőnek, hogy az ipari szeszfőzdék arra a keretre szoríttassanak, mely azoknak a jelenlegi szeszfogyasztás zavartalan elláthatása érdekében szükséges termelését képezi, vagyis hogy az ipari szeszfőzdéknek a szeszfogyasztás ellátásában olyan mennyiség biztosíttassék a jövőre, mely megfelel a jelenlegi fogyasztás azon részének, amely a jelenülése 1932 június 7-én, kedden. 285 legi mezőgazdasági összes szesztermelést meghaladja, a szesztermelésnek a belfogyasztáson alapuló további fejlődése pedig egészben a mezőgazdasági szeszfőzés részére biztosíttassék.» Vagyis már ottan leszögezte Teleszky János azt, hogy az ipari szeszérdekeltségnek csak az említett mennyiség kifőzése indokolt. (Zaj. — Fellner Pál: Ez csak kiragadott részlet!) Ha ki is van ragadva ez a részlet, de benne van. (Fellner Pál: De helyes összefüggésben kell a dolgot előadni!) Tekintettel arra, hogy az ipari szeszfőzdéknek ez ellen való panaszát adatokkal lehet bizonyítani, távol áll tőlem az, hogy azt az elvet megdöntsem, amelyet régebbi intézkedések leszögeztek már 1908-ban, és amely szerint a közérdek nem szólhat a mellett, hogy az ipari gyáraktól a kontingens elvonható legyen anélkül, hogy ezek a gyárak a legteljesebb kárpótlásból részesüljenek. Én nem akarok semmit kárpótlás nélkül elvenni tőlük, én csak azt akarom, hogy a szeszkeret rendeztessék. Amint a veszteséggel termelt exportszesz kikapcsoltatik, abban a pillanatban biztosíttatik egyszersmind az is, hogy a többi szesz eladásánál bizonyos haszon fog mutatkozni. Ebből a haszonból pedig az ipari szeszgyárak kárpótolhatok lesznek. Az idő rövidsége folytán kénytelen vagyok ezzel a szeszkérdéssel egészen röviden végezni és erre vonatkozólag majd egy határozati javaslatot leszek bátor benyújtani. De meg kell még említenem egy körülményt, amely egy, a közelmúltban napvilágot látott miniszteri rendelettel kapcsolatos. 1932 május hó 3-án a pénzügyminisztérium kiadott egy 63.548 sz. rendeletet. Ennek a rendeletnek van két olyan passzusa, amely az én kritikámat kiváltja. Az egyik része a rendeletnek az, amely a szesz finomítására vonatkozik, és amely a gyümölcspárlatnak, továbbá a gyümölcspálinkának a neutralizálásától eltilt mindenkit, kivéve a szeszkartelhez tartozó finomítókat. (Gaal Gaston: Ez természetes! Nem is lehet rajta csodálkozni! — Zaj a balközépen.) Ezt nem tartom célszerűnek, mert ezzel tulajdonképpen éppen az ellenkezője mondatik ki annak, amit egyetemes mezőgazdasági érdekből kívánunk, hogy tudniillik elsősorban gyümölcsés borfélékből készült szesz használtassék fel a fogyasztási célokra. (Kun Béla: Ügy van!) Van ugyan a 156.000 számú rendelet 4. §-ának nyolcadik bekezdésével kapcsolatban egy intézkedés: «a borpárlatnak természetes állapotában való felhasználása akadályba nem ütközik». Ez hipokrita kifejezés, amely abszolúte nem jelent semmit sem. Ebben a rendeletben van még egy olyan intézkedés, amelyet szintén kifogásolnom kell. Vannak bizonyos kérdések, melyeknek megállapítása nehéz, tudniillik, hogy a törköly- vagy seprőpálinkafőzéisnél nincs-e bor belekeverve és akkor igénybe vehető a szeszértékesítő szaktudása. Ez azonban odáig megy, hogy «a szeszvállalkozók tűrni kötelesek az Országos Szeszértékesítő Részvénytársaság beleavatkozását, amennyiben ennek a megbízottja az illető szeszfőzde könyveit és levelezését megvizsgálhatja». Bocsánatot kérek, ez olyan hatósági jogkör adása egy hatóságon kívül álló vállalkozásnak, nevezzük azt kartelnek vagy nem kartelnek, ami az én jogi, alkotmányjogi érzésemmel egyáltalában nem egyeztethető össze. Éppen ezért ezt a kérdést is kifogásolnom kell és benyújtandó határozati javaslatom szerint korrigáltatni akarom. Még egy-két szót legyen szabad szólnom, a 39*