Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-96

130 Az országgyűlés képviselőházának Büchler képviselő úr azzal a gondolattal foglalkozott és beszédének az volt a vezérfonala, hogy ott vizsgálatot indítottak és Hódmezővásárhelyen nem találták nyomát annak, hogy a mezőgazdasági munkásokat visszatartották volmia az aratási és eséplési szerződésektől, tehát a főbb gazdasági (munkálatok vállalásától. Örömmel veszem tudomásul, hogy így van, de kérem, hogy tartsanak mindenütt vizsgálatot, és ahol nem így van, változtassanak rajta, mert tudomásom szerint a szociáldemokratapárt nem egy helyen nemcsak befolyásolta, hanem meg is akasztotta a szerződések megkötését, ami pedig magának a földimívelő népnek első legfontosabb szükséglete. Meskó igen t. képviselő úr foglalkozott egyebek között a traktor-kérdéssel is. Azt mondta, hogy a fennmaradó traktoradósságok kérdését megoldSásra kell vinni. Itt azzal válaszolhatok, hogy az Országoia Magyar Gazdasági Egyesület részéről meg is indult ilyen akció. Ügy láttam, és úgy jelentették, hogy ezt a mezőgazdasági gépgyárak is szívesen vették. A miajgam részéről igen melegen fogotm ezt pártfogolni, és hacsak lehet, megoldásra vinni. Ez közös érdeke úgy a mezőgazdaságnak, mint a mezőgazdasági gépgyáraiknak, és remélnem kell, hogy a végén mégis, össze fognak kerülni. Ezekben voltam bátor ia felszólalásokra reflektálni és kérem a cím elfogadását. (Helyeslés a jobboldalon-) . Elnök: Miután az előadó úr nem kíván szólni, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítóim. Tekintettel arra, hogy ellenkező indítvány nem tétetett, a,z 1. címet elfogadottnak jelentem ki. Következik a 2. cím. Kérem annak felolvaBrandt Vilmos jegyző (olvassa a 2. címet): Br. Tnkey Pál! Br. Inkey Pál: T. Ház! A földmívelésügyi miniszter úr felszólalásában, amely nagyon részletes, volt és kitért mindenféle megjegyzésre, ami elhangzott, valószínűleg elnézés folytán nem tért ki egy ím eg jegyzésemre, amelyet tegnap az általános vita során tettem, amikor az erdőtörvénynek minél előbb kívánatos előterjesztését tettem szóvá. Legyen szabad egészen röviden azt a kérést intéznem hozzá, lenne szíves felvilágosítani, mikor van kilátás arra, hogy az ertdlő tör vényt

er vezet, amely tudtommal készen van, a Ház elé kerüljön? Az ország erdőérdekeltsége^ és erdőgazdasága ugyanis nehezen várja már ennek a törvénynek revízióját. Elnök: A földmívelésügyi miniszter úr kíván szólni. vitéz Purgly Emil földmívelésügyi miniszter: T. Képviselőház! Az erdőtörvénnyel foglalkozni fogok, amint annak pénzügyi lehetősége meglesz, — mert hiszen méltóztatnak tudni, hogy minden ilyen alkotás bizonyos terhekkel jár —• s amint azt látom, hogy^ annak terhei arányban állanak azokkal a pénzügyi lehetőségekkel, amelyekkel az erdőgazdaságok rendelkeznek és általábanvéve a köz rendelkezik, be fogom terjeszteni az erre vonatkozó törvényjavaslatot. (Helyeslés.) Br. Inkey Pál: Köszönettel tudomásul veszem. Elnök: Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Senki sincs feliratkozva. Elnök: Kíván-e még valaki szólni? (Nem!) 96. ülése 1932 június 3-án, pénteken. Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. A 2. cím meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. Következik a 3. cím. Kérem annak felolvasását. Brandt Vilmos jegyző (olvassa a 3. címet): Br. Inkey Pál! Br. Inkey Pál: T. Képviselőház! A 3. címhez szólva legyen szabad a t. földmívelésügyi miniszter úrhoz azt a kérést intéznem, hogy az állattenyésztés fejlesztése során ne mulaszsza el programmjába felvenni a magyar szarvasmarha tenyésztésének fejlesztését az ország azon vidékein, ahol a magyar szarvasmarhatenyésztés elsősorban indokolt, tehát az Alföldön. A magyar szaryasmarhafajta az» Alföldnek egy tipikus jószága. Ha így megy tovább az állattenyésztés terén az a propaganda, amely az Alföldön r is a nyugati szarvasmarhafaj ok tenyésztésére irányul, lassanként eltűnik ez a magyar szarvasmarha, ez pedig nagy károsodást jelent nemcsak a tekintetben, hogy egy értékes magyar marhafajta pusztul el, de károsodást jelent abból a szempontból is, hogy az a vidék, amely ezt a szarvasmarhafajtát kitenyésztette, és amely elsősorban hivatott ezt tenyészteni, elesik a mai viszonyok között lukrativ tenyésztési ágtól. Szóiba kell még hoznom ennél a címnél azt, hogy a tejtermékek ellenőrző állomásának költségeire a 6. rovatban 50.000 pengő van felvéve. Ez a tejellenőrzőállomás a vaj márkázását végzi, ami rendkívül helyes és nagyon kívánatos eljárás, és ami; vajexportunkat — amint a miniszter úr is reámutatott — nagyban emelte. Konstatálom azonban, hogy az esetben, ha az az exportált 183 vágón vaj hordóban ment ki, 800 pengő volt vagononként az az összeg, amelyet az érdekeltségek fizettek. Ennek révén körülbelül 150.000 pengőnek kellett befolyni. Ezen összeg elszámolására vonatkozólag semmiféle adatot nem találok a költségvetésben. Nem kérek én most konkrét választ a miniszter úrtól erre vonatkozólag, hiszen lehet, hogy a miniszter úr nincs is kellőképpen tájékoztatva erről a dologról, de nagyon kérném, nézzen utána, hogy ez hogyan és miképpen van elszámolva. Szóba kell még hoznom ennél a címnél az állatnevelés kérdését. Őszintén és nyiltan megvallom, hogy én az állatnevelőgazdaságok fenntartását egyenesen szükségtelennek és azokat megszüntetendőknek tartom. Tudom, hogy a csikóneyelés ezek célja. Ha ez^ rentábilis, tessék ezt rábízni a magyar gazdákra, akik ezeket a csikókat éppen oly jól és sokkal olcsóbban fel tudják nevelni, mint ahogy nevelik az állami csikótelepek. Ki kell még térnem egy, az állattenyésztéssel kapcsolatos kérdésre, amely tudajdonképpen az állami gazdaságokhoz tartozik, de tényleg állattenyésztési kérdés. Nem tartom t. i. egészen helyesnek és az állattenyésztő gazdaközönség érdekeivel megegyezőnek azt, hogy a tenvészállatvásárokon, amelyek éppen a főpiacát és lehetőségét képezik annak, hogy az állattenyésztők tenyészállataikat eladhatják, az állami ménesbirtokok olyan nagyszámú állattal konkurrenciát csinálnak azoknak, akik nagy költséggel, egész munkájukkal nevelt állataikat értékesíteni óhajtják. Azt hiszem, tekintettel arra, hogy ezek az állami ménesbirtokok elsősorban köztenyésztés számára szol-