Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-96

Âz országgyűlés képviselőházának 96. ülése 1932 június 3-án, pénteken. 131 gáltatnak állatokat, ahol az állattenyésztési felügyelőségek mindig megtalálják: azokat, sokkal helyesebb lenne, ha a tenyészállatvásár elárusítási lehetőségei tisztán a gazdaközönségnek maradnának meg. (Helyeslés.) 1 Más megjegyzésem nincs. Elnök: A földmivelésügyi miniszter úr kíván szólni. vitéz Purgly Emil földmivelésügyi miniszter: T. Képviselőház! Ami a magyar szarvasmarhatenyésztést illeti, itt elismerem azt, hogy ez nagyon figyelemreméltó ágazat, de ma köztenyésztés nincs is benne, csak igen kivételes helyeken és a'hol nincsen, ezt ott újra bevezetni nem is volna helyes, okos és célirányos. Magával a tenyészettel,, mint magánkézen lévő tenyészettel, nagyon szívesen foglalkozom és nagyon jól ismerem ennek a tenyészetnek előnyeit. Ami a tejtermékeket ellenőrző állomás költségvetését illeti, ez mindig benyujtatik a földmivelésügyi minisztériumba, ott átnézik és a vonatkozó költségek azokat a célokat szolgálják, amelyeket az igen t. képviselő úr említett. (Helyeslés.) Elnök; Szólásra következik?Brandt Vilmos jegyző: Mojzes János! Mojzes János: T. Képviselőház! Sajnálattal látom, hogy - az állattenyésztés, r fejlesztésére a most tárgyalás alatt álló költségvetés mindössze 175.000 pengő összeget irányoz elő. A Költségvetésnek ez a tétele tulajdonképpen szomorú jellemzője egész költségvetésünknek. Látjuk, hogy ennek a címnek több mint 2 millió pengőt kitevő kiadásaiból a tulajdonképpeni produktív kiadásokra mindössze 175.000 pengőt irányzott elő ez a költségvetés, viszont a többit az aminisztráció kiadásai, az improduktív kiadások nyelik eh Jói tudjuk,, hogy a mezőgazdaság a legutóbb eltelt néhány év alatt, amióta a gazdasági válság mind jobban és jobban kiélesedett, jóformán egész jószágállományától, egész gazdasági felszerelésétől kénytelen volt megválni. Tehát már ez okból is szükséges lenne

% hogy a kormány ezt a kérdést, az állattenyésztést és az állattenyésztés fejlesztéséneik kérdését sokkal nagyobb mértékben karolj'a fel és erre a célra nagyobb összeget irányozzon elő. De tulajdonképpen nem is eibihen ja vonatkozásiban akartam ezt a kérdést szóvátenni. A mezőgazdaságnak nagyon szomorú tapasztalatai vaunak az ilyen. úgynevezett produktív előirányzatokkal, a termelési hitelekkel és termelési és állattenyésztési akciókkal kapcsolatban. Hiszen, amint tudjuk, néhány évvel^ ezelőtt a kormány nagyobb összegeket is irányzott elő az állattenyésztés céljaira, s azonkívül a kormány támogatásával nagyobb Összegek folyósíttattak ilyen célokra. Azok «a gazdák, akik ezekhez a hitelekhez hozzájutottak, akkor svájci tenyészállatokat és egyéb faj állatokat 7—800 pengős árakon voltak kénytelenek megvásárolni, mia pedig ugyanezektől az állatoktól, ezektől a tenyészállatoktól, 100, 120 vagy^ 150 pengős árak mellett kénytelenek megválni, mert ezeket a hiteleket, amelyeket ^állattenyésztés céljára, tenyészállatok bevásárlására adtak, a gazdáknak sorjában felmondták,^ és olyan időben kényszerítik ezeket a gazdákat, akik ilyen állattenyésztési hiteleket vettek igénybe, a hitelek visszafizetésére, amikor ők a reális értéknek egy csekély hányadáért kénytelenek tovább eladni azokat az állatokat, amelyekbe ezeket az összegeket befektették. A miniszterelnök úr nemrégiben kijelentette, hogy ő a moratóriumra semmiféle vonatkozásban nem kíiván irátérni. Én — ellentétben a miniszterelnök úr kijelentésével — igenis, szükségesnek tartom, hogy ez a moratórium feltétlenül adassék meg á mezőgazdáknak és szoknak az intézeteknek, amelyek állattenyésztési hitelek kibocsátásaival foglalkoztak, tiltassék meg, hogy a mai időkben, amikor a mezőgazdaság saját hibáján kívül nem képes, eleget tenni fizetési kötelezettségeinek, ezeket a hiteleket a mezőgazdáknak felmondhassák. De kénytelen vagyok foglalkozni a mezőgazdasági moratórium kérdésével kissé általánosabban is, nemcsupán az állattenyésztési hitelekkel kapcsolatban, mert hiszen a mezőgazdasági beruházások túlnyomó résí&e tulajdonképpen arra fordíttatott és arra költötték el a hitelt igénybevevő gazdák ezeket a kölesönöket, hogy a háború alatt és az ;a,latt az idő alatt, amikor beruházásokat nem volt módjukban eszközölni, lerongyolódott instrukciójukat kairibahozhassák, kiegészíthessék. A mezőgazdasági hiteleknek túlnyognó részét tehát tulajdonképpen ilyen célokra költötték el. A miniszter úr azt mondotta, hogy a moratóriumra semmiféle vonatkozásban sem kíván áttérni a kormány, pedig a mezőgazdaság akár tőketörlesztést, akár tőkeíizetést, akár kamatfizetést kíván teljesíteni, ezt tulajdonképpen csak kétféle módon teheti; vagy úgy, ha újalbb hitelt kaphat, vagy akkor, ha olyan jövedelmi többletet tud felmutatni, olyan jövedelmi pluszt tud produkálni, aimely plusz a termelési költségek, a rezsiköltségek és a közterhek levonása után fennmarad. Látjuk azt, hogy a mezőgazdaság ma újabb hitelhez nem tud jutni, viszont ilyen többletjövedelmet a mezőgazdaság a mai árak mellett, a mai termény- és állatárak mellett előállítani képtelen. Azok a lépések, azok az igazán kezdő lépésiek, amelyeket részben eiz, a kormány, részben a megelőző kormány ennek a kérdésnek szabályozása érdekében eddig tett, — ami tulajdonképpen abban merült ki, hogy a múlt képviselőház megszavazott egy úgynevezett földteherrendlezési törvényt, amely segíteni kíváni az eladósodott birtokokon és az eladósodott mezőgazdákon — nem vonatkoztak a zálogleveleken alapuló hitelekre. Ez a földteherrendezési törvény azokra a birtokokra és azokra az eladósodott mezőgazdákra vonatkozólag rendelte el a teherrendezést, akik a törvény és a vonatkozó rendeletek szerint stem túlságosan eladósodva nem voltak, sem pedig* adósságuk a törvény szerint nem mondható túlkevésnek, úgyhogy ezek a birtokosok önmagukon saját erejükből is tudnának segíteni. Pedig ha, ezt a mezőgazdasági moratóriumot, amelyre nemcsak szükség van, hanem amely egyenesen elkerülhetetlen, nem terjesztjük ki a földteherrendezésbe bevont birtokok tekintetében! a zálogleveleken alapuló hitelekre is, akkor ez az egész eljárás, teljesen illuzórius. Egyszerűen nem tudom megérteni, hogy mi értelme van ma, amikor itt transzfermoratórium van, annak, hogy a zálogleveleken alapuló akár belföldi, akár külföldi eredetű hitelekre ezt a moratóriumot még mindig nem terjesztették ki. Amikor ezt a törvényt megszavazták, meg tudom érteni, hogy akkor egy ilyen rendelkezés belekerülhetett ebbe a törvénybe, mert akkor még számítottunk külföldi hitelre, akkor esetleg szükség lehetett ilyen intézkedésekre és célszerűek lehettek ilyen intézkedések

; hogy hitelképességünk látszatát a külföld felé