Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-96

92 A» országgyűlés képviselőházának 9 6. ülése 1932 június 3~an, pénteken. Vázsonyi János: T. Képviselőház! Belekapcsolódva az előttem szólott t. képviselőtársam utolsó mondatába, teljes mértékben helyeslem azt, amit ezen a téren mondott, mert tényleg, az iparcikkek túlmagas ára kell, hogy leszállíttassék. Ez azonban nem a kiskereskedelemnek és a kisiparnak a feladata, hanem feladata annak a protekcionizált gyáriparnak, amely háromszor kapott nemzeti ajándékot: először a vámvédelemnél, másodszor a devizaarisztokráciánál és harmadszor azzal, hogy a külföldről olcsón vásárolt nyersanyagokat, amelyeket most már odakünn olcsóbban kap, idebenn a kereskedőnek mégis a régi áron számlázza, nem véve tekintetben a nyersanyagok árának esését. így végeredményben t. képviselőtársammal teljesen egyetértek ezen a ponton, annak hangsúlyozásával természetesen, hogy a mezőgazdaság talpraállítása a lehető legelső feladat egy agrárállamban, mert a mezőgazdaság talpraállítása útján lehetséges a fogyasztópiac megteremtése a kereskedelem és az ipar számára. Ha azonban az elmúlt tíz esztendő rendszerét vizsgáljuk, akkor meg kell állapítanunk azt, hogy ennek a rendszernek egyik főjellemvonása az, Ihogy horribilis áldozatokat követelt a magyar polgárságtól s ugyanakkor az ezen áldozatokból befolyt összegek improduktív célokra fordíttattak. Ugyanezt a helyzetet látjuk a földművelésügyi minisztérium múltbeli gazdálkodásában és jelen költségvetésében is, mert mindenre találunk előirányzatot és mindenre találtatott^ a múltban is pénz, csak a kisgazdaságok erősítésére és a mezőgazdasági termelés átszervezésére nem, A gabonatermelés forszíroztatott, favorizáltat ott akkor, amikor tudituk azt, hogy a tengerentúli államokkal a versenyt felvenni nem vagyunk képesek. A helyes irány a kisgazdaságokban űzhető állattenyésztés, kertészet és gyümölcsészet lett volna. Hogy ezeknek a produktumai sem értékesíthetők ma könnyen, ennek oka vagy a roszszul megkötött, vagy az egyáltalán meg nem kötött kereskedelmi szerződésekben keresendő, de ezen a téren még mindig könnyebb ma is a verseny, mint a gyárszerűen, minimális tőkekamattal dolgozó tengerentúli gabonatermelő farmokkal szemben. Ezért kellene tehát, hogy a^ költségvetés gerince a mezőgazdasági termelés átszervezése és a kisgazdaságok erősítése legyen. Sajnos, fordított sorrendnek voltunk a tanul. Ahelyett, hogy előzőleg az elméleti oktatás és szaktudás teljes kiépítése történt volna meg, a kisgazdaságok traktorokkal, szelektorokkal, műtrágyával és nemesített vetőmaggal boldogíttattak, anélkül, hogy a kellő gazdasági ismereteik meg lettek volna, kellő gazdasági szakoktatásiban részesültek volna. így ez végeredményben áldás helyett rombolást jelentett, mert a százholdas gazda vásárolt traktort, de azt kihasználni nem tudta, s ennek végeredménye az volt, hogy a részleteket nem tudván fizetni, elárverezték a birtokot, és a gyár, ameljr a traktort árulta, annak árát meg nem kapván, végeredményben árverés alá bocsátotta. Ugyanezt a helyzetet látjuk a műtrágya használatánál is, amely még a képzettebb gazda számára is kockázatosabb Magyarországon, mint például Németországban, ahol ennek az elmélete tökéletesen ki van dolgozva. (Erdélyi Aladár: Nem is annyira elmélet!) De akadálya még a szárazságra hajló klímánk mellett a speciális helyi viszonyok között való kutatásoknak tökéletes és teljes hiánya is. T. Képviselőházi A beruházások terén produktívnak a mezőgazdasági kísérleti intézmények és a gazdasági szakoktatás körüli teendőket tartom legelsősorban, amiket, sajnos, nem vagyok képes a költségvetésbea kellő módon felfedezni. A három gazdasági akadémia 596.000 pengővel szerepel a költségvetésben, ugyanakkor az egész alsó- és középfokú gazdasági szakoktatás ennek alig a kétszeresét teszik ki. T. Képviselőház! A gazdasági szakoktatásnál a költségvetés, 340.000 pengő megtakarítást ér el, ugyanakkor a Gazdák Biztosító Szövetkezetének 160.000 pengő támogatást nyújt, bár a Gazdák Biztosító Szövetkezetének a kartellből való kilépését feltétlenül helyesnek tartom, ezzel az összeggel túldrágán fizettetik meg. Az Országos Mezőgazdasági Kamara 80.000 pengővel szerepel a költségvetésben. Ez ellen azért nem lehet szólni, mert ez törvényen alapuló rendelkezés, de feltétlenül megemlítendő az, hogy az államilag támogatott mezőgazdasági kamarák vidéken a mezőgazdasági szükségleti cikkekkel foglalkozó kiskereskedelemnek éles és illojális konkurrenciát okoznak. Itt különösen feltűnik például a kaposvári kamara, amely a maga körzetében elárusító helyeket létesítve, (Egy hang a jobboldalon: Nagyon helyes!) hivatalos apparátussal dolgozik a kereskedők tönkretételén. T. Képviselőház! Az állami mezőgazdasági birtokokkal kapcsolatosan igen helyes a mag^ nemesítő telep létesítésének gondolata, szeretném azonban, ha megnyugtató kijelentést kaphatnék a kormánytól arra nézve, hogy ez nem jelenti a tönkrement Vetőmagnemesítő és Értékesítő Részvénytársaság szanálását, amely vállalat valaha a Pesti Magyar Kereskedelmi Banké volt és attól drásra pénzen vette meg már beteg állapotban az Országos Mezőgazdasági Kamara. Ez évről-évre további veszteséget mutatott fel és a legutóbbi esztendők során kénytelen volt a kényszeregyezségi eljárás megindítását megkérni. Á szőlészet és borászat fejezetével kapcsolatosan is legyen szabad egyetlen megjegyzést tennem, amely nem á külföldi borházakra vonatkozik, mert ezt a témát már túlontúl kimerítettük a Képviselőházban. (Erdélyi Aladár: Olyanok már nincsenek! Hála Istennek! De strigis, quae non sunt!) Hála Istennek, már nincsenek meg, azonban szólnom kell a budafoki pincegazdaságról, amely a föld mivel ésügvi minisztérium költségvetési indokolásának 92. oldalán lígy van feltüntetve, hogy évi kamatterhe 542,580 pengőt tesz ki, ugyanakkor, araikor a bortermelés és értékesítés előmozdítására a folyó évben 35.000 pengő fordítható csupán. Tudott dolog az, hogy a szőlő- és borgazdaság ma veszteséges vállalkozás, de mégis aránytalan az, amit a költségvetésben felfedeztünk, hogy az állam szőlészeti üzemeinek 218.000 pengős levétele mellett több, mint egymillió pengő kiadási tételt mutatnak fel, s ezzel ismét propagandaszámot nyújtanak az állami üzemekkel, az állami gazdálkodással szemben, előtérbe állítvtán a magángazdálkodás racionális termelését. A földmívelésügyi költségvetés legnagyobb tétele a mező- és közgazdaság különböző ágai címén felvett 6 887.000 pengős, tétel, amely tételnél a múlt évhez képest mutatkozó Öt mill'os emelkedés abszorbeálja a földmívelésügyi tárcánál elért egész megtakarítást. Méltán meg lehet tehát kívánni, hogy erről az összegről — különösen pedig a mezőgazdasági termények és termékek^ külföldi értékesítésének előmozdítására előirányzott 4,760.000 pengőről — a kormány az indokolás