Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-96

Az országgyűlés képviselőházának 9( általánosságai mellett a részletekbe menő előirányzatot legyen kegyes nyújtani. Ebben a fejezetben húzódik meg az az 500.000 pengős összeg is, amelyet a mezőgazdasági termények termelésének átszervezésére irányoztak elő. Nem túlzok, t. Ház, ha azt mondom, hogy a mezőgazdasági termények termelésének átszervezésével áll vagy bukik Magyarország mezőgazdasági exportja, miért is égetően szükséges, hogy a kormány mielőbb tájékoztassa a közvéleményt arról, mit képes ezen a téren tenni. Különösen nélkülözünk mindennemű kormányjelentést arra nézve, miképpen képzeli el a földmívelésügyi minisztérium a termelés átszervezésének gyakorlati keresztülvitelét. T. Képviselőház! A kormány figyelmébe ajánlom a termelés átszervezésének gyakorlati keresztülvitele szempontjából a Köztelek május 29-iki számában dr. Országh Sándor kiváló közgazdász tollából megjelent cikket, mely praktikus ideákat hoz elénk, amelynek megvitatása igen helyes volna. Az átszervezés a lényege a mezőgazdasági termelésnek, mert a mezőgazdaság a lényege az országnak. Meg kell menteni a magyar gazdatársadalmat azért, mert ezzel mentődik meg az ipar és kereskedelem, amint azt belekapcsolódva igen t. képviselőtársaim felszólalásába beszédemnek legelején mondottam. A magyar város szerető aggodalommal néz a magyar falu felé, mert tudja azt, hogy a magyar föld az alapja ebben a hazában mindennek. Szeretném, ha ismét igaza volna a költő szavának, amikor azt írta, hogy^ «Ha a föld Isten kalapja, úgy hazánk bokréta rajta!» Miután ilyen jelenségeket nem látok és sajnos azt látom, hogy a költőnek mindezideig nincs igaza, de mégkevésbbé van igaza annak a rendszernek, amely tíz éven keresztül ilyen módon vezette Magyarország egész mezőgazdaságát s az állam egész gazdálkodását, nem vagyok abban a helyzetben, r hogy a költségvetést és annak címét magamévá tehessem. Elnök: Szólásra következik! Brandt Vilmos jegyző: Turi Béla! Turi Béla: T. Képviselőház! A mezőgazdaság megsegítésére irányuló tervezettel kapcsolatban hallottuk tegnap a minisztérium jelentéséből is, hogy adóelengedés, jobban mondva, adószünetelés formájában segítenek a földbirtokosokon. Méltóztassék megengedni a miniszter úrnak, ha mái* erre a térre lépett, — és pedig nagyon helyesen — hogy felhívjam a figyelmét arra, hogy olyan vidékeken, ahol az ártéri járulék rendkívül nagy, ez a föld adóelengedés vagy szünetelés nagyon kevés segélyt fog nyújtani. Mert például a Szigetközben, vagy Győr vármegyének abban a részében, ahol a Rábaszabályozó Társaság működik, de különösen a^ Szigetközön az ártéri járulékok néhol háromszorosát teszik ki a földadónak, tehát ezek a szegény emberek azzal a földadóelengedéssel a mai viszonyok között egyáltalán nem jutnak abba a helyzetbe, hogy ezeket az ártéri járulékokat meg tudják fizetni. A miniszter úr — ha jól emlékszem a 33-as bizottságban — tett is kijelentést, hogy tényleg tud erről a helyzetről s ezért remélem, hogy valami intézkedést fog is tenni. Arra kérem őt, legalább felügyeleti jogánál fogva, 'amelyet e társulatok fölött gyakorolhat, nézzen utána, megtörténik-e a kellő racionalizálás vagy takarékosság a vízitársulatoknál is, hogy az ártéri járulékok terheiből engedményt tegyenek. Nagyon jól tudom, hogy a vízitársulatok is sokKÉPVISELÖHAZI NAPLÓ IX. ülése 1932 június 3-án, pénteken. 93 kai nehezebb helyzetben vannak, miután a visszatérítés megszűnt, . de mégis, látva a népnek ezt a nehéz, helyzetét, hogy a víziadója, az ártéri járulék kétszerese, sőt háromszorosa a földadónak, Győr megye északi részében, a Rába mentén és főként a Szigetközben valami intézkedésre szükség van. Amint örömmel hallottam, a 33-as bizottságban méltóztatott is egy kijelentést tenni, amely azt mutatja, hogy nagyon világosan és tisztán látja ezt a helyzetet a miniszter úr. A másilk, amit kérek, az, hogy a költségvetésben fel van f véve 190 000 pengő a Duna magyar—-cseh határszakaszán a már megkötött nemzetközi egyezmények értelmében a győri folyami hivatal által végrehajtandó szabályozási munkálatokra. En különösen ia gönyűi hajóállomásra és Gönyű községre hívom fel az igen t. miniszter úr figyelmét. Gönyű jelenleg talán a legnagyobb határszéli hajóállomásunk. Ezen a szakaszon, nem tudom az okból-e, hogy a csehek bizonyos esztendőkön keresztül nem teljesítették a kötelezettségüket, avagy talán nem is voltak reá kötelezve, de tény az, hogy az elmaradt kotrás miatt a Duna medrében olyan hajlás következett be, hogy veszélyezteti az egész kikötőt és a vízmosás folytán a falu határának elég nagy részét. Miután, sajnos, nem ismerem ezekben az egyezményekben foglaltakat, a Nemzetközi Dunabizottság munkálkodását nincs módomban ellenőrizni, éppen azért kérem az igen t. miniszter urat, hogy különösen erre a szakaszra legyen figyelemmel, amely a határon van és tegye meg az intézkedéseket Gönyű hajóállomásnak és Gönyű községnek a védelmére. Erre a két kéndlésre kívántam a t. földmí; velésügyi iminiszter úr figyelmét felhívni, egyébként bizalommal lévén a működése iránt, a címet elfogadom. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Farkas Tibor! Farkas Tibor: T. Képviselőház! A tegnapi vita folyamán gróf Apponyi György t. képviselőtársam kérdésére Ivády Béla volt földmívelésügyi miniszter úr azt mondotta, hogy lemondásának egyéni elhatározás volt az oka, saját elhatározása. Azt hiszem, ez a saját elhatározás, ha kicsit mélyebben vizsgáljuk, olyan okokra vezethető vissza, amelyek nem tisztán szubjektívek. Nekem biztos tudomásom van arról, hogy már miniszterségének kezdetén komoly ellentétek merültek fel a népjóléti mi-, niszterrel, a kereskedelemügyi miniszterrel, azután az igazságügyminiszterrel. Amikor egy kabinetben a földmívelésügyi tárca érdekeinek védelme nehézségekbe ütközik, — a pénzügyminiszter részéről talán azért nem ütközött akkor nehézségbe, mert nem is volt pénzügyminiszterünk — akkor mindenesetre megfontolandónak kell tartanunk azt, hogy mindazok, akik pártkülönbség nélkül egy komoly agrárpolitikának a hívei és az agrárszempontok érvényesülését kívánják a lehetőség korlátain belül, a többi termelési ág sérelme nélkül, ne fantasztikus, a messze jövőben talán egyszer majd megvalósítható gondolatokkal jöjjenek és az ilyen gondolatokat összekeverve a realitásokkal, azokat felállítsák, mint követeléseket, mert ennek az az eredménye, hogy az alkunál azután a megvalósítható realitások terhére bizonyos fantazmagóriák kilátásbahelyezésével a megvalósíthatókból is nagy százalék leadassák. Azt hiszem, meg kellene állapítani azt, mi szükséges a közeljövőben, mert nem esinálha13