Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-95

2 Az országgyűlés képviselőházának 9 hiszem, nem. kell bővebben beszélnem, mert ez a csapás mezőgazdasági életünknek ma legfájdalmasabb jelensége és így közismert. (Pintér László: Nagyobb csapás, mint a másik, a Shjús pedig drága! — Fábián Béla: Jó öreg közterhek vannak közötte! — Pintér László: Más is van ott közben, nemcsak közteher! — Biedermann Imre: A főváros is köziben van! — Zaj.) A mezőgazdasági termelés értékesítéséből származó vásárló erő, ha 1928-at 100-zal veszem egyenlőnek, az elmúlt gazdasági év ^végén 73-on állott, tehát a mezőgazdaság vásárló ereje három esztendő alatt, csak iparcikkekiben kifjezve, 27%-kai romlott. Ha ezekhez az adatokhoz még hozzáveszem, hogy r az Országos Statisztikai Hivatal megállapítása szerint a mezőgazdaság bekebelezett bruttó hitelterhelése egy esztendő alatt 516 millióval, vagyis 33'5%-kai emelkedett, ami az a földbirtokok egy kat. holdjára a tehernek 95 pengőről 127 pengőre való emelkedését jelenti: e néhány rendkívül jellegzetes számon keresztül, talán sikerült idevetítenem azt a szörnyű tragédiát, amely a mezőgazdaság jövedelmezőségi oldalán ma előttünk áll. A magyar mezőgazdaság kálvária útjának ezen néhány stációján végigmenve és elérve most már a földmívelésügyi költségvetési előirányzathoz, tulajdonképpen azt kellene mondanom, hogy az 39 milliós előirányzatával annyira szerény pénzügyi instrumentum, hogy arra egy koncepciózusabb és átfogóbb mezőgazdasági védelmi politikát felépíteni nagyon nehéz. Azonban, t. Ház a mezőgazdaság súlyos válságából ma az államra háruló kötelezettségek sokkal szélesebb területre nyúlnak át, illetőleg kell, hogy^ átnyúljanak, mint amelyet a földmívelési tárca költségvetése körülhatárol. Hiszen mezőgazdaságunk sorsproblémái döngetik adó- és hitelpolitikánk kapuit, tehát egész pénzügyig és bankpolitikánkat; a vasúti díjszabás, a vámtarifa, a kartellkérdés, az útügyek révén bekapcsolódnak a kereskedelmi minisztérium számos ügy ágazatába és úgyszólván érintik valamennyi tárcát, mert mindenütt jelentkeztetik ma a mezőgazdaságnak valamely olyan jogos igénye, amely kielégítésre vagy meghallgatásra tarthat számot. De utalhatok továbbmenőleg a mezőgazdasági kivitelünk pénzügyi és kereskedelmi alátámasztását célzó intézkedésekre és arra az intézményes segítségre^is, amely a .gabonajegyrendszer felfüggesztésével kapcsolatban fog a mezőgazdaság részére biztosíttatni, aminek számszerűségeit hiába méltóztatnak ai földmívelésügyi minisztérium költségvetésében keresni. De talán még plasztikusabban jellemzem a helyzetet, ha rámutatok arra, hogy a mezőgazdaság évi 130 millió pengős kamatterhének csak 50% -os mérséklése is kétszeresét teszi ki annak az összegnek, amely kiadás címén a földmívelésügyi előirányzatban szerepel. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.)

r Mindezeknek meg állapítás ával csak azt akarom kidomborítani, hogy a földmívelésügyi tárca tagadhatatlanul igen szerény költségvetése nem meríti, illetőleg nem merítheti ki a magyar kormány agrárpolitikájának pénzügyi eszközeit, mert az a® agrárválság, amely körülöttünk viharzik, ma már több, mint egy szaktárcának a problémája. Ez ma a nemzet életkérdésévé vált, ami minden egyáltalában •kimeríthető lehetőség és igénybevehető eszköz mozgósítását teszi szükségessé. Ha lehet, a közgazdaság megszentelt dogmáinak figyelembevételével, ha azonban kell, a közgazdasági dog?. ülése 1982 június 2-án, csütörtökön. mák felborításával is, segíteni kell a mezőgazdaságon. (Ügy van! Ügy van!) T. Ház! A költségvetés indokolásában maga a földmívelésügyi miniszter úr rámutatott arra, hogy az államháztartás nehéz helyzete a legmesszebbmenő takarékossági szempontok érvényesítését ő reá nézve is kötelezővé tette. Egy téren és pedig igen fontos téren, a földmívelésügyi miniszter úr mégis úgy látta, hogy a régi kereteket túlhaladó pénzügyi eszközökről minden körülmények között gondoskodnia kell. Ennek nyomát két helyen is megtaláljuk a_ költségvetésben. Egyik helyen a mezőgazdasági termékek és termények külföldi értékesítésének előmozdítására a múlt évi 800.000 pengővel szemben ebben a költségvetésben 5"6 millió pengő vétetett fel. (Kun Béla: A Futurának jól a körmére kell ám nézni!) A másik helyen a mezőgazdasági termények és termékek termelésének átszervezésére új tételként 500.000 pengőt bocsát a kormány a földmívelésügyi miniszter úr rendelkezésére. T. Ház! A mai rettenetesen kiélesedett világversenyben a mezőgazdasági értékesítést nem lehet és nem szabadi pusztán a véletlenre bízni. Az értékesítés ma tudománnyá, művészetté vált. A piacok felkutatása, azok árviszonyainak, igényeinek, Ízlésének, sőt mondhatnám lélektani diszponáltságának tanulmányozása s a mindenkori helyzethez való gyors alkalmazkodás olyan feladatok, amelyeknek elősegítése elől egy állam kormánya sem térhet ki, legkevésbbé a magyar földmívelésügyi kormányzat. Ez alatt nem azt értem, hogy annak az ^etatizmusnak nyissunk utat az értékesítés terén is, amelynek nem kívánatos fejlődését már is számos vonatkozásban látjuk. Meggyőződésem szerint az állam feladata nem az, hogy helyettünk termeljen

% hogy^ helyettünk kereskedjék és hogy az értékesítést kivegye a magángazdaság kezéből. Feladata az államnak csupán az lehet, hogy kitűzze az értékesítési politika nagy irányvonalait, jó szerződések kötésével teremtse meg az értékesítés kereskedelempolitikai előfeltételeit, támogassa erkölcsileg és ha kell, pénzügyileg is az okos és hasznos magánkezdeményezéseket, törekedjék -szerveivel mindenütt ott lenni a külföldön, ahol tájékozódni, tanulni és más nemzetek értékesítési stratégiájának mozdulatait figyelemmel kísérni lehet. (Helyeslés.) A földmívelésügyi miniszter lír, amikor a külföldi értékesítés előmozdítására négy és félmillió pengővel többet vesz fel, a földmívelési politikának erre a magasabbrendű hivatására gondol és nem egy olyan etatizmusnak kitenyésztésére, amely megöli a magánkezdeményezést. , (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) és amely elbürokratizárja az egész mezőgazdasági értékesítést. (Ügy van! Úgy van! jobbfelől.) Amennyire helyeselni lehet a földmívelésügyi miniszter úrnak ezt az egészséges felfogását^ éppen annyira magunkévá tehetjük politikájának azt a princípiumát is, hogy az értékesítést tulajdonképpen a termelőtársadalom organizációs munkáján keresztül kell eredményesebbé tenni. Az a jelszó, amit ő kiadott, hogy a mezőgazdaságban is termelési áganként meg kell teremteni és meg kell szervezni a szükséges értékesítési szövetségeket, (Élénk helyeslés jobbfelől.) vagy ahogyan általában nevezik: a gazdakartelleket. (Ügy van! Ügy van! — Helyeslés jobbfelől.) • Annak; a fejletlen és dezorganizált értékesítésnek van hivatva véget vetni, amelynek ma koldusa az egész mezőgazdaság. A cukorrépa-