Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-95

Az országgyűlés képviselőházának 95. termelők szövetségének megszervezésével, mint annak elnöke, már az előző kormány idején áttörte a frontot és megmutatta, hogy miképpen lehet és miképpen kell ezt a problémát kezelni. Ezen a téren további lépést jelent az a legutóbbi intézkedése, amely a tejkérdésnek ugyanolyan organikus rendezésére törekszik. A laissez faire hívei lehet, hogy megakadnak a mezőgazdaságnak ezen újszerű, törekvésén, de mi mezőgazdaság nen* nézhetjük ölhetett kezekkel, amikor az egész világon a tervgazdálkodás gondolata tör elő és minden más termelési ág megteremti a gazdasági válsággal szemben a maga védelmi szerveit, (Ügy van! Ügy vmn! jobbfelől.) hogy ez az új gazdasági rendszer maga alá temesse a mezőgazdaságot. A termelés átszervezésére felvett félmilliópengős új tétel is ebiben az elgondolásban született meg. Mert ha már nem termelhetjük azt, amire a tradíció, vagy a pillanatnyi elhatározás visz rá bennünket, hanem azt kell termelnünk, aminek piacot is tudunk teremteni és olyan minőségben kell termelnünk, amilyen minőségben azt a fogyasztó őfelsége kívánja. Megnyugtathatok mindenkit, hogy a termelés átszervezése mellett búzát is fogunk termelni, mert csak teoretikusok beszélhetnek Magyarországon a búza detronizálásáról. (Jánossy Gábor: iSzobáltudomány!) De máris arra törekszünk, amire alapot ad a földmívelésügyi miniszter úr minőségi búzaakciója, (Jánossy Gábor: Erre kell a fősúlyt fektetni!) és az, hogy ebben az új költségvetési évben a magnemesítés állami feladattá fog válni, hogy az egyidőhen konjunkturális búzatermelést, ha kell, a búzaterületek szűkítésével is átvezessük, átorganizáljuk a minden versenyt kiálló minőségi 'búzatermelésre. (Elénk helyeslés jobbfelől) A szabaddá váló területek hasznosítása után a szántóföldi termelésünk arányszámaiban beálló eltolódás főleg a kapások, a kereskedelmi növények és a takarmányok termelése terén, meggyőződésem szerint a mezőgazdasági termelésnek új éráját fogja megnyitni és a világválság irtózatos nyomása mellett is termelésünk belső fejlődését eredményesen fogja szolgálni. Szolgálni fogja akkor, — s itt megint a földmívelésügyi miniszter úr felfogását tolmácsolom — ha a termelés átszervezésével együtt fog járni az értékesítés tökéletes megszervezése, a piacok felkutatása és azok biztosítása. Terményeink árának mesterséges emelésére a mai pénzügyi viszonyok között aligha kerül sor. Annál fokozottabb mértékben kötelességünk a mezőgazdasági termelés költségeit leszorítani. És itt nemcsak a szénre, a cementre, a téglára, a petróleumra, a benzinre stb. gondolok, hanem elsősorban a hitelkamat mérséklésére. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Azt a felfogást vallom ugyanis, hogy a nemzet életében jöhetnek percek, amikor az a viszony, amely eddig fennállott, hogy a hitelezőnek csak jogai voltak, az adósnak pedig csak kötelességei, megfordulhat, nem abban az értelemben, mintha az adós részére jogokat vindikálnék, hanem kötelességeket vindikálok a hitelezők részére. Nem kérem az adósok részére a hitelezők karitatív segítségét. Segítsenek a nemzeten, mert a hitel alapja is az életében biztosított nemzet! (Jánossy Gábor: A hitelezők az adósokkal együtt pusztulnak el!) Áttérek most már, hogy mégis nagyjában alkalmazkodjam ennek a költségvetésnek a beosztásához, az erdőgazdasági budgetre, amelyülése 1932 június 2-án, csütörtökön* 3 ben a kiadások a folyó évi 2 2 millió pengővel szemben 1-7 millió pengőben vannak előirányozva. (Jánossy Gábor: Szomorú!) Ezek a mostoha államháztartási lehetőségek, sajnos, érzékenyen fogják sújtani erdőgazdaságunkat, amelynek fejlődését nemcsak magángazdasági, de közgazdasági okokból is mindenképpen előmozdítani kellene. A legfájdalmasabban kell, hogy érintsen bennünket annak az akciónak a pénzügyi összezsugorodása, amely az Alföld fásítását tűzte ki célul. A tizenöt esztendőre tervezett alföldi fásítási akció egy nagyszerű elgondolás volt, amelyre az első esztendőben még egymillió pengőt költhettünk, az új költségvetésben azonban, sajnos, már csak 170.000 pengőt lehetett e célra beállítani. A magyar erdőgazdaságnak a közgazdaságban játszott fontos szerepét a külkereskedelmi statisztika mutatja legjobban, a múlt évvel szemben mintegy 35%-kai, az 1929. évvel szemben pedig 50%-kai csökkent összbehozatalunknak a nyers és megmunkált fa, érték szerint, ma is 12-3%-át teszi ki, dacára annak, hogy az 1929. évi 135 millióval szemben fabehozatalunk értéke a múlt évben 67 millióra, tehát majdnem teljes 50%-kai esett vissza. Ez a 67 milliós fabehozatal azonban még mindig 26 millióval haladja meg kerek számban 41 milliós buzakivitelünk értékét és több mint kétszerese egész lisztkivitelünk értékének. Azt hiszem, ezek az adatok minden szónál meggyőzőbben igazolják, hogy a faellátás kérdésének megoldása külkereskedelmi mérlegünk rendbehozatala szempontjából is milyen rendkívüli jelentőséggel bír- Nem lehet és nem szabad arra az álláspontra helyezkedni, hogy az erdőgazdaságnál csak évtizedek múlva mutatkoznak eredmények és a mának a munkájával tulajdonképpen a helyzeten lényegesen segíteni nem lehet. A külföldi példák, de eddigi eredményeik is igazolják, hogy az erdőtelepítés nem utópisztikus gondolat. 1929-ben még 170.000 vasúti kocsi rakomány tűzifát hoztunk be 39-6 millió pengő értékben, amely behozatal 1931-ben kereken 60.000 kocsi rakományra zsugorodott össze 11-3 millió pengő értékben anélkül, hogy az ország ellátása csak valami hiányt is szenvedett volna- Ezt az ered

v ményt elértük^ a földmívelésügyi kormányzat céltudatos erdőpolitikájával és azzal, hogy eltérőleg a 'többi erdei terméktől, a magyar tűzifát a kormányzat vámmal és tarifakedvezményekkel védte meg a mérhetetlen külföldi versennyel szemben. A faellátás ma két kötelezettséget ró a kormányra. Az egyik az, hogy az okvetlenül szükséges behozatalt elsősorban mezőgazdasági kivitelünk előmozdítására használjuk fel. Ez azt jelenti, hogy egy tervgazdálkodás szerinti behozatali politika inaugurálásával a jövőben fát csak onnan és olyan mennyiségben hozzunk be, ahol és amilyen mennyiségben mezőgazdasági kivitelünk megfelelő ellenértékre számíthat. (Ügy van! jobbfelől-) A kormányzat másik, talán még fontosabb feladata, hogy erdőterületeink szaporításával a behozatal mértékét minél gyorsabb tempóban iparkodjék csökkenteni. Örömmel jelentem, hogy a földmívelésügyi miniszter úr mindezeknek a kérdéseknek igen nagy figyelmet szentel, ami remélni engedi, hogy az erdőkultusz nálunk is abban a megbecsülésben fog részesülni, amelynek szükségszerűsége ma áthatja mindazokat az államokat, amelyek a múltban sokszorosan bűnhődtek azokért az erdőpusztításokért, amelyek elsivatagosították klímájukat, egészségtelenné tették csapadékviszonyaikat, amellett, 1*