Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-95

Az országgyűlés képviselőházának 95. som, hogy mégis azok az országok fogják e nagy válságot mezőgazdaságilag jobban ki­bírni, amely országok talajának termőereje hosszasabban van biztosítva. Éppen azért a ta­karmánytermelésen keresztül látom biztosítha­tónak azt a tőkét, amely a talajban megmaradt s amely a jövőben a termelést van hivatva job­ban szolgálni. A kerti növények között különösen ki kell emelnem a gyümölcsöt. A magyar gyümölcs a világ legjobb gyümölcse. (Ügy van! Ügy van!) Ez a napsütötte ország olyan gyümölcsöt pro­dukál, amely ha külszínben nem is, de tarta­lomban minden vonatkozásban veri a_ világ összes gyümölcseit, (vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Ezért rothad el a nagyszerű alma és körte Beregben! Térdig gázolnak az emberek a gyümölcsben! — Jánossy Gábor: A kirakatok meg tele vannak külföldi gyümölccsel! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek. vitéz Purgly Emil földmívelésügyi mi­niszter: Ha látom, hogy bár ez a megállapítás biztosan igaz, a gyümölcsünk mégsem tud kül­földön megfelelő módon elhelyezést találni, ak­ikor keresnem kell ennek okait és meg kell ta­lálnom a gyógymódot is. (Halljuk,! Halljuk! balfelöl.) Elsősorban kétségtelenül szervezett­ség kell ehhez. (Ügy van! ügy van!) A szerve­zettség megnyilvánul egyrészt a kioktatásban, (vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Ezért imád­kozunk évtizedek óta!) másrészt a tények meg­mutatásával abban, hogy a gyümölcsnek olyan termelési lehetőséget adjon, amely már a gyü­mölcsösök létesítésénél kezdődik és a faápolás­nál folytatódik. (Ügy vanlÜgy van!) Megfelelő standard-fajtáknak létesítésével a gyümölcsö­sökben termelt gyümölcs kezelése és értékesí­tése is már egészen más tempóban és más mó­don történik. Kétségtelenül nagy súlyt kell helyezni a növényvédelemre is és a növényvédelmi sze­reknek olyan áron való forgalombabocsátá­sára, (Ügy van! Ügy van! — Zaj.) amely lehe­tővé teszi a gyümölcsfák rendszeres ápolását. (Sauerborn Károly: Le a kartellekkel!) A földmívelésügyi minisztérium részéről megfelelő propaganda folyik larranézve is, hogy azokat a kártételeket, amelyeket úgyneve­zett háziszierekkei is lehet orvosolni, ezekkel orvosolják, mert hiszen nem az a cél, hogy vegyszereket használjunk, hanem az, hogy a fiaápolás megtörténjék és egészséges gyümöl­csöt kapjunk. Ebiben a kérdésben is én a célt nézem és az eszközök közül mindig azt fogom váLasztami, amely legkönnyebben és legjutá­nyosabban segít a célt elérni, (vitéz Bajcsy­Zsilinszky Endre: Eszköz egy van, a termelő­szövetkezet, semmi más!) A gyümölcsnél azonban van más kérdés is, amely az értékesítésbe belejátszik. Itt van a csomagolás kérdése. (Jánossy Gábor: Nagyon lényeges!) A csomagolás megtanításában, ál­talában abban, hogy a magyar gazdát (arra szoktassuk, hogy olyat termeljen, ami a kül­földnek tetszik, í onto s megoldási lehetőség rejlik, mert le kell szoktatni a magyar gaz­dát arról, hogy mindig azt akarja termelni, ami neki alkalmas. Ha alkalmazkodnunk a ve­vőközönség igényéhez és ha alkalmazkodunk a piaci értékesítési lehetőségekhez, akkor ez a termelvényüink meg fogja találni a maga elhe­lyezkedését. (Ügy van! Ügy vom! jobb felől.) Igen nagy problémája a magyar mezőgaz­daiságnak a szőlő- és a borkérdés. (Halljuk! Halljuk! — F. Szabó Géza: Ez aztán a nagy kérdőjel!) Ha figyelembe veszem,, hogy 1931-re ülése 1932 június 2-án, csütörtökön, 69 egymillió hektoliiter borral jöttünk át a régi termésből és az új termés 3*8 millió hektoliter bort szolgáltatott, akkor ebben a körben nem kell fejtegetnem, milyen óriási probléma ^ elé van állítva az állam és milyen nagy nehézsé­gekkel kell megküzdeni, hogy ezt a kérdést csak részben is megoldásra juttassuk. Nemcsak én, hanem az egész kormány át van hatva attól, hoigy igenis, ezzel a kérdéssel a leggon­dosabban foglalkozni kell. Igaz, hogy 280.000 hektoliter bornak borpárlattá való főzése és a szőlőterületek egy részének gyümölcsszőlővé való átalakítása mindenesetre igen nagymér­tékben hozzájárult a borkérdés enyhítéséhez, de a kormány tervbevette most a borfogyasz­tási adónak is jelentékeny százalékkal való leszállítását, úgy, hogy remélni kell, hogy ezekkel a segítségekkel, .azonkívül azokkal a belső intézkedésekkel, amelyekkel a kormány a múltban is élt és most is állandóan él, segítem és kisegíteni fogjuk a szőlőbirtokosokat a leg­nagyobb bajból. Hiszen a pinceszövetkezetek létesítése, ,a pinceszövetkezetek megsegítése a bor értékesítése tekintetében már komoly nagy pénzáldozatokat követelt az államtól. Éppen azért, az én felfogásom szerint is, azokon a területeken és azokon a borvidékeken kell ezt elsősorban is alkalmaznunk, amelyek speciáli­san alkalmasak ai bortermelésre és amelyekről a külföldre való exportálás lehetséges. (Elénk helyeslésJ Ha a mezőgazdasági ágazat másik terére lépek és állattenyésztésünket nézem, itt meg kell állapítanom azt, hogy a statisztikai adatok tu­lajdonképpen nem annyira állatmennyiségünk csökkentését, mint inkább az értékcsökkenését mutatják. Nem azt lehet mondani ma, hogy állatexportunk nagy százalékkal csökkent; meg­csökkent, de nem olyan nagy százalékban, mint amilyen százalék mutatkozik értékben kife­jezve. Amikor azt látjuk, hogy a magyar mező­gazdaságnak e nagyon fontos ágazatai között szarvasmarhatenyésztésünk minőségileg olyan magas fokon áll, amint ezt az állattenyészvásá­-rokon minden évben és az idén is láthattuk, amikor igazán elmondhatom, hogy Svájccal vetekedünk és méltán mondhatjuk azt is, hogy a tőlünk délre és keletre fekvő országoknak be­szerzési forrásai kell, hogy legyünk a tenyész­állatok terén, akkor főképpen arra kell súlyt helyeznünk, hogy ezt a minőséget meg tudjuk tartani, mert ebben a minőségben rejlik a mi nagy rejtett kincsünk és ennek a minőségnek megtartásával a mégis csak bekövetkező foko­zottabb külkereskedelmi lehetőségek által az értékesítés is javulni fog. A lovaknál a minőségünket teljes egészé­ben megtartottuk és ha lóállományunk szám­belileg csökkent is, a magyar ló hírneve ma is megvan. Itt is belső intézkedésekkel igyekszünk arra, hogy lókivitelünk újra megtalálja a maga forgalmát. Sertéstenyésztésünknél ki kell emelnem, hogy a mangalicatenyésztés fontossága és el nem hanyagolása mellett hússertéstenyészté­sünk is igen szép lendülettel halad előre. Itt kapcsolódik a kérdés ismét bele abba a ren­deletbe, amelynek alapját az úgynevezett tej­rendelet már megteremtette és amely a tejter­melés vidékenkénti megszervezésével és az ipari tej feldolgozásával módot és lehetőséget fog adni arra, hogy ez az állattenyésztési ágazatunk további lendülettel tudjon fejlődni. A baromfitenyésztés fontosságára úgy, mint a többi témára is az előadó úr az ő nagy szakszerű előadásában már reávilágított. Meg-

Next

/
Thumbnails
Contents