Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-95

70 Az országgyűlés képviselőházának 95, ülése 1932 június 2-án, csütörtökön. mutatta és elmondotta az előadó úr, hogy baromfitenyésztésünk ma nem kicsiny, hanem egy igen nagyjelentőségű exportunk és reámutatott arra is, hogy a baromfitenyészetnek olyan módon kell tovább folytatódnia, hogy a kecskeméti, gödöllői és pápai állami baromfitelepek most már avval is kezdjenek foglalkozni, hogy a parlagi baromfit miképpen lehet kinemesíteni, kitenyészteni és hogy azokon a yidkeketn, amelyekre ezek alkalmasak, ezeknek tenyésztése propagáltassék. (Sauerborn Károly: Ez a budget nem elég erre!) A baromfitenyésztés statisztikai eredményei meglepően nagyok és éppen azért ezeket pár adattal igazolom. Vágott baromfiból 1930-ban 166.000 métermázsa vitetett ki 36 millió pengő értékben, 1931-ben 185.000 métermázsa, a lecsökkentett ár ellenére 34*8 millió pengő értékben. Ha ezeket figyelembe vesszük, akkor ezen állattenyésztési ág továbbfejlesztésének fontosságáról nem kell bővebben beszélnem. Az állati termékek közül kiemelem a tej, a vaj és a tojás kérdését A tejtermelés fontosságára és az errevonatkozó intézkedésekre egykét szóval már reátértem, az előadó úr szintén volt szíves ezzel a kérdéssel foglalkozni. Rövidem, az az elgondolás és az a cél, hogy a vidékeken megszervezendő tej szövetkezetek megtalálják és anlegt alálhassák a módját termeivényeik olyan elhelyezésének, amely a fogyasztói tej árát megközelíti. Hogy vajtermelésünk milyen fontos, erre csak azzal az adattal mutatok rá, hogy 1930-íban 15.500 métermázsa, 1931-ben pedig 18.400 métermázsa vaj ment ki külföldre. Tojásexportunk 1931-ben 15'5 millió pengő értékű volt- Ez tehát egy olyan nagy szám, amely méltán megérdemli ia legnagyobb figyelmet. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Baromfitenyésztésünknek tehát erre az ágára is nagy figyelemmel kell lennünk. Ha azt akarjuk, hogy állattenyésztésünk a külföldön megtalálja a maga elhelyezkedési lehetőségét, nagy gonddal és nagy figyelemmel kell lennünk állategészségügyi intézményeinkre és általábanvéve azoknak az állategészségügyi vonatkozású rendelkezéseknek betartására, amelyek ezt elősegítik. Az állategészségügyi körzeteknek beosztása — amint ezt Kenyeres képviselő úr említette — nem egészen rajtunk múlik. A magyar gazdatársadalomnak kétségtelenül érdeke, hogy ezek a kerületek lehetőleg ne 150 négyzetkilométerben legyenek megállapítva. Az állategészségügyi egyezmények megkötésekor a mi állatainknak kivitele erősen előtérbe tolul, mert hiszen már a külföld is látja, hogy Jugoszláviának és a körülöttünk fekvő többi országoknak állatexportjánál egész más: a helyzet úgy kereskedelmi .szerződések megkötésénél, mint egyebekben, bizonyos előnyökhöz is juthatunk és ha azt helyesen és okosan ki tudjuk használni, akkor igenis, a belső intézkedéseket az imént elmondottakkal harmóniába lehet hozni és fenntartva ennek a nagy létjogosultságába vágó rendelkezéseket, meg tudhatjuk oldani a kérdést úgy külfölidli, mint belföldi vonatkozásban. Itt rá kell mutatnom arra. milyen fontos az, hogy az oltóanyagok ára harmóniában legyen az értékesítéssel. (Úgy van! Ügy van!) Körülbelül 15—20%-kai ment le <aiz utóbbi három hónapban az oltóanyagok ára. (Sauerborn Károly: A marha ára 50%-kai. — Kun Béla: Ez kevés!) Én aíkceptáloimi, hogy ez kevés, de mindenesetre nem kell kévésein') az eredményt pláne akkor, ha ez nem egy végeredmény, hanem olyan eredmény, amelyet még lehet fokozni és én azon is vagyok, hogy lehetőség szerint elérjük azt az árat, amely^ a 'végső, amellyel már jobban megvan a harmónia. (Helyeslés. — Kun Béla: Még most is zsarol a széruimikatrteli!) Az erdőgazdaságok kérdésével nem kívánok részletesen foglalkozni, — mert az Alföld fásításánál fogok rátérni. A csemeték szétosztásával az erdősítést folytatni fogjuk és azokkal a kérdésekkel, amelyekkel Inkey t. képviselő úr foglalkozott, szintén behatóan foglalkozom. Kétségtelenül igaz az, hogy erdőgazdálkodásunk nem tudja, — mint ő is megállapította. — teljes faszükségleteinket kitermelni. A kormányzatnak C\7J cl feladata, hogy a szükséges famennyiséget a kereskedelmi szerződésekbe úgy tudja beletenni, hogy annak mentől nagyobb ellenszolgáltatását kapjuk. (Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) Ha mi ennek a faszükségletünknek a kereskedelmi szerződésekbe való beleillesztését helyesen, ügyesen és jól tudjuk megoldani, akkor ennek a szükségletnek ellenértékét megkapjuk. Ezzel én nem azt akarom állítani, hogy ez mindig sikerülni fog, vagy sikerülhet, (Sauerborn Károly: Eddig nem sikerült!) úgy, hogy minden kritikát mindig kiálljon, mert egy kereskedelmi szerződés megkötéséhez egy vizavi is kell, az is védi a maga érdekeit és igen sokszor előáll az ajiejyzet, hogy más, fontos érdekek is kívánják, hogy egy megfelelő megegyezés létesíttessék. (Br. Inkey Pál: Mi lesz a román szerződéssel? — Kun Béla: Es épületfát miért nem hozunk be Ausztriából rekompenzációvan — Zaj.) Abban a kategóriában, amelyet először említettem s amelyet úgy jellemeztem, hogy a nagy magyar agrárelgondolások tartoznak bele, elsősorban is meg kell említenem a magyar Alföld fásításának és erdősítésének kérdését. (Lázár Miklós: Régen kellett volna!) Hogy ez a nagy probléma mit jelent, hogy ez nemcsak annyit jelent, hogy a magyar fatermelés menynyiségét szaporítom, hanem ez azonfelül, nagy elgondolásban a magyar Alföld talajának és klimatikus viszonyának javítását is jelenti, ez — azt hiszem, — teljesen tudott dolog. A költségvetésben tényleg lényegesen alattamarad a kívánatosnál az a pengőszám, amely tulajdonképpen erre előirányoztatott. (Sauerborn Károly: Szüntessék meg az Operát! — Ellenmondások jobbfelől.) Végeredményben ez nehéz feladat elé állítja az én minisztériumomat, de meggyőződésem az, 'hogy azért ez nem fog szünetelni és tovább fog folytatódni. Különösképpen ki akarom itt emelni, hogy nemcsak a szélfogó sorfákat, nemcsak általábanvéve a fásítások kérdését, hanem a szikes talajokon való fásítás problémáját is próbálom megoldani, (Zaj. — Kun Béla közbeszól. — Halljuk! Halljuk! jobbfelől.), mert hiszen a homok fásítása ma^ már megoldott probléma, de ott van az 1*3 millió katasztrális hold szikes földünk, amelynek fásítási lehetőségével igen nagy kérdést tudnánk megoldani. (Tauffer Gábor: Miért nem csinálják meg? — Egy hang r balfelől: A homokon sincs megoldva!) Ez a kérdés összefügg a szikes talajok általános nagy problémájával. Erre ne méltóztassék azt mondani, hogy miért nem csinálják meg. (Zaj és felkiáltások a baloldalon: Tizenkét éve!) Ez olyan nagy kérdés, olyan nehéz pro; bléma, amelyhez sok elméleti és gyakorlati tapasztalat, kísérlet alapján lehet csak hozzányúlni. (Farkas István: Tíz esztendeje halljuk már ezt! — Friedrich István: Itt van a Trixi Részvénytársaság!) Nagy tévedésben vannak,