Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-95

Az országgyűlés képviselőházának 95. van szükség. (Zaj.) De, hogy például egy esetet hozzak fel, a bajai erdőhivatalt most nemrégiben szüntették meg és átvitték Szekszárdra, Tolna megyébe. Igaz az, hogy Tolna megyében mégegyszerannyi erdő van, csakhogy míg Tolna megyében a mégegyszerannyi erdőterület körülbelül 160 egyén tulajdona, addig a félakkora terület Bácskában több, mint 3000 ember tulajdonában van. Míg az a 160 ember mégis csak el van látva szakértelemmel és tanáccsal, addig az a kisember nem ért ezekhez a dolgokhoz. Hogy visszatérjek még az erdőnek egy mellékszakára, meg kell említenem — ami különösen olyan helyeken jelentős, ahol a kisgazdáknál úgynevezett «remiz» alapon vannak ezek az erdők betelepítve — az éneklőmadarak kérdését. Az éneklőmadarak tudvalevőleg a gazdának legjobb barátai. Elvégzik azt a munkát ingyen, amiért a kartelleknek súlyos adóval tartozunk. Ugylátszik, ezeknek a szegény éneklőmadaraknak az a bajuk, hogy nem alkottak részvénytársaságokat és kartelleket, nem tudnak igazgatósági tagokat fizetni és így nein törődnek velük, pedig ez olyan fontos probléma, hogy milliókat és milliókat tudunk megtakarítani az éneklőmadarak kitenyésztésével, a részükre készített fészekoduknak és fészekhelyeknek biztosításával. Ezek mind olyan . dolgok, amelyek az erdősítésnek eminens voltát dokumentálják, azon a tényen kívül, hogyha azok az erdők majd 15—20 év múlva oly stádiumba jutnak, hogy ezáltal a külföldről behozott famennyiséget pótolni tudjuk, ez külkereskedelmi mérlegünkben évenként körülbelül 100 millió pengő javulást jelent. De vannak itt más kérdések is, amelyek ugyanilyen fontosságúak. Itt van például a búzaértékesítés, egyáltalán a gabonának közeljövőben leendő értékesítése, amelyről eddig körülbelül csak hallunk, ellenben semmi biztosat nem tudunk. Amint halljuk, tervbe van véve egy őrlési adó, amely mázsánként 12-5 pengőt tenne kiEz az őrlési adó először is borzasztóan megdrágítja a kenyeret anélkül, hogy a gazdának valami különösképpen használna, mert amint az egyik oldalon használ, azt a másik oldalon duplán elveszi. Ha a miniszter úr megengedi, mindjárt előadom felfogásomat erre vonatkozólag. A gazda, pláne a kisgazda nem termel olyan s,ok búzát. A kisgazda, pénzértékben ki. fejezve, körülbelül több takarmányt vásárol, mint amennyi búzát elad. Már pedig ez az őrlési adó nemcsak a lisztet drágítja meg oly mérvben, hogy azt a fogyasztó nem bírja el és amely maga után vonja majd a lisztfogyasztás csökkenését, hanem legjobban megdrágítja az őrlési mellékproduktumokat, a korpát és a vöröslisztet. Szakemberek állítása szerint, ha ez az őrlési adó létrejön, akkor 14 pengő lesz a korpa minimális ára, mert másképpen a molnár nem jön ki, és körülbelül 16 pengő lesz a vörösliszt ára. (Dinnyés Lajos: Megint a gazda fizet!) Ugyanakkor, amikor ez a drágítás előáll, összeveszítik a gazdatársadalmat a többi fogyasztókkal. Nekünk, mezőgazdáknak is az az érdekünk, hogy az az éhes gyomor meg tudr jon telni, mert ha az emberek jóllaknak, akkor anleg vannak elégedve és nem kell félni semmi forradalmi szellemtől. Továbbá nagy hibája ennek az elgondolásnak az óriási adminisztráció. Körülbelül^ ezer pénzügyi ellenőrző közegre, (Br. Vay Miklós: Kétezerre!) vagy kétezerre van szükség, úgyhogy ennek ellenőrzése belekerül, kétezer hivatalnokot számítva, 8 millió pengőjébe az államülése 1932 június 2-án, csütörtökön. 63 nak, szóval megint csak a gazdaközönségnek, mert mégis csak mi vagyunk az állam alapjai. De még így sem fogják tudni ellenőrizni ezt. Hogy bírják ellenőrizni azt a sok malmot, mivel tekintettel arra, hogy 12-5 pengőt képez ez aiz őrlési adó, a malmosok egy része, amely lelkiismeret dolgában talán kissé (Dinnyés Lajos: Lichtensteini alapon áll!) Lichtensteini alapon áll, megtántorodik, hiszen jobban és könnyebben nem kereshet, mintha egy mázsa búzán 12-5 pengőt keres. Valóságos amerikai viszonyok fognak itt keletkezni, malom-Al Caponek (Dinnyés Lajos: Hapone-k!) lesznek itt, akiknek az lesz az érdekük, hogy ez az elgondolás, ez a rendszer maradjon fenn. Amint Al Caponenak is az az érdeke, hogy Amerikában megmaradjon a szesztilalom, éppúgy ezeknek a malomAl Caponeknek az lesz majd az érdekük, hogy ez az őrlési adó, vagy nem tudom micsoda, megmaradjon, mert ők így kereshetnek a legjobban, a legkönnyebben és a legtöbbet. Azt hallottuk itt is, ott is csak úgy suttogva, hogy ez vagy az a malmos azt mondta: bár adná az Isten, hogy az a boletta örökké megmaradna, hiszen soha életében annyit nem keresett, mint abban az évben. De a bolettánál nem is volt ekkora differencia. Itt még nagyobb differencia lesz. Mert azt a kétezer embert könnyű most hivatalba állítani, könnyű azoknak hivatalt adni, de mi lesz majd akkor, ha ez a rendszer is megbukik, éppúgy, mint a boletta. Én voltam az első annakidején, aki felszólaltam a boletta ellen és akkor Bethlen miniszterelnök úr megszokott fölényes modorában fitymálva azt mondotta: hát mondjon le és kinevettek engem. Alig múlt el egypár hónap és a boletta eltűnt a föld színéről, mert mindenki belátta, hogy nem mehet így tovább. Ugyanez fog történni ezzel az őrlési adóval is. Az én szerény véleményem az, hogy nem lehet erőszakkal semmiféle árakat alátámasztani. (Dinnyés Lajos: Semmit sem lehet edőszakkal!) Máskép kell a dolgot elintézni. Le kell szállítani a közterheket, le kell szállítani a kamatokat, (Ügy min! bal felől.) földteherrendezés kell, vigyázni kell a kartellek túlkapásaira. (Dinnyés Lajos: Benne van a pontokban!) Ha ez meglesz, akkor minden magától elintéződik. A nagy Amerika az ő óriási tőkerezerváival (Dinnyés Lajos: Benne van a pontokban! — Farkas Gyula: Benne is marad! — Dinnyés Lajos: Csak végre legyen hajtva, fontos!) szintén nem tudta megakadályozni a húza árzuhanását. Több mint 500 millió dollárt költöttek el felesleges módon. Most már az amerikaiak maguk beismerik ezt, ma már nem tesznek a búza alátámasztására semmit, belátják, hogy úgyis felesleges, lehetetlen. Más kell itt, koncepció kell, elő kell venni külkereskedelmi forgalmunkat és abba bele kell tekinteni: meg kell nézni, hogy melyek azok a mezőgazdasági cikkek, amelyekben kivitelre, melyek azok a cikkek, amelyekben behozatalra vagyunk szorulva, Redukálnunk kell azoknak a cikkeknek termelését, amelyeket kiviszünk, viszont szaporítani kell a termőterületet olyan cikkeknél, amelyeknél behozatalra vagyunk szorulva. Önmagunkat el kell látnunk, bármilyen abszurdumnak hangzik is, de ha a többiek, a bennünket környező államok így tesznek, magunk sem térhetünk ki előle. Továbbá a költségvetésibe betekintve, a baromfitenyésztésnél ugyancsak minuszt látok. A folyó évi költségvetésben 130.000 pengő van felvéve a múlt évi 209.000 pengővel szemben. Azt hiszem, tekintve, hogy előttem szólott t. képviselőtársaim közül erre már többen rátértek és előadták ennek a problémának fontosságát, fe-