Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.
Ülésnapok - 1931-95
64 Az országgyűlés képviselőházának 95. lesleges tehát, hogy ezzel én is bőven foglalkozzam, csak rá akarok mutatni és fel akarom hívni a t. Ház figyelmét arra, hogy ez is olyan tétel, ahol nem spórolásra, sőt, elienkezőieg, újabb segédeszközök beállítására, (Zaj.) nagyobbmérvű dotálásra van szükség. (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Ugyanilyen a vízügyi szolgálat, ahol szintén takarékoskodnak. Pár eszteudővel ezelőtt tanuja voltam egy borzasztó árvíznek, amely lent Jugoszláviában, Apatin környékén történt, ahol Bácska legtermékenyebb földjeit, 15C— 160.000 holdat Öntött el a Duna vize. Ott is az volt az ok, hogy a töltések és a vízművek nem voltak kellőképpen rendben tartva. Ezeknek rendbentartásánál spórolni nem lehet, mert szükség van rá. Ezt el kell végezni, mert Isten mentsen, nálunk is bekövetkezhetik ilyen katasztrófa, amely igazán drága spórolást jelentene» Ugyanilyen természetűek a kísérletügyi intézmények, ahol a dologi kiadásoknál 19.000 pengővel kevesebbet találunk. A kísérletügyi intézmények, szintén olyanok, hogy ma, amikor arra kell törekednünk, hogy minél olcsóbban termeljünk, mindig a technikai haladásnak és a természettudományok gyakorlati kihasználásának magaslatán kell állanunk, mindig a korral kell ebben a tekintetben haladnunk, mert különben szomszédaink és konkurrenseink legyőznek bennünket., Ugyanilyen a meteorológiai intézet, ahol ugyancsak 2000 pengővel kisebb a dologi kiadás, de ez szintén olyan fontos dolog, hogy manapság, amikor megvan a fejlesztés módja különböző eszközök által, itt a takarékoskodásnak helye szintén nincs. A szőlészet, illetve a bortermelés és értékesítés előmozdításánál szintén 43.000 pengő mínuszt találunk, pedig ez is nagyon fontos dolog. Tekintve, hogy egymillió ember kenyeréről van szó, tekintve, hogy úgyis csak 28 millióval dotálják ezt a szerencsétlen tárcát, itt szintén lehetetlen dolog a takarékoskodás. Ellenben ugyancsak a szőlészet tételénél látunk, a svájci borházak különböző bűneinek levezeklésére százezer pengőt beállítva. Ez iskolapéldája annak, hogyan nem szabad tenni. A «mező- és közgazdaság különböző ágai» cím 14. rovata alatt a mezőgazdasági termények és termékek külföldi értékesítésének előmozdítására 5,605.000 pengő van beállítva a múlt évi 844.000 pengővel szemben. Nincs részletesebben megmagyarázva, mire megy ez a pénz, de ami a Mezőgazdasági Kiviteli Intézetet illeti, ha a viszonyok továbbra is ilyenek maradnak, ha lesz is mit kivinni, nem fogunk tudni kivinni semmit, mert a külföld nem enged be semmit. Ami egyáltalában az exportot, különösen az állatexportot illeti, sérelmeznem kell a kisgazdatársadalom nevében azt, hogy exportengedélyeket csak egyeseknek adnak. Ez a legnagyobb igazságtalanság, ami csak elképzelhető, mert kevés protekciós ember, az a néhány nagyuradalom és az a néhány kereskedő — mert kisgazdáról nem is tudok, hogy kapott volna ilyen engedélyt — 100%-os nemzeti ajándékot kap. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Sauerborn Károly: Eögtön befejezem. Aki ma élő állatot, különösen pedig szarvasmarhát Béesbe szállít ki, az körülbelül dupla árat kap érte a budapesti árakhoz viszonyítva. Ez 100%-os nemzeti ajándék. Sokkal helyesebb lenne, ha a magyar állam is úgy csinálna, ülése 1932 június 2-án, csütörtökön. mint ahogy a bécsiek csinálnak az ő szállítási igazolványaikkal: aki Bécsbe akar szállítani, az fizessen érte. Maradjon neki egy kis marge, mert különben nem szállítana, de az állam vágja zsebre ezt a hasznot és támogasson azzal bizonyos mezőgazdasági ágakat, például az erdősítést. Milliókat lehetne ilyenmódon szerezni, amely milliókat most néhány protekciós alak vág zsebre. Ugyancsak 160.000 pengő van beállítva a Gazdák Biztosító Szövetkezetének dotálására. Én azt mondom: a Gazdák Biztosító Szövetkezete a mai viszonyok között éljen meg a saját emberségéből és akkor nélkülözni fogja tudni ezt a 160.000 pengőt. Ha pedig nem tud megélni a maga emberségéből, akkor pusztuljon. Legelőjavítás céljaira felvett összegnél szintén 100000 pengő hiány van a múlt évivel szemben. Ez is fontos tétel, különösen ma, amikor az állattenyésztés és az állatnevelés igen nehéz helyzetben van. Minél jobb legelőkre és minél racionálisabban kezelt legelőkre van szükségünk, hogy olcsóbban tudjuk az állati termekeket előállítani Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék befejezni beszédét! Sauerborn Károly: Még egy mondat és befejezem. A költségvetést nem fogadom el. (Élénk helyeslés és taps a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Takách Géza jegyző: Marton Béla! Marton Béla: T. Képviselőház! Előttem szólott t. képviselőtársam beszélt a fabehozatalról, fatermelésről, fatelepítésről. Miután egyrészt az idő rövid, másrészt pedig ennek a vitának utolsó szónoka vagyok, méltóztassék megengedni nekem, hogy mivel elég kiváló szakértőnk van, aki ezzel a kérdéssel évtizedek óta a legintenzívebben és a leglelkiismeretesebben foglalkozik, én ebben a vitában elsősorban két olyan kérdéssel foglalkozzam, amely nézetem szerint nemzetünk jelenére és jövőjére nagy jelentőséggel bír. Az egyik a centralizáció és decentralizáció kérdése, a másik pedig ezzel kapcsolatosan a népnevelés kérdéseA centralizáció és decentralizáció kérdését nem lehet sablonszerűén kezelni, mert ennek helyessége, vagy helytelensége elsősorban függ az illető nemzet lélektanától, elgondolásától, fegyelmezettségétől és felelősségérzetétől. Például amennyire az olasz nép egyetemére áldásthozó Mussolininak centralizmusa, éppen annyira nincs szüksége még elesettségében sem a fegyelmezett német nemzetnek arra, hogy beléletében állandó központi utasítások szerint éljen. Magyar vonatkozásban ennek a kérdésnek helyes felfogását nagy jelentőségűnek tartom, nemcsak azért, mert a vármegyei automómia ma már csak látszatautonómia, hanem azért is, mert ezt a kérdést szoros öszszefüggésben látom a népnevelésnek, a nép életforraálásának kérdésével. Méltóztassanak megengedni, hogy most először a mezőgazdasági kamarákról szóljak. Elismerem és természetesnek tartom, hogy az 1920 : XVIII. te. olyan intézménnyel akarta az országot gazdagítani, amely a nemzetfenntartó magyar gazdatársadalomnak és ezzel a mezőgazdaságnak fejlődését lett volna hivatva szolgálni. De nem most, tizenegy esztendő után, hanem már az első esztendőben nyilvánvaló lett, hogy a kamarák tisztviselőkarának és vezetőségének minden igyekezete és fáradsága sem tudja kiküszöbölni a törvénycikknek eredendő és alapvető hibáját, még pedig azt, hogy ott, ahol a jogok és kötelességek nin-.
