Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.
Ülésnapok - 1931-95
62 Âz országgyűlés képviselőházának 9 Ezzel szemben a mostani költségvetésben mit látunk 1 A második' cím negyedik rovata szerint csemetenevelési és erdősítési költségekre csak 150.000 pengő van felvéve a múlt évi 235.000 pengővel szemben, az alföldi és kopárfásításokra pedig 170.000 pengő a tavalyi 290.000 pengővel szemben. Ha valahol nincs a takarékoskodásnak alapja, ezek azok a címek és rovatok, ahol nem takarékoskodni kell, hanem sokszorosan, tízszeresen, húszszorosán kell erre pénznek lenni, mert ezek hasznos, reális befektetések, amelyek ha nem is mindjárt, de 10—15 év múlva meghozzák a pénzt, az ezekbe való befektetés valóságos valorizáció. Az erdő megmarad, az erdő nő, kamatot is hoz, bár nem sokat, de az erdőbe befektetett pénz valorizálva van, aranyat ér. Arra, hogy milyen horderejű kérdés ez, még avval is rá akarok mutatni, hogy a 270.000 katasztrális holdon kívül szakértők állítása szerint még körüibelül 500.0001 katasztrális hold terület van az országban, amelyet szintén föl lehet, sőt fel kell használni erre a célra, mert más célra nem is igen alkalmas. Minden talajnak megvan a maga bizonyos fája. A homoké az akác, a feketefenyő. Ugyanez vonatkozik a domboldalakra, szóval a magasabb fekvésekre. A mély fekvéseken ott vannak a nyárfák. Ezek mind olyan fák, amelyekre szükségünk van. Szükséges lenne továbbá az erdőknek egy részét átalakítani fenyvesekké, mert a fenyő szintén olyan fa, amelyben nagy behozatalra szorulunk. Ezeket a területeket csak úgy használhatjuk ki reálisan, ha az erdősítést nagyobb erővel folytatjuk. De azt kérdezhetnék egyesek, hogy tulajdonképpen honnan vegyük a pénzt erre az erdősítésre. Hogy másra ne térjek rá, ott van többek között a művészeti cél. Itt van az Operaház, amely belekerül az államnak körülbelül 1,500.000 pengőjébe. Nem akarok én itt a művészetek ellen beszélni, hiszen adott időkben ezekre szükség van és ha lehet, kell áldozni rájuk, de kérdezem, hogy a mai viszonyok között 1 , amikor az emberek a legszükségesebb megélhetés gondjaival küzdenek, lehet-e az államnak olyan célra pénze, amely tulajdonképpen a társadalmi osztályok csak egy kis rétegének az élvezetére és szórakoztatására szolgál. Ott van például, hogy mást ne mondjak, a Mftr., amely szintén körülbelül 1,500.000 pengő évi szubvencióban részesül. Kérdezem miért? Vagy meg tud állni a Mftr. a maga lábán vagy nem. Egyébként nem tapasztaljuk, hogy a Mftr. olcsóbb volna, mint bármelyik más hajózási vállalat, sőt, első dolga volt az, hogy belépett a kartellbe és ugyanolyan tarifákat szab, mint a többi hajózási vállalat. Miért fizesse az ország és a gazdaközönség a túltengő adminisztrációt? Egész sereg ilyen tétel van, amelyre az ember^nem is tud hirtelenében rámutatni. Itt van például a légügyi hivatal. Tudom, hogy a légügy egy fontos dolog, de körülbelül 49 légügyi, luftinspektor van, akiknek körülbelül 350.000 pengő fizetésük van. Tény az, ismétlem, hogy ma a légügy igen. fontos dolog. A légügyi hivatalra szükség van, de túladminisztrációra egyáltalában nincs szükség. Amikor van itt elég olyan fontos probléma, amelyekbe nem lehet elég pénzt invesztálni, Ilyen az erdősítés igen fontos problémája is, amire még vissza akarok térni. Ennek a problémának van olyan oldala is, amely nem is közvetlen, hanem közvetett hasznot jelent. Itt van elsősorban a klíma megváltoztatása, (Br. Vay Miklós: Ügy van!) Közismert dolog '. ülése 1932 június 2-án, csütörtökön, az, hogy^ az erdők közelében több a harmatlecsapódás, több az esőzés és ha keresztülvisszük az Alföld áterdősítését, meg vagyok győződve, sőt szakemberek tapasztalatai és teóriái alapján állítom, hogy ezzel az Alföld klímája egészen megváltozhatik s nem lesz olyan száraz, nem lesz olyan szélsőséges jellegű, mint amilyen most, ami mezőgazdaságunknak egyák legnagyobb katasztrófája. Ha keresztül visszük az Alföld fásítását, s megteremtjük a szélfogókat és a fasorokat, amelyeket az Alföld fásításának programmja előír, ezzel az óriási viharokat és szeleket tompítani lehet. A múlt vasárnap iskolapéldáját láttuk annak, hogy mit tesz a kopár, fátlan Alföldön az erdők hiánya. Saját tapasztalatomból mondom, hogy a bajai határiban a múlt vasárnap olyan vihar volt, hogy fél- és háromnegyedméternyi dió- és meggyfákat csavart ki és egész gyümölcsösöket gyökerestől tépett ki a földből. Ez nem fog megtörténni, ha meglesznek a fásítások és a szélfogók, meg a fasorok aizon a módon, ahogy annak idején a földmívelésügyi miniszter úr kontemplálta. T. Ház! Van azután egy másik közvetett haszna is az erdősítésnek, a vadállomány szaporítása. Ez hasznára van nemcsak a nagy-, de a kisgazdáknak is. Ezzel nemcsak a vadak szaporodnak, hanem a hasznos madarak is, amelyek a mezőgazdaság szempontjából szintén fontosak. Ez a kérdés r szinte hihetetlen módon el van hanyagolva nálunk, viszont külföldön óriási módon fel van karolva. Ha az ember vonaton utazik: végig Ausztrián és Németországon, ezekben az országokban mindenütt lát madárodukat, fészkelési helyeket, kitéve a gyümölcsösökre, fákra, mindenfelé. Ma már azt tapasztalhatom örömmel a csonka Bácskában is, hogy a kisgazdáknak is megjött az érzékük az erdősítés iránt és kisebb területeiket erdősitik. Hiszen minden 30—40 holdas gazdának, ha nem is egy pár hold, de egy párszáz négyzetöl olyan területe van, amely nem való gabonatermelésre, vagy fűtermelésre és ezeket a területeket örömmel használják fel erdősítésre, beültetik ilyen vagy olyan fával. Például, hogy mást ne mondjak, a szőlősgazdáknál különösen látom, hogy örömmel beültetnek egy 3—400^ négyzetöl akácost, hogy ezzel fedezzék időnként előálló karószükségletüket. {Ügy van! Ügy van!) Még az ősszel voltam Kiskunmajsa és Halas határában, ott beszélgettem a gazdákkal, akik elmondották, hogy a bornak nem volt ára, a gabonának nem volt semmi ára és mind panaszkodtak, de kiemeltek egypár gazdát, akikről azt mondották: hej, milyen szerencsés emberek ezek, 20—30 év előtt területüknek egy részét akácfákkal ültették be és mo,st valóságos tőkéjük van nekik. Ezek tanulságos példák és szeretném hinni, hogy ezek követőkre találnak. De mindemellett szükség van ahhoz, hogy a gazdaközönségben az erdősítéshez kedvet teremtsünk, propagandaeszközökre is. Ezeket a propagandaeszközöket írásban, szóban, mindenféleképpen érvényesíteni kell. Ehhez természetesen nem elég az az összeg, amely itt a földmívelésügyi tárcánál fel volt véve. Még a propagandára sem elég ez, nem pedig erdősítésre. Ezért részemről helytelennek tartom, hogy éppen az erdészeti tisztviselői kart redukálták legnagyobb mérvben, (Kun Béla: Ügy van!) mert ha valahol, úgy ennél a karnál, különösen arra való tekintettel, hogy a kisgazdák is foglalkoznak erdősítésekkel (Kun Béla: Úgy van!) és kedvet kell keltenünk, igenis sok emberre
