Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-95

60 Az országgyűlés képviselőházának tott akció él a köztudatban földreform név alatt, amely fölidJreform szinte iskolapéldája szerin­tem annak, hogy: hogyan nem szabad földrefor­mot csinálni. A földbirtok helyes és igazságos megoszlására irányuló földbirtokpolitika elől ma senki sem zárkózik el, de szerintem föld­reform alatt ma egy, nem tudom, kisebb-na­gyobb keretek közt mozgó földosztást értünk, amelynél a megváltást szenvedőket bizonyos mértékig kártalanítjuk wagy nem és amely ak­ció, ha egyszer le van bonyolítva, akkor a föld­reform végre van hajtva, akkor r ajánljuk ma­gunkat, pihenhetünk. Szerintem éppen a fordí­tottja szükséges az egészséges földbirtokpoliti­kánál. Itt nem egy földreformmal kell jönni, hogy gyerünk, elveszünk ennyi földet, azután szétosztjuk és azzal a kérdés meg van oldva... (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Gr. Apponyi György: ... hanem egészséges földbirtokpolitika csak azokon a nyomokon haladhat, amelyeken annak idején Darányi Ignác haladt, természetesen tovább fejelesztve a mai kor követelményeinek megfelelően. He­lyes földbirtokpolitika nem állhat meg a, f fej­lődésben és egy úgynevezett földreform végre­hajtásával nem szűnhetik meg. Mert ha itt hiányzik a pénzügyi alap, mondjuk, nagyobb akciók lebonyolítására, még mindig itt van a részesgazdálkodás támogatása, a különböző te­lepítési akciók végrehajtása. Érdekes, t hogy mennyire nem gondoltak ezekre a mi első úgy­nevezett földreformtörvényünk megaloktásá­nál és hogy mennyire túltengett a politikai momentum. Ez pedig mindig őrült hiba, mert a gazdasági és szociális természetű intézkedése­ket nem lehet politikai alapon megoldani; az gazdasági és szociális szempontból vagy he­lyes, vagy rossz. Politikai szempontból^ pilla­natnyi előnyöket biztosíthat, de a végén az egész ország fizet rá. Amikor ezt a földreform­törvényt tárgyalta a nemzetgyűlés, egy akkori kormánypárti képviselő, aki ma — úgy tudom — aktív főispán, amikor Czettler Jenő képvi­selőtársunk szóvátette azt, hogy esetleg a leg­sürgősebben földet kívánók részére, lehetne ha­marosan egy csomó földet részesművelésre ki­adni, azt mondotta, hogy a magyar embernek nem kell olyan föld, amely a telekkönyvben nincs a nevére írva. Ha ez nem demagógia, akkor nem tudom, hogy mi az. Demagógiával, politikai frázisokkal kenték el és csinálták meg teljesen tévesen a gazdasági, szociális szem­pontból és a társadalom békéjének szempontjá­ból egyaránt kártékony földreformot. Ha mi egészséges földbirtokpolitikát akarunk^ foly­tatni, akkor ennek éppen a fordítottját kell tennünk, amennyiben a politikát, a demagó­giát ki kell kapcsolni^ belőle és olyan intézke­déseket kell életbeléptetni, amelyek tényleg a termelőrétegeknek, a gazdaközönségnek ér­dekeit szolgálják. Nekünk azután egészen mind­egy, hogy minek nevezik azt. A magántulajdon elvét természetesen nem «-»••abad megsérteni, de minthogy a magántulaj­don elvén annyiban már rés van ütve, hogy sok esetben a magasabb közérdek szempontjá­ból korlátozzák a magántulajdont, itt az igaz­ságos középutat megtalálva folytatólagos és nem egyszersmindenkorra végrehajtott föld­birtokpolitikára van szükség. Itt azután tág munkaköre yolna^ mindazoknak, akik a gaz­dasági akadémiáról kikerülnek, akik ma mint gazdatisztek, vagy más hasonló végzettségűek, állástalanok. Meg vagyok győződve arról, hogy itt elhelyezkedési alkalom kínálkozik, annyival K ülése 1932 június 2-án, csütörtökön, is inkább, mert ezek, ha annyit kapnak, hogy ne éhezzenek, szívesen elmennek akárhova akár­mennyiért. Egy hónappal ezelőtt a 33-as bizottságban szóbakerült a földbirtokreform során kiosztott földek árleszállításának kérdése és egyéb ezzel kapcsolatos kérdések. Az is egyik bizonyítéka annak, hogy már az akkori földreformtörvény megszerkesztésénél és keresztülvitelénél is mi­lyen hibák történtek, hogy ennyi évvel a föld­birtokreform végrehajtása után ez a kérdés már régen nincsen tisztázva olymódon, hogy itt már ne lenne semmi szükség arra, hogy ezt újra elő kelljen venni. Tény az, hogy az akkor megállapított árak a mai szabadforgalmi árakhoz viszonyítva is olyan magasak, hogy a földhözjutottak nem tudják fizetni a törlesztési részleteket. A cél ellenkezőjét érjük el, mert ahelyett, hogy meg­segítenők, tönkretesszük őket. Itt azonban tel­jesen osztom Gyömörey képviselőtársam fel­fogását, amelyet lő annakidején a 33-as bizott­ságban is kifejtett, hogy tudniillik itt nem volna helyes bíróság utján szállítani le az ára­kat, mert ez a bírói ítéletek szempontjából jogbizonytalanságot és veszedelmes precedenst alkothatna más kérdésekre, hanem a törvény­hozás útján kell ezt a kérdést újból rendezni. Igen kérném a földmivelésügyi miniszter urat, hogy az egész ország minden vidékén élő föld­Ihözj'uttatottaknak ezt az állandó panaszát vala­milyen intézkedéssel úgy orvosolja, hogy a törvényhozás által hozandó intézkedéssel or­vosolja. Ez gyorsan és mielőbb orvosolandó, mert é^nen azoknak nagy rétege, akiket az ál­lam, a kormány meg akart segíteni, megy tönkre. Itt van még specialiter az a vidék, amely­ben e~- kerületet van szerencsém képviselni, Nyugatmagyar ország. Vas-, Sopron- és Zala­medvéknek egy kérdése, amely tulajdonképpen összefügg azzal, amit felszólalásom elején vol­tam bátor mondani. Ez az állatexport kérdése. Erre bővebben kiterjeszkedni nem akarok, de is"en kérem a földmivelésügyi miniszter urat, — akiről tudom, hogv a dolog nem rajta múlik, mert ezek ér>tmgy fájnak neki, mint nekünk agrárképviselőknek, akik a kérdést szóvátesz­szük, — hasson oda, hogv itt könnyítések tör­ténjenek, kérje meg kollégáját, a pénzügymi­niszter urat és elsősorban a Nemzeti Banknál hasson oda, hogy a deviza szempontjából vala­miféle könnyítések történjenek, A kereskedő azelőtt végigjárta az összes falvakat, bement a kisgazdához s akinek volt eladó állatja, azét elhajtotta, az árát kifizette, a nyomor pedig ismeretlen fogalom volt azon a vidéken. Most a arazdák ott állnak állataikkal nem tudják el­adni, a kereskedői nem jön, mert nem kereshet és a gazdák a szó szoros értelmében saját zsír­jukba fulladnak meg- A szénen felhizlalt álla­tok ott vannak az istállóban és a gazda száraz kenyeret is alig tud enni, mert nincsen nénze. A múltkor, amikor kerületemet bejártam, az egyik falu bíráia, igen értelmes és vagyo­nos gazda, panaszkodott. Kivitt az istállóba, megmutatta, milyen gyönyörű állatjai vannak, és^ mégis végrehajtják. Erre azt mondottam, hát itt vannak az állatok, adjon el belőlük, mire azt válaszolta: uiram, próbálja maga eladni. Ezeket a kérdéseket az idő rövidségére való^ tekintettel csak futólagosan voltam bá­tor érinteni. Itt a gazdaközönségnek, a gazdál­kodással foglalkozó néprétegeknek, akik en­nek a nemzetnek többségét teszik ki, sürgős

Next

/
Thumbnails
Contents