Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-95

Az országgyűlés képviselőházának 95. hozással kell most, a jelenlegi körülmények között azoknak a szenvedő társadalmi rétegeknek életviszonyain javítani. Mindent el kell követni a közmunkák és munkaalkalmak teremtése terén is, hogy a mezőgazdasági munkásság legalább a mindennapi kenyérhez hozzájusson. Furcsa idők következhetnek, ha a kormányzat állandóan egy helyben tipeg-topog, ha azt hiszi, hogy azzal a módszerrel, amellyel egy évtizeden keresztül kormányzott, kormányozhat tovább is, ha azt hiszi, hogy mindazokat az eseményeket, amelyek gazdasági és politikai téren Európában jelentkeznek, figyelmen kívül hagyhatja. Nagyon szerettem volna, ha errenézve az előadó úrtól vagy a kormány részéről kaptunk volna valami felvilágosítást a mezőgazdasági munkássg számára. (Malasits Géza: Mindenki annyit ad, amennyije .van! Ha nincs semmije, nem ad semmit!) Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Szeder Ferenc: Ha lejárt, be is fejezem beszédemet. r Csak azt szeretném, hogyha ilyen nyomorúság gyötri az ország népét, a kérdést ne azzal a közigazgatási apparátussal iparkodjanak megoldani, amelyet belehajszolnak sokszor törvénytelenségek elkövetésébe, hanem okos előrelátással, gazdasági és szociális intézkedésekkel. Mert az a játék, amely az utóbbi időben lefolyt a közigazgatás részéről, veszedelmeket teremthet s ezekért nem mi viseljük a felelősséget. Azokat a célokat, amelyeket a földmívelésügyi tárca kapcsán röviden érintettem, nem látom megvalósítva és mert nem hiszem, hogy ez a kormányzat és a földmívelésügyi miniszter úr akarja, vagy meg tudja ezeket valósítani, ennek a tárcának költségvetését nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbáloldalon.) Elnök: Szólásra következik

1

? Brandt Vilmos jegyző: Leszkay István! Leszkay István: T. Képviselőház! JElőttem szólott igen t. képviselőtársam beszédére csak annyiban kívánok válaszolni, hogy utalok Berki Gyula t. képviselőtársamnak két héttel ezelőtt elmondott beszédére, amelyben ő már akkor rámutatott arra, hogy nem egy párt, de egy párt-koalició vagyunk és • amikor a kormány ténykedését e padokból bírálják, ez legfeljebb annak a jele, hogy igenis ezen az oldalon tárgyilagos képviselők ülnek, akik az igazságot megmondják ezekből a padsorokból is. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Nagy közgazdasági kérdésekkel, a földmívelésügyi tárca költségvetésének számszerű adataival foglalkozni nem kívánok; megtették ezt már előttem sokkal hivatottabbak és ez részemről csak ismétlés és felesleges időtöltés lenne. A kormánynak az a törekvése, amellyel az államháztartás egyensúlyának biztosítását célozza, a legszélesebb körökben és minden önzetlen magyar ember részéről csak helyesléssel és támogatással találkozhatik. Hogy azonban e súlyos terheknek viselésében általános megnyugvás legyen, ahhoz az kell, hogy minden egyes polgár érezze, hogy ezek a terhek arányosan vannak megosztva. (Ügy van! jobbfelől.) Ebből a szempontból örömmel üdvözlöm a kormánynak a részvénytársaságok megadóztatását célzó legutóbbi rendelkezését, amely eltér a mérlegekben f kimutatott haszon után járó eddigi adóztatástól és amely mint adóminimumot a részvénytőke kétezrelékét jelöli meg. Pusztán abban a tekintetben fejezem ki ülése 1932 június 2-án, csütörtökön. 53 aggályaimat, hogy a mai fejlett könyvelési technika mellett ennél a két ezreléknél nagyobb adóztatás a részvénytársaságokkal szemben talán alig lesz elérhető. Helytelennek tartom ezt akkor, amikor a földbirtok sokkal súlyosabban adózik. (Ügy van! Ügy van!) Ha a földbirtoknál az adóztatási politika a ráfizetéssel való gazdálkodást eddig nem ismerte, r akkor nagyon helyénvaló, hogy a részvénytársaságoknál is rátért erre az útra, mert a föld fizeti a földadót, a jövedelmi adót, fizeti a pótadót, a betegsegélyezési adót, az útadót, a rokkantellátási adót, a mezőgazdasági kamarai illetékeket, a^ vízszabályozási járulékokat, az egyházi adókat, a közmunkaváltságot és bizony, ha összegezzük ezeket az adókat, akkor rájövünk arra, hogy itt a teljes tőkének nem ezrelékeiről, de bizony súlyos százalékairól van szó. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Mindazonáltal a kormánynak a részvénytársaságok megadóztatását célzó ezt a rendelkezését örömmel üdvözlöm azért, mert kezdeményező lépést látok ebben és abban a meggyőződésben élek, hogyha a kormány ezt a kezdeményező lépést megtette, a további lépéseket is meg fogja tenni a helyes és arányos adóviselés tekintetében. (Élénk helyeslés jobbfelől.) A magyar r mezőgazdaság azonban nem pusztán az adóztatás mérve miatt nyugtalankodik, hanem az adóztatás módja miatt is. A föld megadóztatása az 1924 : IV. te. által kapott felhatalmazás alapján kiadott 500/1925. számú pénzügyminiszteni' rendelet és az ugyanezen évben augusztus hó folyamán kiadott 50.000. számú végrehajtási rendelet értelmében történik. Ennek^ a rendeletnek intenciója az, hogy a föld a tényleges jövedelem után adózzon. Erről az alapról azonban a pénzügyi kormányzat tulajdonképpen már akkor letért, amikor 1927-ben a 10-000 pengőt meg nem haladó jövedelmi adóalapokat fixírozta, mert nyilvánvaló és mindannyiunk előtt közismert tény az, hogy 1927-ben olyan gazdasági viszonyok voltak, amelyek a maiakkal össze nem hasonlíthatók

; (Ügy van!'• Ügy van! a jobboldalon.) Ha tehát^ valaki akár tudatlanságból, akár hanyagságból elmulasztotta jövedelmi adóalapját felmondani, akkor még ma is az 1927-ben megállapított jövedelmi adóalap után adózik. (Ügy van! Ügy van!) Nem rózsásabb azonban azoknak a helyzete sem, akik ebbe a kategóriába nem tartoznak, akiknek jövedelmi adóalapja tehát a 10.000 pengőt meghaladja, vagy^pedig akik fixírozott adóalapjukat felmondották. Ezekre az adófizetőkre háramlik az adóbevallás kötelezettsége, azoknak a hatalmas nyomtatványoknak kitöltése, amelyek számtalan rubrikákkal, külön ismeretet, szakismeretet igényelnek. Amikor a gazda cséplési könyveinek és kis házi könyvvezetésének alapján ezeket az^ adatokat és rubrikákat kitöltötte, néhány hét múlva rá fog jönni, hogy felesleges munkát végzett. Felesleges munkát végzett azért, mert az adóhivataltól meghívást fog kapni egyezkedési eljárásra, mert vallomását nem fogadták el. Hogy pedig ezen az egyezkedési tárgyaláson nem az egyeneskarakterű, Őszinte emberek jutnak előnyhöz, hanem azok, akik könnyebb lelkiismerettel és furfanggal talán kijátsszák az adószabályokat, ez, azt hiszem, egyikünk előtt sem titok. (Mikecz István: Ez így van!) Ha ez az egyezkedési eljárás eredménnyel járt és a gazda hazatért lakására és azt gondolja, hogy folyó évi adója ügyét elintézte, legalább tudja, hogy mennyit fogadó-