Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-95

54 Az országgyűlés képviselőházának 95, ban fizetni, akkor téved, mert pár hét múlva . legnagyobb meglepetésére kivetést kézbesítenek neki, amely nagyobb összegről szól. Ha felkeresi az adóhivatalt és megkérdi ennek az eljárásnak okát, ott azt a felvilágosítást kapja: hja, kérem, ez tulajdonképpen egy ön által felajánlott alap, amelyet azonban a kincstár nem fogadott el. Ilyenkor hátra van még az adóf elszólamlási bizottság, ahol tényleges szakemberek nem ülnek, hiszen olyan időkben hivatik össze ez a bizottság, amikor a gazdának fizikai ideje sincs arra, hogy heteket töltsön el ezeken a tárgyalásokon, a bizottság pedig nagyobbrészt lateinerekből, iparosokból, kereskedőkből áll, akik a mezőgazdasági viszonyokat nem ismerik és akiknek részéről a tények objektív elbírálását az ember nem is nagyon várhatja. Fellebbezési fórum még a közigazgatási bíróság, az ide való fellebbezés azonban birtokon kívül történhetik meg. Kérdem a t. Házat, összeegyeztethetőnek tartja-e ezt az adóztatási módot az állam méltóságával, az állam pénzügyi komolyságával'? Olyan kerületet képviselek, amely kerület lakosainak elődjei Magyarország történelmét karddal írták. Ezeket az embereket ma is gerinces egyenesség és becsületesség jellemzi, ezek a mai napig nem tudják és nem tanulták meg, hogy saját érdekükben hazudjanak. Hogy jutnak ezek az emberek ahhoz, hogy önérzetüket minden esztendőben végigverjék • azzal, hogy a vallomásaikban mondott igazságukat kétségbevonják? Kérve-kérem a földmívelésügyi miniszter urat és kérve-kérem a pénzügyminiszter urat, méltóztassanak erről a méltánytalan és igazságtalan adóztatási rendről egy helyesebb, igazabb, jobb útra térni. (Helyeslés jobb felől.) Azt mondtam, hogy a mai adóztatási rendszer méltánytalan. Méltánytalannak tartom azért, mert a nagybirtoknál, ahol rendes könyvvezetés van, az adókivető hatóság ezt a könyvvezetést elfogadj ci» ei nagybirtokok tehát a tényleges 'helyzetnek megfelelően adózhatnak. Ellenben mi van azokkal a középbirtokokkal és mi van azokkal a kisbirtokokkal, amelyek ezt a könyvvezetést nem folytatják? Ott igenis, ki vannak szolgáltatva — hogy fejezzem ki magamat — a pénzügyi hatóság tetszésének. De igazságtalanságnak is tartom ezt az adóztatási módot azért, mert pl. két egyforma kategóriájú birtoknál, ha az egyiknek gazdája lelkiismeretes, utánajáró, szorgalmas ember, az sokkal súlyosabban adózik, mint ugyanazzal • a vagyonkomplexussal bíró, de utána nem néző és hanyag gazda. De nevezhetném és méltán nevezhetném ezt az adórendszert erkölcstelennek is, mert rászorítja a gyenge jellemű adófizetőket a ihazudozásra, jövedelmük letagadására. (Ulain Ferenc: Nem kell megszavazni a pénzügyi költségvetést! Ez a konzekvencia! — Lukács Béla: Ne ugrassa!) Kérve kérem a földmívelésügyi minisztert és a pénzügyminisztert, hogy térjenek vissza a kataszteri tiszta jövedelem alapján való, évtizedeken keresztül bevált adóztatáshoz, térjenek vissza arra az adóztatási módszerre, amely ellen a legkevesebb panasz merült fel. Tudom, 'hogy sok kifogás esik ezzel az adóztatási rendszerrel szemben is, mert azt mondják, hogy a kataszteri tiszta jövedelem megállapítása nagyon sok helyen helytelen. Én azonban azt mondom erre, hogy a mai adóztatási rendszer egyévi papírszükségletéből ezeket a munkálatokat olyan helyen, ahol erre szükség van, el lehetne végezni. ülése 1932 június 2-án, csütörtökön. Még egy nagy előnye lenne ennek az adóztatási rendszernek, még pedig annak a régen vajúdó kérdésnek megoldása, amely a tarifális kérdésekkel van összefüggésben. Körzetekbe lennének beosztancfók a megadóztatandó területek és kisebb kulcs alkalmazandó azokra a helyekre, amelyek az értékesítési piacoktól messze feküsznek. Az államnak statisztikai adatok állanak a rendelkezésére, statisztikailag ki tudja mutatni, mennyi az az adó, amelyet a földnek viselnie kell. Nem lenne nehéz feladat tehát ilyen körülmények között, ha kiszámítaná azt a kataszteri tiszta jövedelem koronájaként eső adót. Ez az útja az adómorál megteremtésének. Még egy kifogást kell tennem a kormány jelenlegi pénzügyi politikája „ellen, és ez t. Ház, az adófizetési késedelemből származó előnyök kérdése. Eddig ugyanis azt láttuk, hogy akiben adófizetési készség volt, aki adófizetési kötelezettségét pontosan teljesítette, az hátrányban részesült azokkal szemben, akik azt nem teljesítették, mert később mindig bizonyos adóelengedésben részesültek a nemfizetők. Ez megismétlődött nemcsak a folyó adóknál, de megismétlődött a készpénzben történt vagyonváltság fizetésénél is. (Meskó Zoltán: Ez így van!) Amilyen örömmel üdvözlöm^ a mezőgazdaság megsegítésére kiadott kormányrendeletnek azt a szociális intézkedését, amely eltörli, illetőleg enyhíti a legantiszociálisabb adónemet, a közmünkaváltságot, annyira sajnálom a magam részéről — de azt hiszem az egész Tiszántúl nevében mondhatom ezt — a boletta eltörlését. (Mozgás jobbfelől.) Speciálisan búzatermő vidék vagyunk. A mi vidékünkön az gazdálkodik legreálisabban, aki mentől több őszi vetést végez, mert csakis az ősziek azok, amelyeknek termése biztosnak mondható. (Herczegh Béla: Ügy van!) Nálunk a talaj és a klimatikus viszonyok miatt a tavasziak vetése és termesztése óriási rizikóval jár. De ha hozzáveszem, mélyen t. Ház, azt a katasztrofális elemi csapást, amely ezt a vidéket 1929-ben óriási fagykárral sújtotta, amely az elvetett ősziek 80%-ának kiszántását eredményezte, rá kell mutatnom arra, hogy a boletta révén éppen azt a vidéket érte a legnagyobb segítség, amely arra legjobban rászorult. (Meskó Zoltán: Ezért kell termelési segélyt adni!) Mi tehát sajnáljuk a bolettát. (Meskó Zoltán: Nem lehet aszpirin-adagolással gyógyítani a mezőgazdaságot.) A túloldalon ülő kisgazdapárt tiszántúli kudarcának is részben az az oka, hogy programmjába vette a boletta eltörlését. (Sauerborn Károly: A szurony volt az oka, nem a boletta! — Musa István: Meg az ajánlási rendszer! — Zaj a jobboldalon. — Ulain Ferenc: A Bethlen-korszak, a Bethlen tíz esztendeje. — Zaj. — Fáy István: Szűz beszédet nem illik zavarni. — Elnök csenget. — Kun Béla: A túloldalról hova lettek a kisgazdák? — Zaj. — Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Elnök: Képviselő urak, a Ház régi tradíciói szerint a képviselők első beszédét közbeszólásokkal nem szokták zavarni. A képviselő úr először beszél, méltóztassanak meghallgatni, ne zavarják. Leszkay István: Kérve kérem a kormányt, hogy ennek a vidéknek lakosságát segítse meg továbbra is és terjessze ki segítségét már a júliusi cséplések idejére, nehogy a legjobban rászoruló gazdák, akik ilyenkor kénytelenek a gabonát eladni, árromboló spekuláció áldoza-