Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.
Ülésnapok - 1931-95
Az országgyűlés képviselőházának 95. hatása alatt végre valamit tegyenek, akkor furcsának tartom és nem tarthatom megengedhetőnek, hogy egy fillérrel is csökkentsék a foldmívelési tárca költségvetését, — ha azt okosan, célszerűen használják fel — hanem igenis kívánom, hogy a hatalmi tárcák rovására jelentékenyen emeljék ennek a tárcának költségvetését. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Kérdem én, egészséges állapot-e az, hogy Magyarország nyolcmillió lakosa mintegy százmillió pengőt belügyi célokra áldozzon, amikor 28 millióval van dotálva a gazdasági élet alapját szolgáló mezőgazdaság tárcája? (Egy hang a jobboldalon: Még az is kevés!) Egészséges állapot-e az, hogy a hadügyminiszter tárcájának költségvetése több, mint 100 millió pengőre rúg, (Egy hang a jobboldalon: Kevés!) ugyanakkor, amikor a foldmívelési tárca költségvetése csak 28 millió pengőt tesz ki? Egészséges állapot-e az, hogy ezeket a hatalmi tárcákat túldimenzionálják ugyanakkor, amikor a termelés alapját képező mezőgazdasági tárca 28 millióval dotált? Igenis, a mai viszonyok között hajlandó volnék a hatalmi tárcák kiadásait lényegesen csökkenteni az ilyen produktiv tárcák javára. Itt azonban egy évtizeden keresztül, amióta én itt vagyok ebben a teremben, beszéltek a mezőgazdasági termelés fejlesztéséről, beszéltek arról, hogy mennyire az alapja a mezőgazdasági termelés Magyarország közgazdasági életének, beszéltek sok mindenről, terveket hoztak ide, csak a következményeket sohasem vonták le. Egészséges, tervszerű, előrelátó mezőgazdasági Programm heyett a földmívelésügyi miniszter urak sorra-rendre brillíroztak a Képviselőházban egy-egy ötlettel, amelynek a t. túloldal mindenkor tapsolt, de túl ezeken a felmerült ötleteken, szerves, előrelátó, a jövővel számoló mezőgazdasági programmot egyetlenegy földmívelésügyi miniszter sem hozott az utolsó évtizedben. (Br. Biedermann Imre: Majd Szeder hoz! — Malasits Géza: Mindenesetre okosabbat tudna hozni!) Meglátszik ennek a következménye ma mezőgazdasági vonatkozásokban is, mert tagadom azt, hogy egyedül a világválság az a téyező, amely idáig juttatta a magyar mezőgazdasági termelést. Én azt vallom, hogy okos, helyes, előrelátó mezőgazdasági politikával igenis a válság hatását lényegesen csökkenteni lehetett volna. (Simon András: Például mivel? Hol nincs mezőgazdasági válság?^ Én emlékszem arra, hogy amikor már a túltermelés következtében szükségszerűen megindult a búza áresése, az akkori foldmívelési államtitkár úr aratás után kiadta a jelszót, hogy a gazdák ne adják el a búzájukat, hanem raktározzák be, mert a búza ára emelkedni fog. Mindenki, aki egy kicsit tovább látott az orránál, akinek egy kis közgazdasági képzettsége volt, tisztában volt vele, hogy a magtárak megtelése és a mezőgazdasági túltermelés következtében igenis árhanyatlás fog bekövetkezni. Hiszen utaltunk itt erről az oldalról erre a körülményre, és akkor, — ismétlem, — az aktiv földmívelésügyi államtitkár kiadta a jelszót, hogy tartózkodni kell a búza eladásától, mert az árak majd javulni fognak. Ez csak jellemző tünete volt az előrelátás hiányának, amellyel az egész mezőgazdaság ügyét az utolsó évtizedben a földmívelésügyi kormányzat kezelte. Az előadó úr nagyon érdekes előadásából néhány momentum megragadta figyelmemet, és beszédem további részének ez lesz a tengelye. Az előadó úr is utalt arra, amire én az Országos Mezőgazdasági Kamará_ban is utaltam annakidején, hogy igenis termelésűjüket abban ülése 1932 június 2-án, csütörtökön. 5l . az irányban kell átszervezni, amely irány megfelel az európai piacon, általában a piacokon, a keresletnek. Itt azt mondták, hogy ő felségét, a vásárlót kell valahogy kiszolgálni. (Farkas István: Ö felsége nagyon rosszul néz ki! ö felségére rossz világ jár!) Az előadó úr előadása közben felsorolt néhány számadatot. Azt mondotta: a búza nem keresett cikk ma a világpiacon, ellenben vannak olyan mezőgazdasági cikkek, amelyeknek kivitele elé nem gördítenek akadályt, sőt ezek a mostani szituáció szerint könnyen elhelyezhető árucikkek. Meg is nevezett egynéhány ilyet, például a baromfit, a tojást a vajat és egyéb ilyeneket. Hiszen én nemcsak egyszer vagy kétszer, itt is és a szaktestületekben is beszéltem arról, hogy végre-valahára, még ha beavatkozással is, okos előrelátással a mezőgazdasági termelés irányát oda kell terelni, hogy, ha bekövetkezik a szemtermelés területén a válság, akkor megtaláljuk számításunkat a mezőgazdasági termelés egyéb terén is. Most nagyon érdekes konzekvenciái vannak ezeknek az előterjesztett számadatoknak, mert míg egyrészt ott a túlsó oldalon felhangzik az, hogy a kisbirtok szemes termények tekintetében kevesebbet termel, mint a nagybirtok, — mázsákat emlegettek katasztrális holdanként, mint különbséget, — addig elvitathatatlan tény, hogy az állattenyésztésnél, a baromfitenyésztésnél és egyéb olyan termékek termesztésnél, amelyek könnyebben elhelyez- • hetők a világpiacon, a kisbirtokok vezetnek. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon. — Farkas István: Régen is így volt!) Ez statisztikailag régen kimutatott tény, (Br. Vay Miklós: Nem vitatja senki!) és most már a túloldalon is ezt mondják, most már a túloldal sem vitatja ezt a tényt. Ennek azonban konzekvenciái vannak, amelyek nemcsak ebből a szempontból adódnak, hanem más, szociális, politikai és egyéb szempontokból is, sőt hangsúlyozom, a magyarság jövője szempontjából is. Miért? Azért, mert akkor rá kell térnünk birtokpolitikai szempontból is végre arra az útra, amely okos, célszerű, amely a mai és jövő viszonyok között megfelel a magyarság érdekének, de megfelel a mezőgazdaság érdekeinek is. (Farkas István: Ügy van!) Ha ezeket a szempontokat helyezem előtérbe, (Farkas István: Üj, becsületes földreform kell!) akkor egészen nyugodtan, egészen őszintén meg kell mondanom, hogy itt azután egy csöppet sem láttam a mindenkori földmívelésügyi kormányzatnak azt az előrelátását, amelynek jelentkeznie kellett volna különösen azoknak az eseményeknek hatása alatt, amelyek szerte az egész világon földbirtokpolitikai téren lezajlottak. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Majd beszédem folyamán szó kerül a magyar mezőgazdasági .munkásokra is, akiknek amelyet jól-rosszul — inkább rosszul, mint jól problémáját felvetem. De itt van a földreform, — végrehajtottak. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ez az egész földreformkérdés, ha egészségesen, okosan oldják meg, szervesen belekapcsolódhatik a mezőgazdaság fejlődésébe és a mezőgazdaság fejlődésének nagy kérdésébe, a termelés átszervezésének kérdésébe, belekapcsolódhatott volna nemzeti és szociális szempontból. Egészen más helyzet adódhatott volna a mezőgazdasági munkásság életviszonyainak terén is, ha okosan, célszerűen végrehajtott földbirtokpolitikai reformmal állunk szemben. E helyett sivár a kép, és az ember lelke fáj, amikor a mi földbirtokreformunkról beszél. A 7*
