Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-103

Az országgyűlés képviselőházának 103. ülése 1932 június 11-én, szombaton. 525 erre mód, nincs egy nagy koncepció, egy nagy gondolat» inert a kormány hallgat, nincs terve. Az egyes képviselők jobbról is, balról is felszólalnak, elmondják véleményüket, terveket ajánlanak, kicsi, apró terveket, amelyek nem segítenek. Az agráriusok azt mondják: a banktőke tönkreteszi és kiszipolyozza .a mezőgazdaságot. A banktőke jajgat; muszáj neki behajtani a tartozásokat, mert máskép tönkremegy. Minden foglalkozási ág, minden gazdasági ág bajban van, mindegyik siránkozik, mindegyik az államtól vár valamit. Es a kormány mit csinál? Az egyik gazdasági réteg, az egyik társadalmi réteg terihét áthárítja a másikra és ahol súlyos intézkedéseket tesz, ott leginkább a nagytömegeket a vagyontalan naptömegeket terheli meg a vagyonosabb osztályok előnyére és a régi termelési formák fenntartása érdekében. így például, most szembe kellene és lehetne állítani az előttem felszólalt Magyar Pál képviselőtársamnak a pénzügyi politikáról elmondott fejtegetéseit, amelynek gerince az, hogy a külföldről ne várjunk semmit, a pénzügyminiszter úr álláspontjáv,al, aki egészen más felfogáson van, tudniillik a (külföldről vár segítséget. A pénzügyminiszter úr az állam képviselője, Magyar Pál csak egyszerű képviselő és ime, milyen nagy ellentét van közöttük. Hogyan fest ez az ellentét? Magyar Pál azt mondja: a magunk erejéből tartsuk fenn magunkat. Emlékszem még arra az időre, amikor Korányi pénzügyminiszter úr első pénzügyminisztersége alatt, az akkori politikai atmoszférában intézte az ország pénzügyeit. Akkor az volt a jelszó, hogy fütyülünk a művelt Nyugatra, mi majd különb politikát csinálunk és megmutatjuk a művelt Nyugatnak, hogy mi tudunk keresztény-keresztyén gazdasági politikát és olyan nemzeti politikát csinálni, hogy rólunk vesznek majd példát. Ez volt az úgynevezett fellendülés kora, amelyben felépítették az egész politikát. Most, ha megnézzük például a pénzügyminiszter úrnak csak a mai lapokban Londonba küldött nyilatkozatát, amelyből megtudjuk azt, hogy a pénzügyminiszter úr azzal fenyegeti meg a művelt Nyugatot, hogy ha nem ád neki pénzt és a dunai államokon, nem segít, akkor majd ezek a pestisbe fognak fulladni. Mi már benne vagyunk a pestisbei Egyszer fütyültünk a művelt Nyugatra, ma pedig ezeréves létünk ellenére^ pestisbe süllyedünk? A pénzügyminiszter úr láthatja, olvashatja a lapokból, tényleg olyan pestissel fertőzött állapotok vannak ebben az országban, hogy még a gondolatok működésének az a lehetősége sincs meg, amely megvan a nyugati államokban

% Hogyan termelődhetik ki tehát ennek az országnak restaurálására egészséges, céltudatos terv,, hogyan születhetik ez meg, amikor itt lehetetlenség még a gondolkodásnak és a gondolkodó emberek kitermelt gondolatának is kifejezést adni. Hogy ez így van, az bizonyos. Azért van így, mert nem változtak a viszonyok. Az a tízéves rendszer, amely uralmon volt és tönkretette, idejuttatta ezt az országot, ahol van, bel- és külpolitikájában a látszatok szerint kormányzott és a látszatokkal megelégedett. Ez a parlamentáris rendszer, amely itt a nyilt választójogra van felépítve, 10 év alatt nem tett egyebet, minthogy a feudális rendszert restaurálja és fenntartja akkor, amikor ez ma már veszedelem. Az egész ország lakosságát megnyomorították ezzel a gazdasági politikával, mert a legrégibb nagy vagyont, a maradi nagyobb vagyont támasztották alá és támogatják ma is. Ennek részére adnak kedvezményeket és nem tudnak, nem akarnak ettől eltérni. Nyilvánvaló, hogy itt az első nemzetgyűléstől végig a másodikon és az első országgyűléstől végig mostanáig, mindig ez a szempont uralta a magyar politikát. Ehhez szabták az egész kormányzati tevékenységet. Semmi nem^ történt a szociális vágyak, kívánságok kielégítésére\ ebben az országban rendszeres, tervszerű intézkedés nem történt, sőt azt is tönkretették, megcsonkították, amit azelőtt a munkásság és a polgárság egyrésze önmagában kialakított. Kideg, önző osztályuralmi politikát folytattak és folytatnak ma is, amellyel tönkretették itt mindazokat az életfeltételeket, amelyek egyébként ebben az országban adva vannak. (Gáspárdy Elemér: Hol van itt jólétben lévő osztály? Mindnyájan rosszul állunk! — Buchinger Manó: Még mindig akad egy pár nagykapitalista és nagyagrárius! — Büehler József: Az a bizonyos klikík! — Weltner Jakab: Tízezer ember most is túl jól él ebben az országban!) Arra nézve, hogy Magyarországon az osztályuralom hogyan érvényesül, tessék megengedni néhány példa felsorolását. (Gáspárdy Elemér: Azok ellen harcolok én is, akik túl jól élnek! — Buchinger Manó: A Vidák most is jól élnek! — Büehler József: Az Összes kartellesek, a szeszt is beleszámítva!) A nagybirtokpolitika csődöt mondott az államtól évtizedeken át támogatásképpen kapott nagy összegek ellenére is, amely összegeket a lakosságból szipolyozták ki..Ez igaz. Be kell látniok, hogy ez a politika csődöt mondott. Tessék visszagondolni a bolettára, a gyufakölcsönre, a földteherrendezésre, most a lisztforgalmi adóra. Maga a pénzügyminiszter állapította meg, hogy a földbirtok különböző címeiken ezermilliót kapott az államon keresztül. (Buchinger Manó: 1180 milliót!) Mégis fenntartották ezt a termelési formát és a mostani földmívelésügyi miniszernek sincs más dolga, mint ugyanezen a csapáson vinni tovább a földbirtokpolitikát, holott meg van állapítva, hogy nemcsak fenntartották a régi szemtermelést, Ihanem még 25 százalékkal ki is terjesztették. (Gáspárdy Elemér: Akármit termelnek, minden rossz!) Ott vannak a kartellek, a különböző vállalatok. A kartelitörvényt meghozták és a kormány egyetlen kartellt sem rendszabályozott meg. Kiabálnak itt a Házban jobbról-balról a finánctőke, a bankok ellen, a kartellek ellen és minden megy szépen a maga rendjében, semminemű változás nincs, semminemű intézkedés nem történik, a javak mindig igazságtalanabbul oszlanak el, a kartellek eszik fel az élet javát és az állam támogatja őket. Beszéljünk kissé a tejkartellről. Ezt a kormány csinálta megint csak az agráriusok érdekében és a szegény mezőgazdasági és városi népességnek legszükségesebb élelmiszerét, a tejet drágították meg. Ügy megdrágították, hogy még olícsóbban adni sem lehet; nem lehet senkinek olcsóbban árusítani a tejet, mint ahogy a kartell megszabja. Aki akarja, az sem .adhatja olcsóbban. A milimárik nem jöhetnek be Pestre, nem hozhatják a tejet. A tejkartellt a kormány segítségével szervezték meg és pár hónap .alatt már kétszer emelték a^ tej árát. Megint a kormány maga csinált tehát kartellt az agráriusok érdekében, hogy néhány agráriusnak kedvezzen, mert a kisemberek ezt nem