Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-103

Az országgyűlés képviselőházának 103. ülése 1932 június 11-én, szombaton. 525 erre mód, nincs egy nagy koncepció, egy nagy gondolat» inert a kormány hallgat, nincs terve. Az egyes képviselők jobbról is, balról is fel­szólalnak, elmondják véleményüket, terveket ajánlanak, kicsi, apró terveket, amelyek nem segítenek. Az agráriusok azt mondják: a banktőke tönkreteszi és kiszipolyozza .a mező­gazdaságot. A banktőke jajgat; muszáj neki behajtani a tartozásokat, mert máskép tönkre­megy. Minden foglalkozási ág, minden gaz­dasági ág bajban van, mindegyik siránkozik, mindegyik az államtól vár valamit. Es a kor­mány mit csinál? Az egyik gazdasági réteg, az egyik társadalmi réteg terihét áthárítja a másikra és ahol súlyos intézkedéseket tesz, ott leginkább a nagytömegeket a vagyontalan naptömegeket terheli meg a vagyonosabb osz­tályok előnyére és a régi termelési formák fenntartása érdekében. így például, most szembe kellene és le­hetne állítani az előttem felszólalt Magyar Pál képviselőtársamnak a pénzügyi politikáról elmondott fejtegetéseit, amelynek gerince az, hogy a külföldről ne várjunk semmit, a pénz­ügyminiszter úr álláspontjáv,al, aki egészen más felfogáson van, tudniillik a (külföldről vár segítséget. A pénzügyminiszter úr az ál­lam képviselője, Magyar Pál csak egyszerű képviselő és ime, milyen nagy ellentét van kö­zöttük. Hogyan fest ez az ellentét? Magyar Pál azt mondja: a magunk erejéből tartsuk fenn magunkat. Emlékszem még arra az időre, amikor Korányi pénzügyminiszter úr első pénzügyminisztersége alatt, az akkori politikai atmoszférában intézte az ország pénzügyeit. Akkor az volt a jelszó, hogy fütyülünk a mű­velt Nyugatra, mi majd különb politikát csi­nálunk és megmutatjuk a művelt Nyugatnak, hogy mi tudunk keresztény-keresztyén gazda­sági politikát és olyan nemzeti politikát csi­nálni, hogy rólunk vesznek majd példát. Ez volt az úgynevezett fellendülés kora, amelyben felépítették az egész politikát. Most, ha megnézzük például a pénzügy­miniszter úrnak csak a mai lapokban Lon­donba küldött nyilatkozatát, amelyből meg­tudjuk azt, hogy a pénzügyminiszter úr azzal fenyegeti meg a művelt Nyugatot, hogy ha nem ád neki pénzt és a dunai államokon, nem segít, akkor majd ezek a pestisbe fognak ful­ladni. Mi már benne vagyunk a pestisbei Egy­szer fütyültünk a művelt Nyugatra, ma pedig ezeréves létünk ellenére^ pestisbe süllyedünk? A pénzügyminiszter úr láthatja, olvashatja a la­pokból, tényleg olyan pestissel fertőzött álla­potok vannak ebben az országban, hogy még a gondolatok működésének az a lehetősége sincs meg, amely megvan a nyugati államok­ban % Hogyan termelődhetik ki tehát ennek az országnak restaurálására egészséges, céltuda­tos terv,, hogyan születhetik ez meg, amikor itt lehetetlenség még a gondolkodásnak és a gondolkodó emberek kitermelt gondolatának is kifejezést adni. Hogy ez így van, az bizonyos. Azért van így, mert nem változtak a viszonyok. Az a tízéves rendszer, amely uralmon volt és tönk­retette, idejuttatta ezt az országot, ahol van, bel- és külpolitikájában a látszatok szerint kormányzott és a látszatokkal megelégedett. Ez a parlamentáris rendszer, amely itt a nyilt választójogra van felépítve, 10 év alatt nem tett egyebet, minthogy a feudális rendszert restaurálja és fenntartja akkor, amikor ez ma már veszedelem. Az egész ország lakosságát megnyomorították ezzel a gazdasági politiká­val, mert a legrégibb nagy vagyont, a maradi nagyobb vagyont támasztották alá és támogat­ják ma is. Ennek részére adnak kedvezménye­ket és nem tudnak, nem akarnak ettől eltérni. Nyilvánvaló, hogy itt az első nemzetgyű­léstől végig a másodikon és az első ország­gyűléstől végig mostanáig, mindig ez a szem­pont uralta a magyar politikát. Ehhez szab­ták az egész kormányzati tevékenységet. Sem­mi nem^ történt a szociális vágyak, kívánságok kielégítésére\ ebben az országban rendszeres, tervszerű intézkedés nem történt, sőt azt is tönkretették, megcsonkították, amit azelőtt a munkásság és a polgárság egyrésze önmagá­ban kialakított. Kideg, önző osztályuralmi politikát folytattak és folytatnak ma is, amellyel tönkretették itt mindazokat az élet­feltételeket, amelyek egyébként ebben az or­szágban adva vannak. (Gáspárdy Elemér: Hol van itt jólétben lévő osztály? Mindnyájan rosszul állunk! — Buchinger Manó: Még min­dig akad egy pár nagykapitalista és nagy­agrárius! — Büehler József: Az a bizonyos klikík! — Weltner Jakab: Tízezer ember most is túl jól él ebben az országban!) Arra nézve, hogy Magyarországon az osztályuralom hogyan érvényesül, tessék megengedni néhány példa felsorolását. (Gáspárdy Elemér: Azok ellen harcolok én is, akik túl jól élnek! — Buchinger Manó: A Vidák most is jól élnek! — Büehler József: Az Összes kartellesek, a szeszt is beleszámítva!) A nagybirtokpolitika csődöt mondott az államtól évtizedeken át támogatásképpen kapott nagy összegek elle­nére is, amely összegeket a lakosságból szipo­lyozták ki..Ez igaz. Be kell látniok, hogy ez a politika csődöt mondott. Tessék visszagondolni a bolettára, a gyufa­kölcsönre, a földteherrendezésre, most a liszt­forgalmi adóra. Maga a pénzügyminiszter ál­lapította meg, hogy a földbirtok különböző címeiken ezermilliót kapott az államon keresz­tül. (Buchinger Manó: 1180 milliót!) Mégis fenntartották ezt a termelési formát és a mos­tani földmívelésügyi miniszernek sincs más dolga, mint ugyanezen a csapáson vinni tovább a földbirtokpolitikát, holott meg van állapítva, hogy nemcsak fenntartották a régi szemterme­lést, Ihanem még 25 százalékkal ki is terjesztet­ték. (Gáspárdy Elemér: Akármit termelnek, minden rossz!) Ott vannak a kartellek, a különböző vál­lalatok. A kartelitörvényt meghozták és a kor­mány egyetlen kartellt sem rendszabályozott meg. Kiabálnak itt a Házban jobbról-balról a finánctőke, a bankok ellen, a kartellek ellen és minden megy szépen a maga rendjében, semmi­nemű változás nincs, semminemű intézkedés nem történik, a javak mindig igazságtalanab­bul oszlanak el, a kartellek eszik fel az élet javát és az állam támogatja őket. Beszéljünk kissé a tejkartellről. Ezt a kor­mány csinálta megint csak az agráriusok ér­dekében és a szegény mezőgazdasági és városi népességnek legszükségesebb élelmiszerét, a te­jet drágították meg. Ügy megdrágították, hogy még olícsóbban adni sem lehet; nem lehet sen­kinek olcsóbban árusítani a tejet, mint ahogy a kartell megszabja. Aki akarja, az sem .ad­hatja olcsóbban. A milimárik nem jöhetnek be Pestre, nem hozhatják a tejet. A tejkartellt a kormány segítségével szervezték meg és pár hónap .alatt már kétszer emelték a^ tej árát. Megint a kormány maga csinált tehát kartellt az agráriusok érdekében, hogy néhány agrá­riusnak kedvezzen, mert a kisemberek ezt nem

Next

/
Thumbnails
Contents