Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-103

526 Az országgyűlés képviselőházának 1 akarták, tiltakoztak ellene. Az állam mégis megcsinálta. Miért nem történik ezen ,at téren semmi más, mint amit a kartellek, a nagykapitalisták, a nagytőkések, a nagybirtokosok akarnak? Támogatást kaptak ma is a nagy szubvencionált vállalatok. Egy gyártulajdonos, miután elvitte vagyonát Vaduzbia, amikor megkérdezték, miért teszi ezt, azt felele: odaviszem, ahova akarom. Pedig Magyarországon kedvezményt kapott! — Elviszi a pénzét Vaduzba, mert ott kevesebb adót kell fizetni. Ez a politika érvényesül a kormányzatban az egész vonalon. (Zaj.) Kaiptak-e a munkások munkanélküli segélyt? Kaptak-e a mezőgazdasági munkások, az ipari munkások valamit? Kaptak-e a tisztviselők valamit az államtól? Kaptak-e a kisiparosok, kiskereskedők? A töinkremenő középosztály kap-e valamit az államtól? Kap újabb adóterhet. A földbirtokról levették az iadót, a földadót elengedték, de a munkások kereseti adóját megkétszerezték, a szükségadót hozzácsapták a rendszeres kereseti adóhoz, tehát felemelték a tisztviselőknek, a mujikásoknak, az ipari és kereskedelmi alkalmazottaknak adóját, ellenben a földadót — ismételten elengedték. A kisparasztnak haszna lesz ebből? Aki ezt hiszi, téved. Az 5—10 holdas gazdának semmit sem jelent a földadó elengedése, mert a házadó és egyéb területeken az adó emelkedett. Ellenben az Esterházyaknak, akik 220.000 holddal bírnak, meg a 10.000 holdasoknak hasznuk van ebiből, mert ott sokat tesz ki a földadó, de annál az 5—10 holdas gazdánál nem. (Gáspárdy Elemér: Ha az uradalmak tönkremennek, mit használ az?) A szegény nagybirtok feltétlenül tönkremegy; annak feltétlenül tönkre kell mennie, mert Kóburg herceg nem tud majd Magyarországról ennyit meg ennyit kivinni és külföldön ellumpolni, vagy pedig nem tudja elhelyezni a vagyonát, amit Magyarországon a munkások kizsarolásával megszerzett, idegen államokban. (Gáspárdy Elemér: Le kell tartóztatni, aki ezt teszi!) Csak két kérdést említek meg itt: a lakásügy és a munkanélküliség kérdését. Kendben van. Ha ebben az önök álláspont] cil íl

; cxZ önök gondolkozásmódjára helyezkedem, azt mondom: jó, tartani kell a kereskedelmet, az ipart, a mezőgazdaságot. Csakhogy a mezőgazdaságot tíz év alatt át lehetett volna szervezni olyan termelési módszerrel és birtokpolitikával, amellyel kifizeti önmagát és a lakosság sokkal több munkaalkalmat találhatna rajta, mint ma. (Gáspárdy Elemér: Hol volna a kivitel?) Ha ezeknek adnak, adtak-e valamit a munkásoknak? Emlékezzék a képviselő úr arra, hogy Vass József hogyan verekedett ebben a teremben azért, hogy a lakbéreket fel kell emelni. Emlékezzék arra, hogyan tiltakoztunk és dühöngtünk emiatt és megjósoltuk azt a veszedelmet, amely ebből a városi lakosságra származik. Most hogyan áll a helyzet ezen a területen? Most is úgy áll a helyzet, hogy a lakbéreket már nem tudják az emberek fizetni, ez számukra lehetetlenség és képtelenség. Tudják-e önök azt, hogy a háztulajdont teljes mértékben átmentették a háborús veszedelmekből, az infláció veszedelmeiből. Ez megmaradt teljes egészében, teljes mértékben. Ez a házbirtok itt van, ezt átmentették, ez megkapott mindent. Most pedig önök kérnek moratóriumot a gazdák részére, a nagybirtokosok részére, és nem akarnak moratóriumot adni a munkanélküliek, a kisiparosok, a kiskereskedők részére. Önök megint egyoldalú 3. ülése 1932 június 11-en, szombaton. osztálypolitikát akarnak csinálni? Miért? Hát az a városi népesség hogyan éljen meg? Mi van azután a másik kérdéssel, a munkanélküli segéllyel? Azt mondják, hogy a munkanélküli segély lustává teszi az embereket, lezülleszti őket. Ez is olyan specialitás, mint amikor Magyarország ki akar szakadni a haladásból, a fejlődésből, de az események eltapossák, s a jövőben is el fogják taposni. Annak a politikának, annak a hátramaradt gondolkozásnak, amellyel itt kormányozzák az országot, a vége az lesz, hogy falnak mennek az urak és tátják a szájukat, mint októberben, amikor összeomlott az állam, mert akkor is az történt, hogy nem akartak haladni. Nagy tömegek vannak, amelyek nem tudnak keresni, amelyeknek nincs megélhetésük. Mi történik itt? Azt mondják, hogy nem adnak munkanélküli segélyt. Mindenütt adnak, csak nálunk nem. Azt mondják, hogy másutt is bajokat okozott a munkanélküli segély. Igen, másutt nem adtak a gyárosoknak, nem adtak a földbirtokosnak, mondván, hogy a fÖld éljen meg maga, racionalizáljon és termeljen olyan árúkat, amelyeket értékesíthet. Adtak ellenben a nagy tömegeknek, mert ez jelent biztonságot, konszolidációt, nem pedig az, ha kiterjesztik a rendőrség fegyverhasználatát és ha hoznak olyan összeférhetlenségi törvényt, amellyel a szólás- és sajtószabadságot még jobban megnyirbálják. Ez nem jelent konszolidációt. Ez jelenti egy erős hatalmi rendszernek olyan erőszakos rendszabályát, amely ideig óráig talán használ, de amely nagy társadalmi rétegeket, embereket érint és bánt, de a bajokat nem orvosolja. Turi Béla képviselőtársunk például azt mondotta itt legutóbbi beszéde kapcsán, hogy a kereszténypártnak nincs része abban, hogy a közállapotok ide fejlődtek, és hogy a kormányzatnak is kis része volna abban, hogy az állapotok ide fejlődtek. Bocsánatot kérek, álljunk meg egy kissé a lakáskérdésnél és a munkanélküliség kérdésénél. Önök azt tartják, különösen pedig keresztény oldalon, hogy a magántulajdon rendszere, hogy a család az alapja a társadalmi és állami életnek. Azt tartják, hogy a család minden, hogy a családi tűzhelyet védeni kell. Erről beszélnek, erről írnak, ezt hangoztatják. De hol van itt családi élet, hol van itt családi tűzhely, amikor a lakásokban tizenöten, tizenhatan összezsúfolódnak, amikor a ligetben alszanak a munkanélküliek, a hajléktalanok, akik ki vannak téve lakásaikból? Hol van itt a családi tűzhely biztosítva, amikor nincs kenyér, nincs leves, nincs táplálék, amikor remény sincs arra, hogy a gyermekeket rendesen nevelhessék? Hát alap ez? Ha ez alap és ha azt tartják, hogy ez alap, hát így néz ki a társadalmi rend, mint ahogy kinéz a proletárcsalád élete? Ilyen erkölcstelen és züllött a társadalom alappillére? Mert itt csak züllés, tönkremenés és pusztulás lehet, semmi jó ebből nem fakadhat. Nyilvánvaló, hogy lehetetlen állapotok alakultak és fejlődtek ki

; A legszomorúbb pedig az, hogy ennek a hosszú vitának kapcsán nem kaptunk olyan szempontokat, amelyek ezt megszüntethetnék. Itt van a 'birtokpolitika. Nézzünk csak körül egy kissé részletesebben a földmunkások sorsán és azon a birtokpolitikán^ amelyet ma folytatnak. Köztudomású dolog, évek óta hangoztatjuk és tisztában van ma már mindenki azzal, hogy a nagybirtok, amely privilégiumokat élvezett, itt a magyar népet évszázadokon át gúzsba tartotta, elnyomta és évszázados uralma alatt a ma-